EgyébSzerző: index 58 perccel ezelőtt 6 percnyi olvasás
Újabb földrengés Németországban, a CDU megint katasztrofális eredményt ért el.
A két héttel ezelőtti szász-anhalti politikai földrengéshez hasonlóan a most vasárnapon megtartott berlini és mecklenburg-elő-pomerániai voksoláson is tektonikus változások következtek be, a CDU kiesett az észak-keleti tartomány parlamentjéből, Merz kancellár körül egyre inkább elfogyni látszik a levegő. Első rögtönzött nyilatkozatában már este hatkor egy „katasztrófának” nevezte az eredményt, de lemondani nem akar.
A 3,7 millió lakosú berlini városállam és a másfél milliós mecklenburg-elő-pomerániai vidék nagyon különböző választói attitűdöt mutat. Míg Észak-Keleten inkább hagyományos, konzervatív és vidéki szavazók dominálják a képet, s keleti mintázatok mellett erősek az északi beidegződések, addig Berlinben egy fragmentált, erősen balos miliő uralkodik. Közös a két tartományban, hogy a regnáló koalíciókat a szavazók simán megbuktatták.
Bár Manuela Schwesig (SPD) mecklenburg-elő-pomerániai miniszterelnök-asszony nagyon népszerű, és az AfD szavazóitól eltekintve mindenki őt látná szívesen a miniszterelnöki székben, a Schwerinben a kormányt alkotó SPD-Balpárt kettős mégis megbukott, nem sikerült többséget szereznie. Az ottani választást egy nagy kampányhajrában, de végülis az AfD nyerte meg egy három százalékpontos előnnyel – viszont nem tud többséget kovácsolni a schwerini törvényhozásban. Így Schwesig a Balpárt mellé a Zöldeket is kénytelen bevonni a kormányzati munkába, ami aligha jelent majd gondot.
Berlinben viszont az eddigi CDU-SPD-koalíció nem tudja folytatni, a CDU nagy valószínűséggel elveszíti a polgármesteri tisztséget csupán három év után.
Egy hármas koalíció az SPD-vel és a Zöldekkel csupán egy kétfős többséggel rendelkezne, kérdéses, hogy mi érdeke lenne a két baloldali pártnak a vesztes CDU polgármesteri székének megmentése, ha nem csakis a saját profiljuk növelése. Az első helyezett Balpárt a 26 százalékos helytállásával a választás nagy nyertese, s egy általa vezette hármas koalíció az eddig kormányzó SPD-vel és a Zöldekkel a legreálisabb opció. A török származású polgármester-jelöltük, Elif Eralp viszont a politikai spektrum bal szélén helyezkedik el.
A választási részvétel Berlinben 74 százalék volt. Mecklenburg-Elő-Pomerániában 78 százalék járult az urnákhoz, ez egy 1998 óta nem látott rekord. A politika konfrontáció és a polarizáció növekedett, a választói kedv emiatt is emelkedett. Ráadásul a nagyon negatív megítélésű szövetségi politika okán sokan egyfajta népszavazásként tekintettek a vasárnapi voksolásra. Az eredmények:
Berlin
Mecklenburg-Elő-Pomeránia
Mindkét helyen már 16 évesen is lehetett az urnákhoz járulni. A berlini választási térképet megtekintve szembeötlő a város kettős polarizációja. Míg 2023-ban még úgy festett a kép, hogy a Zöldek a belső kerületekben nyertek, a CDU meg a peremkerületekben, most egy kettős megosztottság figyelhető meg: a belső-külső kerületek közötti eltérés megmaradt, de oly tekintetben, hogy a város központi részeit a Balpárt nyeri, kisebb mértékben a Zöldek, míg a nyugati külső kerületek feketék (CDU) maradtak, a keletiek viszont kéket (AfD) lettek. Továbbá megfigyelhető egy ötpólusú politikai rendszer, mely csak hárompárti koalíciókat tesz lehetővé.
A korábban domináns SPD sokat veszített, de igazán a CDU térvesztése szignifikáns. A Balpárt pedig sikeresen tudta magát a baloldal új üdvöskéjének prezentálni. A helyi szociális problémákkal (pl. lakhatás, olcsó tömegközlekedés, városkép) foglalkozó kampánya fiatalos volt, lendületes és sikeres, eltekintve a párt egyes szereplőinek kétséges, az antiszemitizmus határait súroló kijelentéseit. Ami igazán meglepő: a fiatal, 16 és 24 év közötti szavazók egészen hihetetlen 47 százalékát tudták megszerezni. Azaz felnőtt egy olyan nagyvárosi fiatal, baloldali, radikális miliő, mely fogékony a Balpárt politikai üzenetei iránt.
