Különösen keményen bírálta a már kiírt első kapacitáspályázatot Tóth Máté, szerinte több helyszínen a rendelkezésre álló hálózati kapacitás határozta meg a lehetőségeket, nem pedig az, hogy hol a legkedvezőbbek a szélviszonyok. „Nem vagyok a szélenergia ellen” – szögezte le hosszú Facebook-bejegyzésében. Az energiajogász szerint a szélnek helye lehet a magyar energiamixben, sőt a jelenleginél nagyobb szerepe is indokolt lehet. A vita szerinte nem erről, hanem arról szól, hogy hol, milyen ütemben, mekkora kapacitással és milyen befektetői konstrukcióban épüljenek meg az új erőművek.

A szakértő szerint a 4 GW új szélerőművi kapacitás nemcsak önmagában jelenthet hatalmas beruházást: hálózatfejlesztésre, energiatárolásra és kiegyenlítő kapacitásokra is szükség lehet. Egy általa idézett számítás szerint a teljes költség akár a magyar költségvetés 4 százalékának megfelelő nagyságrendet is elérheti. A mostani fejlesztési elképzeléseket azonban négy szóval foglalta össze:

Már a helyszínek kiválasztását is vitatja

Az energiajogász első kifogása a meghirdetett szélerőművi pályázatot érinti. Állítása szerint a helyszíneket és a kiadható mennyiségeket nem elsősorban annak alapján határozták meg, hol a legkedvezőbb szélerőműveket építeni, hanem aszerint, hogy hol áll rendelkezésre szabad hálózati kapacitás. Tóth arra is felhívta a figyelmet, hogy egyes helyszíneken mindössze 16-21 MVA – megavoltamper – projektméret áll rendelkezésre. Szerinte ekkora szélerőmű-fejlesztés a gyakorlatban nem jellemző.

A konstrukcióval kapcsolatban azt is kifogásolja, hogy szerinte a magyar fejlesztők lehetőségét kizárták, miközben a külföldi beruházókkal szemben energiaközösségek számára biztosítanak opciós jogot. Tóth ezt úgy értékeli, hogy az opció költségét a beruházók eleve beépíthetik a projekt árába, így a későbbi tulajdonrész-értékesítésből származó megtérülésüket előre megfizettetik.

Több szélerőműhöz több tartalék és tároló is kellhet

Tóth Máté érvelésének egyik központi eleme a szélerőművek ingadozó termelése. Szerinte már a 2006 körüli magyarországi telepítési hullám idején is látható volt, hogy a szélenergia termelése erősen változó. Az energiajogász szerint egy szélerőmű teljesítménye akár órák alatt a névleges teljesítmény 100 százalékáról nullára eshet, illetve fordítva. Ezt a lassabban reagáló, folyamatos termelésre berendezkedett erőművek nem tudják ugyanolyan gyorsan követni.

Tóth szerint éppen az idei nyár magas fogyasztása, az esti drága tőzsdei áramvásárlások és a Paksi Atomerőmű körüli problémák mutatták meg, hogy Magyarországnak több rugalmas kapacitásra van szüksége. Úgy véli, a nagymértékű szélerőmű-fejlesztés ezért további hálózati beruházásokat és rendszerirányítási kiadásokat generálhat. Példaként a gyorsan indítható gázturbinás kiegyenlítő erőművek készenlétben tartását és az akkumulátoros energiatárolók kiépítését említette.

Álláspontja szerint tehát nem pusztán azt kell kiszámolni, mennyibe kerül maga a szélerőmű, hanem azt is, mennyibe kerül a villamosenergia-rendszer alkalmassá tétele a több gigawattnyi időjárásfüggő termelés befogadására.

