portfolio Gazdaság

Sorsfordító szavazáson dől el, hogy tovább menetel-e a német szélsőjobboldal – Teljesen elszabadulhat a pokol?

Szerző: portfolio 2026. 09. 20. 11 percnyi olvasás


Sorsfordító szavazáson dől el, hogy tovább menetel-e a német szélsőjobboldal – Teljesen elszabadulhat a pokol?

Az egész világot bejárta az Alternatíva Németországnak (AfD) két héttel ezelőtti választási győzelme Szász-Anhaltban, történelmi léptékű fejlemény ugyanis, hogy a második világháború óta először kerülhet egy szélsőjobboldaliként számontartott párt valamely német tartomány élére. A szász-anhalti diadal előtt, 2024-ben Türingiában már ugyan az AfD szerezte a legtöbb voksot, de kormányt nem tudott alakítani. A „választási szuperévnek” azonban nincs vége, ma újabb tartományokban járulnak az urnákhoz Németországban, a két szavazás pedig nemcsak a radikális, populista jobboldal folytatódó előretörése miatt kecsegtet izgalmakkal, hanem azért is, mert a szász-anhalti eredmény láttán az AfD-ellenes szavazók is lázba jöhetnek. Mutatjuk, mire érdemes figyelni Berlinben és Mecklenburg-Előpomerániában.


Perpatvar a potenciális partnerek között

Noha több elemző arra számít, hogy a még mindig kérdőjeles szász-anhalti kormányalakítás jegét az törheti meg, ha a pártok túllesznek a ma esedékes berlini és mecklenburg-előpomerániai választásokon, a héten tovább éleződött az ellentét az AfD és az egyetlen potenciális partnere, a Sahra Wagenknecht Szövetsége (BSW) között.

Mint megírtuk, a 83 fős magdeburgi törvényhozásban az AfD a voksok 44%-ával 39 mandátumot szerzett, míg a radikális jobboldallal való együttműködést kizáró fősodorbeli pártok (a kereszténydemokraták, a szociáldemokraták, a zöldek és a Baloldal) összesen szintén 39 helyet kaparintottak meg. Az AfD-nek tehát nincs meg az abszolút többsége, ami az új miniszterelnök megválasztásához lenne szükséges, a mérleg nyelve pedig az 5 fős BSW-frakció lett, amely egyedüliként fogadta el az AfD meghívóját, hogy egyeztetessenek.

A gazdaságpolitikában keményvonalasan baloldali, a bevándorlás kérdéskörében viszont inkább konzervatív álláspontot képviselő populista tömörülés

arra tett javaslatot, hogy egy pártokon kívüli, széles körben elfogadható személyt válasszanak a keletnémet tartomány élére.

Ezt azonban az AfD elutasította, a párt ugyanis ragaszkodik ahhoz, hogy helyi listavezetője, a megnyerő személyes és online kampányt folytató Ulrich Siegmund alakítson kormányt.

A BSW névadó alapítója ez ügyben úgy nyilatkozott, hogy

Siegmund jó kampányoló volt, de láthatóan ő maga is kétli, hogy miniszterelnöknek jó lenne-e.

A két elitellenes, de bal- és jobboldali pártok azon is összekülönböztek, hogy egy izraeli fegyvergyártó, az Elbit Systems a szász-anhalti Sangerhausenben tervez üzemet építeni. Siegmund úgy indokolta meg a magát háborúellenesnek beállító AfD részéről a projekt támogatását, hogy

szükségünk lesz a megfelelő erőforrásokra a későbbi remigrációs és kitoloncolási offenzívákhoz.

A „kalkulált provokációra” reagálva a fősodorbeli pártok „politikai erőszakot” és „etnikai tisztogatást” vizionáltak, és az ő felháborodásukhoz csatlakozva Wagenknecht azt kifogásolta, hogy ez a retorika félelmet kelt a jól integrálódott bevándorlókban is, akik évekkel ezelőtt érkeztek Németországba, és többek közt kórházakban, idősotthonokban segítik az ország működését.

