Budapesten elszabadultak az indulatok. Az utcákra sereglett ezernyi tüntető kövekkel dobálta a feloszlatásukra kivezérelt rohamrendőröket, ők gumibotokkal, tomfákkal, kardlapokkal vagy éppen viperákkal vettek elégtételt, ráadásul nem is feltétlenül a hangadókat vagy a tényleges rendbontókat verték meg bestiális kegyetlenséggel. Ha a 2000-es évek első évtizedéből valami biztosan bekerül a későbbi történelemkönyvekbe, az minden bizonnyal a 2006-os zavargássorozat lesz, illetve annak előzménye és kiváltó oka.

A zavargások az öszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után kezdődtek

A 2006-os, még kétfordulós országgyűlési választásokat április 9-án és 23-án tartották. A rendszerváltás utáni csaknem legszorosabb eredményét hozó referendumból végül a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP került ki győztesen. A kormánypárt május 26-án Balatonöszödön zárt frakcióülést tartott, ahol a miniszterelnök beszédet intézett a megjelentekhez, de hogy mi hangzott el., azt még három hónapig csak a résztvevők tudták. Szeptember 17-én azonban egy hangfelvétel terjedni kezdett a médiában és az interneten, ezt követően pedig valósággal elszabadult a pokol. A kormányfő ugyanis arról beszélt, hogy társaival hazudott a választóknak, a kormányzást pedig elrontották:

„Nincsen sok választás. Azért nincsen, mert elk.rtuk. Nem kicsit, nagyon. Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk. Meg lehet magyarázni. Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz. Annyival vagyunk túl az ország lehetőségein, hogy mi azt nem tudtuk korábban elképzelni, hogy ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi. És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit. Ebben a naptárban nincsen egyébként olyan közös kormányzati program, amire büszkék lehetünk, de egészen biztos, hogy a gyeplőt el kell engedni, és nekilátni, hogy itt valami legyen. Hát ha huszonöt év alatt nem hozunk össze egy olyan országot, amelyben jó élni, akkor egyébként minek vagyunk itt? Majd elszámol a lelkiismeretünk, meg a történelem, meg az isten úgymond, mindegy, ki miben hisz, de hát nem ez a lényeg” – állt az elhíresült beszédben.