Tóth Máté: egy 50 MW-os szélpark 25–32 milliárd forintba kerülhet

Az energiajogász konkrét beruházási számokat is közölt. Számítása szerint egy szárazföldi szélerőmű fajlagos beruházási költsége megawattonként körülbelül 1,3–1,6 millió euró lehet. Ebből kiindulva egy 50 MW-os szélerőműpark induló tőkeköltsége 25–32 milliárd forint körül alakulhat, a hálózati csatlakozási infrastruktúrával együtt. A tervezett 4 GW – vagyis 4000 MW – új szélerőművi kapacitásnál már egészen más nagyságrendről van szó. Az energiajogász egy ismerőse számítására hivatkozva azt írta: ha a szélerőművek mellett szükségessé váló hálózati, tárolási és egyéb fejlesztéseket is figyelembe veszik, a program költsége akár a magyar költségvetés 4 százalékának megfelelő összegre is rúghat. Tóth ezt azzal állította párhuzamba, hogy nagyságrendileg ennyit fordít az ország oktatásra, miközben kórházak és vasúti szerelvények felújítására is jelentős forrásokra lenne szükség. 

Paks 12, a szél 40-42 forint kilowattóránként Tóth számítása szerint

Az energiajogász nemcsak a beruházási költséget tartja magasnak, hanem az előállított villamos energia költségét is. A teljes élettartamra vetített kiegyenlített áramtermelési költség, vagyis az LCOE és az átvételi árak alapján Tóth a következő magyarországi értékeket ismertette:

• a Paksi Atomerőmű esetében körülbelül 12 Ft/kWh,
• az ipari naperőműveknél 20–26 Ft/kWh,
• a már működő hazai szélerőműveknél pedig 40–42 Ft/kWh.

Az energiajogász szerint a magyar szélviszonyok miatt az egy megtermelt kilowattórára jutó beruházási és kiegyenlítési költség is magas. Ennek egyik okát a kihasználtságban látja. Állítása szerint a meglévő magyar szélerőművek átlagos kapacitásfaktora jóindulattal is 20 százalék körül van, szemben az északi-tengeri 45-55 és a nyugat-európai 30–35 százalékos értékekkel.

Tóth szerint a gazdaságos üzemeltetéshez kedvező, 6,5–7 méter/másodperc feletti átlagos szélsebesség 100–150 méteres magasságban Magyarországon elsősorban a Kisalföld egyes részein érhető el. Ráadásul a legkedvezőbb területeken már működnek szélparkok, így az új beruházások egy része kevésbé kedvező adottságú térségek felé tolódhat. Példaként azt hozta fel, hogy a paksi problémák heteiben a jelenlegi mintegy 300 MW-nyi magyar szélerőművi kapacitás szerinte mindössze 10 százalékos kihasználtsággal termelt. Tóth Máté a szélerőművek környezeti mérlegét is vitatja. Számítása szerint egy átlagos, 50 MW-os, mintegy 10-12 modern turbinából álló szélerőműparkhoz összesen 5000-6000 köbméter beton szükséges. Ez turbinánként körülbelül 400–500 köbmétert jelent. Ehhez több mint 2000–2500 tonna acél társulhat a tornyokban, szerkezeti elemekben és az alapok betonvasalásában. Külön problémának tartja a kompozit anyagból készült turbinalapátokat. Egy 50 MW-os park esetében számítása szerint 400–600 tonna műgyantával és üveg- vagy szénszállal egyesített kompozit anyagról lehet szó. Az energiajogász a szélturbinák nyersanyagigényét is a technológia hátrányai közé sorolja.

„Külföldi pénzszivattyú” lehet belőle

Tóth Máté végül azt is kifogásolja, hogy Magyarországon nincs saját szélturbina-gyártó kapacitás. A globális piacot olyan nagy külföldi gyártók uralják, mint a Nordex, a Vestas, a Siemens Gamesa vagy a Goldwind. Az energiajogász szerint ezért egy 4 GW-os magyar beruházási hullámnál a gépekre, szoftverekre és magas hozzáadott értékű szolgáltatásokra fordított tőke jelentős része külföldre kerülhet, miközben Magyarországon főként az alapozási és építőipari munkák maradnak.

Tóth felidézte, hogy a 2006-os magyar szélerőművi beruházási hullámban maga is dolgozott, és az akkori projektekben német, spanyol és portugál cégekkel találkozott. Ezért fogalmazott úgy, hogy 4 GW új magyarországi szélkapacitás a jelenlegi konstrukcióban szerinte „a nemzetközi nagytőkének pénzszivattyú” lehet.