EgyébSzerző: index 14 órával ezelőtt 4 percnyi olvasás
A Félrelépni szabad finoman szólva is mellément.
Bálint (Hevesi László) sikeres ügyvéd, párjával Lucával (Czakó Julianna) hat éve vannak együtt. A nő gyermeket szeretne, a férfi még várna. Bálint születésnapi buliján egy társasjáték közben felvetődik a kérdés, mi történne akkor, ha az egyik fél megcsalná a másikat. A hipotézis hamar valósággá válik, amikor a férfi az átmulatott éjszaka után egy másik nő ágyában ébred. Jöhet a titkolózás, a bosszú és félreértések sorozata.

A film egy Shakespeare idézettel indul, és kiírják, hogy Georges Feydeau klasszikus bohózata, A hülyéje alapján készült. Ki gondolta volna, hogy magasművészetre kell készülni egy ilyen filmnél? Senki, és nem is kell ezt várni, de így biztos egy másféle célközönséget is meg lehet szólítani. A felütés elfogadható, adott a főszereplő pár, akik szeretik egymást, de már nincs meg az a tűz, mint régen. A bulin több barát is megjelenik, akik a zsáner tipikus archetípusait vonultatják fel. Az egomán dumagép, az önbizalomhiányos kétgyermekes anyuka, a visszahúzódó hősszerelmes és a nagyszájú, de belül érzelmes lány.
A sablonosság önmagában nem hátrány, az azonban elég nagy baj, hogy nem tudjuk kik ezek az arcok. Honnan ismerik egymást? Milyen kapcsolatban állnak?
Így maximum szituációkkal lehet azonosulni, szereplőkkel nem. Nem kell részletes jellemrajz, de nem tűnt jó előjelnek, hogy ennyire felületesen futunk neki a bonyodalomnak.
A buli másnapján egy hotelben gyűlnek össze hőseink, illetve még néhány fontosnak szánt, egyébként teljes mértékben kukázható mellékalak. Elindul a tévedések vígjátéka szindróma, ami A miniszter félrelépet idézi. Az sem egy mestermű, de volt hangulata, és viszonylag jól használta ki a kamarabohózat jellegét. A Félrelépni szabad nyomokban emlékeztet csak erre, egy pillanata sem hihető, és nem is kell annak lennie, de akkor ne akarjunk életszagú konfliktusokat a filmbe.
Minden mozzanatról süt, hogy azért történik így, mert a forgatókönyv azt kívánja. Senki nem viselkedik, beszél, vagy reagál így ilyesféle pillanatokban.
Persze mindez megbocsátható lenne, ha nevetnénk, de nagyjából egyszer lehet elmosolyodni bő másfél óra alatt. Sok a kínos, elnyújtott poénkodás, a váratlan megoldások hatástalanok, minden „csavart” láttuk már korábban.
A záráshoz közeledve a szenvedésem is látványosabb lett, illetve egy rakás kérdés fogalmazódott meg bennem:
Van még ezekből néhány, a film pedig hemzseg az olyan helyzetektől, amik finoman szólva megkérdőjelezhetőek akár morálisan, akár logikailag. A végső döfést a lehetetlenül giccses és ostoba befejezés viszi be, ahol mindenki elnyeri méltó jutalmát és büntetését. Valódi következmények nincsenek, ok-okozati összefüggéséket keresni luxus, de legalább ülhetünk vigyorogva a balkonon gofrit csámcsogva.
Sajnos a színészek sem túl meggyőzőek, nyilván ennyire lapos karakterekből nem sok mindent lehet kihozni, de többen látványosan nem tudnak mit kezdeni a szerepükkel. A magyar alkotásoknál sokszor leugrik a vászonról, ha egy színházi színész szerepel egy filmben, itt sincs másképp. Talán Bíró Panna Dominika az egyetlen kivétel, neki van egyfajta jelenléte, kisugárzása, ami menti a menthetőt. Sovány vigasz. Simán előfordulhat, hogy a Félrelépni szabad megtalálja a közönségét és nagy siker lesz, a magas nézőszám azonban nem automatikus értékítélet. Jelen esetben pláne nem lesz az. Bárány Márton forgatókönyve pocsék, holott nem számít amatőrnek olyan munkákkal a háta mögött, mint a Toxikoma, az Aranyélet, vagy A Király. Orosz Dénes sosem számított rendezőzseninek, ez sem most fog megváltozni.
Nincs olyan eleme a filmnek, amit jó szívvel ki tudnék emelni, legyen szó történetről, karakterekről, humorról, vagy akár a technikai elemekről. Sőt, ez utóbbi esetben meg kell említeni, hogy a komplett végefőcím egy AI animáció, de ezen kívül is vannak mesterséges intelligenciával generált képek a filmben. Értem, hogy gyorsabb és olcsóbb, de talán van egy szint, ami alá nem kéne adni az egyébként is gyenge lábakon álló hazai filmgyártásban. A Félrelépni szabadnak ez a bravúr legalább összejött.