Két héttel azután, hogy a kelet-németországi Szász-Anhaltban az Alternative für Deutschland (AfD) történelmi, 43,8 százalékos eredményt ért el a tartományi választáson, szeptember 20-án újabb két tartományi választást tartanak Németországban, ezúttal Mecklenburg-Elő-Pomerániában, valamint a fővárosban, egyben önálló szövetségi tartománynak számító Berlinben.

Ugyan Szász-Anhalthoz képest e két választáson biztosra vehető, hogy a szélsőjobboldali párt mindenképpen ellenzékben folytatja majd a tartományi parlamentekben a munkát, viszont az öt évvel ezelőtti eredményéhez képest így is jobb eredményre számíthat a párt. Azonban a legfontosabb kérdés nem is az AfD, hanem a jobbközép-kereszténydemokrata CDU szereplése:

A kancellár alkalmasságát már korábban is megkérdőjelezték, és ugyan a szász-anhalti választás után még megtarthatta munkáját, illetve valamennyire stabilizálta is az amúgy is instabil helyét, de két újabb gyenge szereplés után már nem lesz ilyen könnyű helyzetben.

A CDU ifjúsági tagozatának, a Junge Unionnak egy elnökségi tagja már a köztévében beszélt arról, hogy ugyan a kormány és a CDU problémáiért nem teljesen a kancellár felel, de azoknak ő is a részese. Sőt, ugyanezen interjúban Clara von Nathusius úgy fogalmazott, hogy a párt ezzel a kancellárral már nem tud választásokat nyerni. Emiatt Merzék Berlinből nagy figyelemmel követik majd az eredményeket – és nem csak azért, mert az egyik választás éppen Berlinben lesz.

Már előre kríziskommunikációra készülnek Friedrich Merzék

Az elmúlt pár hét nem alakult túl ideálisan Friedrich Merz számára. Ugyan Szász-Anhalt – és eleve a korábbi NDK tartományai – alapvetően az AfD-nek kedvez, viszont a 2025-ös szövetségi választás után a CDU támogatottságának a megduplázását és az AfD megfelezését ígérő Merz nehéz helyzetben találta magát, és egyre többen megkérdőjelezik, hogy valóban ő a megfelelő személy a kancellári pozícióra.

Miközben fentebbi vállalásával szemben pont az ellenkező tendenciák figyelhetőek meg – 2025 februárjában az uniópártoknak is nevezett CDU/CSU a szavazatok 28,5 százalékát, míg az AfD 20,8 százalékát szerezte meg, addig a legfrissebb kutatások szerint az uniópártok 20 százalék alatt, míg a szélsőjobboldali párt 27–29 százalékon áll –, sőt, maga

és még a CDU-szavazók többsége is elégedetlen a kancellárral.

Ez valójában csak számszerűsített bizonyítéka a már korábban is érezhető közhangulatnak – sokatmondó a már említett Clara von Nathusius kijelentése mellett, hogy szász-anhalti exit pollok után a Spiegel főszerkesztője egy hosszú szerkesztőségi vezércikkben fejtette ki, hogy miért nem Merz a megfelelő ember a kormány, valamint az ország előtt álló feladatokra.

Azt ígérte, hogy kommunikációs hibáin javít; az amúgy szükségszerű, de népszerűtlen reformjavaslatokon pedig módosítanak; és több tartomány nyomására még arra is nyitottnak mutatkozott, hogy a magas benzinárral is foglalkozna a szövetségi kormány, miközben azt eddig azzal utasította el, hogy túlzottan megterhelné a költségvetést, miközben kevés valódi segítséget jelentene.

Ugyanakkor ezek a meglévő stratégiai és strukturális problémákra továbbra sem jelentenek gyógyírt: Merz továbbra sem rendelkezik egy hosszú távú, átfogó vízióval, ahogy konkrét terve továbbra sincs arra, miként is állítaná meg az AfD növekedését. Ugyan úgy tűnik, hogy a népszerűtlen nyugdíj- és egészségügyi reformterveiből visszakozik, viszont azzal feláldozná azt, hogy ezek a rendszerek hosszú távon is fenntarthatóak legyenek, jelenleg ugyanis ez nem mondható el róluk.

Szász-Anhalt után valamennyire stabilizálta a helyzetét, többek között azzal, hogy nyolc CDU-s miniszterelnök nyílt levélben állt ki mellette – köztük a sokak által potenciális utódként is emlegetett Hendrik Wüst, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke –, viszont még továbbra is ingoványos talajon áll, ráadásul a mostani választások után ismét felerősödhetnek a távozását követelő hangok.

Előbbi helyen ugyanis hibahatáron belül a harmadik helyre mérik a kereszténydemokratákat a szélsőbaloldali die Linke és az AfD mögé, de még ha meg is nyernék se valószínű, hogy létre tudnának hozni egy koalíciót, míg Mecklenburg–Elő–Pomerániában a párt története során először egy számjegyű eredményt érhet el egy tartományi választáson – míg év elején a tartományban 10 százalék felett mérték, a választás előtti utolsó közvélemény-kutatáson már csak mindössze hatra, ami csak egy százalékponttal több mint a parlamenti küszöb.

A kancellár végül nem utazik a jövő héten New Yorkba az ENSZ Közgyűlésére, ahol szerdán szólalt volna fel, hogy ehelyett Berlinben maradva irányíthassa majd a választás utáni kommunikációt, másrészt vasárnap délutánra még az urnazárás előttre összehívta a CDU elnökségi ülését, amivel egyrészt megpróbálja meggyőzni őket, hogy valóban van terve a jövőre nézve, másrészt előre menekülve még a választási eredmények előtt felhozhatná a kancellárcsere kérdését, ami így felkészületlenül érné a CDU vezetőit potenciális kancellárjelölt nélkül.

Baloldali kormány jöhet mindkét tartományban

Mint fentebb írtuk, az AfD egyik választáson sem esélyes arra, hogy végül kormányt alakítson: ugyan öt évvel ezelőtti eredményéhez képest jelentős növekedést tud majd felmutatni a párt, de az Európai Parlamentben csak névleg létező, a német önkormányzatokban pedig már régóta repedező tűzfal Berlinben és Schwerinben még teljesen áll.

A közvélemény-kutatások szerint míg Berlinben a die Linkével, addig Mecklenburgban az SPD-vel versengenek az első helyért – előbbinél az AfD-t 18–20 százalékpontra mérik (a die Linkét 20–23-ra), utóbbinál az SPD és az AfD fej fej mellett van 37, illetve 36 százalékponton. Ráadásul a pártot a szász-anhalti választásból fakadó győzteshez való húzás is segíti a mostani választásokon.

Amennyiben a bejutási küszöbre mért Zöldek megugorják azt Mecklenburgban, akkor Berlinben és Schwerinben is egy SPD-die Linke–Zöldek, azaz egy vörös–vörös–zöld koalíció jöhet, míg a fővárosban die Linke, addig Mecklenburg-Elő-Pomerániában SPD vezetéssel.

Míg Berlinben a fő választási téma a lakhatás kérdése, miután a die Linke azt ígéri, hogy a városállam kisajátítaná az üresen álló lakásokat, amiket aztán önkormányzati szociális bérlakásként adnának bérbe, addig Mecklenburg-Elő-Pomerániában a tartományt már 2017 óta irányító SPD-s Manuela Schwesig azzal kampányol, hogy ő az a nő, aki megállítja az AfD-t.

(Borítókép: Friedrich Merz 2026. szeptember 9-én. Fotó: Christoph Soeder / picture alliance / Getty Images)