A hirtelen nagy befolyásra szert tett radikális baloldali politikus kitért az AfD szász-anhalti társ-frakcióvezetőjének nyilatkozatára is, miszerint a BSW-vel nem lehet együttműködni, mert a párt tartományi szervezetét

egy Mohamed Ali nevű nő és egy félolasz

vezeti. (Az AfD-s Oliver Kirchner ezzel a BSW-s Amira Mohamed Alira és Fabio De Masira utalt). Az egyébként iráni apától származó, jénai születésű Wagenknecht szerint ez a megnyilvánulás is bizonyítja, hogy Siegmund mögött

részben valóban furcsa figurák húzzák meg magukat.

A BSW a formális koalíciót kizárta az AfD-vel, és azt is, hogy Siegmundot szavazzák meg miniszterelnöknek, ám a tárgyalásokra továbbra is nyitottak.

Ha elhúzódik a patthelyzet, akár új választások is jöhetnek Szász-Anhaltban, ezt a lehetőséget korábban Siegmund sem zárta ki. Wagenknecht visszautasította, hogy sarokba lehetne őket szorítani egy megismételt választás rémképével, mivel a BSW csak épphogy ugrotta meg az 5%-os bejutási küszöböt. Szerinte az előrehozott voksolás az AfD számára is kockázattal járna, mert a szász-anhaltiak nem díjaznák, hogy a radikális jobboldal látszólag saját érdekből nem tartja tiszteletben az elsőre született eredményt.

Hiába tört át a „tűzfal”, a huzavona tehát folytatódik Magdeburgban. Onnan alig 130 kilométerre viszont még csak ezután kezdődhet.

Baloldali fordulat a fővárosban?

A mintegy 3,7 millió lakos közül 2,5 millióan jogosultak ma választani Berlinben, amely Hamburg és Bréma mellett külön városállamnak minősül. Bár alapvetően öt évre szól a főváros ügyeit egyengető képviselőház mandátuma, a berlinieknek 2021 után 2023-ban is az urnákhoz kellett járulniuk, miután a tartományi alkotmánybíróság szabálysértésekre hivatkozva megsemmisítette az előző voksolás eredményét. A három évvel ezelőtt megválasztott képviselők ugyanakkor nem kaptak ötéves felhatalmazást, csak a korábbi mandátum hátralévő részét tölthették le, így maradt 2026 a választás időpontja.

2023-ban a berlini kereszténydemokraták (CDU) a legjobb eredményüket érték el egészen 1999 óta,

megelőzték még azokat a szociáldemokratákat is, akik 2001 óta megszakítás nélkül legnagyobb kormánypártként uralták a fővárosi politikát, illetve szenátust (utóbbi a kormány megfelelője „berliniül”). A CDU három éve Kai Wegner vezetésével a második helyre szorult szocdemekkel lépett koalícióra, Wegner polgármestersége azonban nem telt botrány nélkül.

Az év elején több mint 40 ezer háztartás és 2 ezer vállalkozás maradt négy napig áram nélkül, miután gyújtogatás célpontjává vált a berlini áramhálózat. Kezdetben úgy tűnt, hogy egy radikális baloldali csoport állhatott az akció mögött, de a Vulkangruppe tagadta a felelősségét, így szövetségi nyomozás indult terrorizmus gyanújával.

a polgármester által bemutatott vérszegény válságkezelést viszont éles kritika érte:

kiderült, hogy amikor Wegner azt állította, hogy bőszen telefonált és krízismenedzselt az irodájában, valójában teniszezni volt párjával. A botrány hatására Wegner visszalépett az újraválasztástól, helyette a kevésbé ismert Stefan Evers pénzügyminiszter indul a polgármesteri címért.

Az SPD csúcsjelöltje, Steffen Krach sem járt jobban: pár napja korrupció gyanújával tartottak házkutatást a lakásán és a szocdemek több irodájában. Krach tagadja a törvénysértést, a párt pedig biztosította támogatásáról, de bizonyára nem ilyen kampányhajráról álmodott.