Mecklenburg-Elő-Pomerániában pedig nagyon kék lett a térkép, kivéve egyes nyugaton és északon lévő választókörzeteket, illetve a közepes és nagyvárosokat. Az AfD a 36-ból 22 választókörzetet nyert. Most már Türingia és Szász-Anhalt után Mecklenburg-Elő-Pomeránia a harmadik olyan tartomány, ahol elsőként végzett a párt. Viszont a szimpatikus, mindent domináló Manuela Schwesig állt egyértelműen a kampány középpontjában és a miniszterelnök-asszony azért is tudott viszonylag jól szerepelni, mert folyamatosan kritizálta a saját pártja által is támogatott szövetségi kormányt. Schwesig gyakorlatilag úgy kormányzott, hogy ellenzéki pózt vett fel, ez egy olyan különleges mutatvány, melyet eddig főleg a bajor miniszerelnököktől ismerünk. A miniszterelnök-asszony ráadásul 54,4 százalékos eredményével személyesen is diadalmaskodott a választókerületében.
A kampányfinisben a karakteres politikus-hölgy egyenesen azzal a lebutított üzenettel kampányolt, hogy „a nő a kékek ellen” („Die Frau gegen Blau”), ami növelte a polarizációt. Tovább fokozta a helyzetet, hogy a választók 80 százaléka úgy ítélte meg, hogy Friedrich Merz munkássága rossz hatással lesz a CDU eredményére, maga a CDU-t támogatók is 70 százalékban így nyilatkoztak.
A vasárnapi voksolás egyben egy népszavazás is volt Friedrich Merzről.
A mecklenburgi eredmény ezért több, mint fekete vasárnap a CDU számára. A 4,9 százalékos eredményével annyira leszerepelt, hogy már nem jutott be a mecklenburg-elő-pomerániai törvényhozásba, ez teljes fiaskó. Eddig az 1951-es brémai eredmény (9 százalék) volt a legrosszabb, valaha elért CDU-helytállás, ezt most a schwerini kereszténydemokraták simán alulmúltak. A fiatalok szavazóknál pedig csak 2 százalékon állnak. Soha nem fordult elő sehol, hogy a CDU ne jutna be egy tartományi gyűlésbe, nagyjából ezer szavazatón múlt. Most sorstársra talált a BSW-ben, aki mindkét helyen egészen szorosan nem tudott bejutni a tartományi parlamentekbe.
Az eddigi német politikai életben teljesen szokatlan, hogy egy regnáló szövetségi kancellár – teljesen egyedül, párttársai nélkül – már pár perccel az urnazárás után kiálljon a nyilvánosság elé. Pont ezt tette Friedrich Merz. Akkor viszont még a CDU kiesése Mecklenburgban nem volt ismeretes, Merz ezt beárazta és ő akarta dominálni a politikai diszkurzust. Miután katasztrófának nevezte a vasárnapi eredményeket, egyből hangsúlyozta, hogy folytatja az eddigi kurzust. Kérdés, hogy ki hiszi ezt még el a kancellárnak, aki már jó párszor ígért nagy lépéseket, de eddig sose következtek be komoly döntések. Miért is lenne ez másképp? Ezzel egyértelműen időhúzásra játszik. Ráadásul már nem csak az AfD liheg Merz nyakában, hanem a Balpárt is a berlini győzelmével radikálisan küzd Merz politikája ellen. Az egyébként gyengülő SPD a schwerini félsikerrel pedig felbátorodik a CDU ellenében, hisz erőt merít a koalíciós társa meggyengüléséből.
Nem jó idők következnek tehát a CDU számára, korántsem világos, hogy Friedrich Merz a következő időszakot túléli.
Talán csak abban talál sovány vigaszt, hogy aligha lesz könnyű egy utódot találni, aki a katasztrofális CDU-eredmény láttán hajlandó felszállni a süllyedő hajóra. Ez akár átmenetileg meg is mentheti a kancellárságát. Az AfD társelnöke, Alice Weidel már nagyon magabiztos: kijelentette, hogy az AfD átvette a CDU szerepét, mint néppárt, és hosszútávon arra rendezkedne be, hogy maga mellé édesgetné a valaha szebb időket látott kereszténydemokratákat a kisebb koalíciós társ szerepében.
A szerző a Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója.
A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.
Napi