Soha nem állt még nő az ENSZ élén a világszervezet nyolcvanéves fennállása alatt, de ez jövő januártól könnyen változhat. Lejár António Guterres főtitkár egyszer már meghosszabbított – így két ciklusban összesen tízéves – mandátuma, hat jelöltnek pedig jelenleg zajlanak a meghallgatásai, köztük négy nő szerepel. A jelöltek a latin-amerikai—karibi, illetve az afrikai térségből kerülnek ki. Először a Biztonsági Tanácstól várható, hogy egyetértésre jusson Guterres utódjának személyéről, majd az ősszel a 193 tagú közgyűlésnek kell őt megszavaznia.

Puha diplomácia 

Egy biztos: Portugália 77 éves korábbi baloldali miniszterelnökét kevesen fogják visszasírni; az inkább háttérdiplomáciai feladatokra és „puhább” ügyek vitelére – éghajlatváltozás, emberi jogok – alkalmas politikus semmilyen ellensúlyt nem tudott képezni a világpolitikai főszereplőkkel szemben. Pedig kemény ellenfélre akadt (volna) Donald Trump amerikai vagy Vlagyimir Putyin orosz elnök személyében, akik az elmúlt években két nagy globális háborúban is főszerepet vállalnak.

– állította róla egy korábbi értékelésében Stephen Schlesinger amerikai politikai elemző, hozzátéve: „főleg a munka technikai részére összpontosít, ahol várhatóan a lehető legkevésbé bosszantja fel a tagállamokat: békefenntartásra, az ENSZ fejlesztési (segélyezési) átszervezésére, valamint a titkárság vezetésének karcsúsítására.”

Guterres elődje, Ban Ki Mun egykori dél-koreai külügyminiszter pedig, aki 2007 és 2016 között töltötte be a főtitkári posztot, a „diplomatikus diplomata” mintapéldája volt.

Márpedig Trumptól is megkapja a magáét, aki szerint „üres szavakkal” és „erősen megfogalmazott levelekkel” képtelen olyan világpolitikai feladatok megoldására, mint a háborúk lezárása.  

A hat, most versenybe szállt jelölt közül a világszerte legismertebb alighanem a 74 éves Michelle Bachelet, aki két ciklusban – 2006 és 2010, illetve 2014 és 2018 között – Chile baloldali elnöke volt, majd az ENSZ emberjogi főbiztosaként tevékenykedett. Az ő jelöltségének újabban az az érdekessége, hogy két, baloldali vezetésű latin-amerikai ország, Brazília és Mexikó áll mögötte, saját hazája viszont a jobboldali, patrióta elnök, José Antonio Kast hatalomra jutása óta már nem támogatja. A perui Javier Pérez de Cuéllar, azaz 1991 óta nem adott Latin-Amerika – sőt az egész amerikai földrész – ENSZ-főtikárt. 

Nem csak futottak még 

Szintén viszonylag ismert – Afrika-szerte mindenképpen – Macky Sall, aki 2012 és 2024 között tizenkét éven át töltötte be Szenegál elnöki tisztét, előtte pedig kormányfő volt. Őt hivatalosan Burundi támogatja.

De a világpolitikai hírekben gyakran emlegetik az argentin Rafael Grossit is, aki 2019 óta áll az elsősorban az iráni nukleáris program nyomán ismert, bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia-ügynökség élén. Az ő tisztsége is gyakori egyeztetéseket követel meg a globális vezetőkkel. Kevésbé ismert, legalábbis Latin-Amerikán kívül, María Fernanda Espinosa, aki Antigua és Barbuda, egy kis közép-amerikai szigetország jelöltje, de korábban Ecuador kétszeres külügyminisztere, illetve védelmi minisztere, ENSZ-nagykövete is volt, a világszervezetben pedig közgyűlési elnökként is komoly tapasztalatot szerzett. Mindezzel együtt az ENSZ intézményrendszerét szintén egy kis ország jelöltje, a Costa Rica-i Rebeca Grynspan ismerheti belülről a legjobban, aki jelenleg az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciáját vezeti, de számos más fontos tisztséget is betöltött, főtitkárhelyettes is volt, négy éven keresztül pedig Costa Rica alelnöke. A legszerényebb életrajzzal Guyana jelöltje, egyben a legfiatalabb, 52 éves pályázó, Carolyn Rodrigues rendelkezik, külügyminiszter, illetve ENSZ-nagykövet volt eddig többek között. 

Borítókép: Michelle Bachelet (Fotó: Raul BRAVO / AFP)