A berlini kampányt egyértelműen a lakhatási válság határozta meg.

A Reuters cikke kiemeli, hogy a berlini háztartások 85 százaléka bérlakásban él, a meghirdetett bérleti díjak pedig 2014 óta csaknem megduplázódtak, becslések szerint a német fővárosban 211 ezer új lakást kellene létesíteni 2040-ig. A lakhatási válságról szóló vita a beruházások egyik potenciális helyszíneként felmerült egykori Tempelhof repülőtér körül csúcsosodott ki. Az 1920-as években épült légi kikötőt a nácik bővítették ki, majd az 1948–1949-es berlini blokád idején a nyugati szövetségesek használták a lakosság ellátására. A repülőtér 2008-ban zárt be, majd parkká alakították. 2014-ben a berliniek csaknem kétharmada elutasította a beépítését egy népszavazás keretében, a tágan értelmezett jobboldal (a CDU, a liberális FDP és az AfD) ugyanakkor támogatja, hogy korlátozott mértékben lakásépítés induljon a terület egyes részein. Stefan Evers szerint a referendum óta eltelt 12 év, a lakásigény pedig azóta drasztikusan megugrott. Az SPD, a zöldek és a Baloldal (Die Linke) ezzel szemben megőrizné a parkot, és máshol építkezne.

A lakhatási krízist zászlajára tűző Linke egy évre befagyasztaná a bérleti díjakat, azok emelését évi 1 százalékban maximálná, valamint a helyi átlagot több mint 20 százalékkal meghaladó díjak kötelező csökkentését ígéri. Ám a részben a volt kommunista állampártból alakult, azóta a nagyvárosi fiatalság körében hódító, progresszív baloldalivá avanzsált Linkét sem kerülték el az ellentmondások.

A párt egyik kerületi kampányrendezvényén fellépő rapper a „death to the IDF” („Halál az izraeli hadseregre!”) felkiáltást szőtte bele egyik dalába. A párt csúcsjelöltje, Elif Eralp elítélte a történteket, és bírálta saját pártjának tagjait, amiért nem léptek közbe. Eralp a Berlini Zsidó Hitközség panelbeszélgetésén később elismerte, hogy ahogy az egész társadalomban, úgy a Linkén belül is tapasztalható antiszemitizmus, ám hangsúlyozta, hogy a párt elsöprő többsége kiáll a zsidó életek védelme mellett.

A ZDF felmérése alapján a lakhatás és a megélhetés terén a legtöbb berlini választó a Baloldalban bízik, míg a szintén fontos kampánytémának számító közbiztonság javítását túlnyomórészt a CDU-tól várják. Mint emlékezetes, júliusban egy Iszlám Államnak hűséget fogadó 21 éves férfi késes támadást hajtott végre a berlini Pride egyik rendezvényén, egy nőt megölt, több tucat embert pedig megsebesített. A német állampolgárságú elkövetőt májusban már elítélték egy támadás előkészítése miatt, ám pártfogó felügyelet mellett szabadlábra helyezték. A német kormány az imént intézkedéscsomagot jelentett be a szélsőséges erőszak megelőzésére.

A közvélemény-kutatások alapján Berlinben rendkívül széttöredezett a pártpaletta, amit kidomborít, hogy a választók fele nem tudja megmondani, hogy pontosan kit szeretne polgármesternek, ami egyik pártvezér bizonyítványában sem mutat valami jól. Bármennyire is kiegyenlített a mezőny, a győztes bizonyára el fog dicsekedni azzal, hogy „bevette” a német szövetségi állam központját.

  • Az első hely sorsa a Baloldal és a CDU között dőlhet el, előbbit 21, utóbbit 20% közelébe mérik.

    Ahogy kikristályosodott a kettejük közötti ki-ki meccs, mindkét párt támogatottsága felívelt a zöldek, illetve az SPD rovására.
  • Az AfD a Baloldal és a kereszténydemokraták nyakán lohol, az ő szavazatarányuk stabilan 18% körül mozog. Ez azt jelenti, hogy a 2023-as választásokhoz képest a „két szélsőség”, a Linke és az AfD egyaránt megduplázhatja a támogatottságát. Az utóbbi időben egymást érik a fasizmus elleni tüntetések Berlin Mitte negyedében, így a Linke és a CDU látszólagos erősödése annak is betudható, hogy a szász-anhalti eredmény hatására az AfD-ellenes szavazók igyekeznek a legéletképesebb balos vagy centrista alternatívához húzni.
  • A zöldek 15% körüli szavazatarányra számíthatnak,
  • végül szégyenszemre azok a szocdemek végezhetnek ötödik helyen alig több mint 10%-kal, akik anno évtizedekig meghatározták a Rotes Rathaus (Vörös városháza) irányvonalát.

Mivel a fősodorbeli pártok továbbra is fenntartják a „tűzfalat” az AfD-vel szemben,

a legvalószínűbb végkimenetelnek a baloldali-zöld-szocdem koalíció visszatérése tűnik,

amely szükség szerint a CDU-val is kiegészülhet.

„A nő a kék ellen”

Miközben Berlinben kevésbé tűnik valószínűnek, hogy az AfD fusson be elsőként, ez nem kizárt Mecklenburg-Előpomerániában. Itt az SPD is könnyedén szépíthet a fővárosban várható leszereplés után.

A Balti-tenger partján fekvő, gyéren lakott, mindössze 1,6 millió lelkes keletnémet tartománynak hiába van jelentős kikötője – az egykori Hanza-város – Rostock révén, egy főre jutó GDP tekintetében máig a legszegényebb szövetségi államok közé sorolható (bár az ottani 36 ezer dolláros mutató így is majd’ 10 ezerrel meghaladja a magyar átlagot).

Mecklenburg a szociáldemokraták egyik hagyományos bástyájának számít.

Egészen 1998 óta kormányon vannak, hol a Baloldallal (vagy annak elődpártjával), hol a kereszténydemokratákkal koalícióban. Manuela Schwesig, Angela Merkel korábbi családügyekért felelős minisztere 2017-ben vette át a tartományi kormányrudat, a választók nagy megelégedésére. 2021-ben a voksok közel 40%-át zsebelték be a szocdemek, akik ezután a CDU helyett a Linkével léptek koalícióra, a balos szövetség folytatására jó esély mutatkozik a mai nap után is.

A balközép dominancia a tartományban nem jelenti azt, hogy az AfD itt nem erősödött volna. 2016-ban közel 21, míg 2021-ben majdnem 17%-ot szereztek a Landtag-választáson, idén pedig az első helyért viaskodnak a szocdemekkel. Manuela Schwesig ennek fényében erősen személyre szabott, ám annál egyszerűbb üzenettel próbálja meggyőzni a választókat: ő az a nő, aki meg tudja állítani a szélsőjobboldal térhódítását. Ez németül még rímel is,

die Frau gegen Blau,

ami az AfD-t annak kék színével azonosítja.

Felettébb érdekes kontraszt, hogy míg Berlinben a csúcsjelöltek alig mozgatják meg a szavazók fantáziáját, addig Mecklenburgban ennyire perszonalizált kampányt láthatunk.

Schwesig valószínűleg nem számítja el magát ezzel a stratégiával: hatalmas népszerűségnek örvend, a választók 61%-a szívesen venné, ha folytatná a miniszterelnöki poszton.

Az AfD ártana a gazdaságunknak, ártana a társadalmi kohéziónknak. A durva beszédmódjuk, a gyűlöletük és az uszításuk szétszakítja a társadalmunkat, kiújult az erőszakra való hajlam, és ez különösen minket, nőket fog érinteni

– nyilatkozta az elmúlt heteket tetőtől talpig vörösben végigkampányoló Schwesig, akiből egyes találgatások szerint akár az SPD következő vezetője is lehet.

A ZDF-kutatás alapján a megélhetés és a gazdaság, valamint az oktatás ügyei dominálták a kampányt Mecklenburgban, ezekben a szakpolitikai kérdésekben pedig a legtöbben, a választók megközelítőleg harmada a szocdemekben bízik leginkább. Az egyetlen kivétel a menekültpolitika, mely terén az AfD viszi a prímet a megkérdezettek 36%-ával. A bevándorlást radikálisan korlátozni szándékozó tömörülés listavezetője, Leif-Erik Holm jelenleg Bundestag-képviselő, és ha nem az AfD alakíthat kormányt, marad is a szövetségi parlamentben. Mindössze 28% látná szívesen Holmot a kormányfői székben, de ez nem szegi az ő és pártja kedvét.

Elérhetjük, hogy Merz szedje a sátorfáját

– mondta Holm az AFP-nek, kifogásolva, hogy Schwesig igyekszik elhatárolódni az országos SPD-től és „ellenzékként beállítani magát”, pedig ő is hozzájárult ahhoz, hogy Németország ott tart, ahol. Noha szövetségi szinten az SPD együtt kormányoz a CDU-val, Schwesig hiányolta Merzből az emberek iránti empátiát és megértést, illetve nyilvánosan bírálta a kancellár nyugdíjreformját is.

Hiába van benne a pakliban, hogy az AfD megkaparintja a dobogó legfelsőbb fokát, a „tűzfal” miatt szinte garantálható, hogy ellenzékben fog maradni.

Mecklenburg-Előpomerániában igazi fej fej melletti párbajra lehet számítani, az INSA legfrissebb felmérése szerint az AfD 37%-on áll, míg az SPD hatalmas hajrával 35%-ra tornászta fel magát. A ZDF ráadásul már azt találta, hogy

a szocdemek egy hajszállal az élre törtek, és 37%-36% arányban verhetik az AfD-t.

Berlin után itt is megfigyelhető, hogy az AfD-ellenes voksolók a legerősebbhez kezdtek húzni, mi sem tanúskodik erről jobban, mint hogy a szocdemek egy évvel ezelőtt csak 19%-on álltak.

Miközben az SPD magát az AfD egyetlen alternatívájaként festi le, a szélsőjobboldaltól tartó választók mozgásának kisebb részt a Linke, elsősorban pedig a CDU lett a kárvallottja. A Schwesiggel való közös kormányzást folytatni kívánó Baloldal megközelítőleg 9-10%-ot szerezhet, míg Friedrich Merz kancellár kereszténydemokratái mindössze 6-7%-ot érhetnek el, ami történelmük legrosszabb eredménye lenne bármely tartományi vagy országos szintű megmérettetésen. Sőt, annak is reális a veszélye, hogy meg sem ugorják a bejutási küszöböt.

Arra, hogy a CDU (vagy bajor szövetségese, a CSU) ne szerezzen egyetlen mandátumot sem egy tartományi parlamentben, még sosem volt példa a német újraegyesítés óta.

Ha ez mégis bekövetkezne, a Politico egy bennfentesre hivatkozva azt írja, hogy a párton belül valósággal „elszabadulna a pokol”. A rendkívül népszerűtlen Merznek a lap szerint ezáltal nem kevesebbért, mint a politikai túléléséért kellhet harcba szállnia a következő napokban, hiszen ha kiesnek a schwerini törvényhozásból, édeskevés vigasz, hogy Berlinben talán első helyen végeznek. Egy csütörtöki kampányrendezvényen a kancellár a fennforgás elkerülésének fontosságát húzta alá az ilyen, egész Európa számára bizonytalan időkben.

Minden szem Németországra, Berlinre, a világban betöltött szerepünkre szegeződik. Elvárják tőlünk, hogy hozzájáruljunk az európai kontinens stabilitásához

– próbált hatni a szavazókra Merz.

Címlapkép forrása: Sean Gallup/Getty Images

ad

További tartalom Önnek