Ez az Index Világjátszma című geopolitikai rovata, amelyben hétről hétre elemzésekkel jelentkezünk a nemzetközi politika és a konfliktusok legfontosabb fejleményeiről. Elemzők segítenek értelmezni a globális folyamatokat, a nagyhatalmi érdekeket és azok világpolitikára gyakorolt hatásait.

Az Indexnek Byrappa Ramachandra, a Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója egy olyan, az észak-európai térségtől a Fekete-tengerig húzódó új geopolitikai együttműködés lehetőségét vázolta fel, amely hosszú távon Európa biztonsági, gazdasági és politikai erőviszonyait is átalakíthatja. Értékelése szerint Közép- és Kelet-Európa a kontinens új stratégiai súlypontjává válhat, miközben Magyarország a kormányváltás nyomán kedvező pozícióból kapcsolódhat be egy új formálódó regionális együttműködésbe. Úgy véli, az „Új Európai Ív” nemcsak a NATO és az Európai Unió működésére lehet jelentős hatással, hanem új fejlődési és befektetési lehetőségeket is teremthet a térség országai számára.

A magyar kormányváltás új helyzetet teremtett

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója szerint egy új geopolitikai együttműködési övezet, egyfajta „Új Európai Ív” körvonalazódik az észak-európai térségtől egészen a Fekete-tengerig. Egyelőre még nem lehet megmondani, hogy ez milyen formában ölthet testet: elképzelhető, hogy fokozatosan, a meglévő regionális együttműködésekre építve alakul ki, de az sem kizárt, hogy egy közös stratégiai jövőkép mentén viszonylag gyorsan intézményesül. Byrappa Ramachandra emlékeztetett arra, hogy a Bukaresti Kilencek (B9) májusban rendezett csúcstalálkozóját már a NATO északi tagállamainak részvételével tartották meg. Szerinte ez abba az irányba mutat, hogy megnyílhat az út a csoport későbbi intézményes bővítése előtt. Ez a gyakorlatban Finnország, Svédország, valamint egyes elképzelések szerint Dánia bevonását jelenthetné, vagyis egy Bukaresti Tizenegyek (B11), illetve Bukaresti Tizenkettek (B12) formátum kialakítását.

A Bukaresti Kilenceket 2015-ben Lengyelország és Románia hozta létre válaszul a Krím-félsziget 2014-es orosz annektálására. A kezdeményezés célja, hogy a NATO keleti szárnyának tagállamai összehangolják biztonság- és védelempolitikai álláspontjukat, valamint közös javaslatokat fogalmazzanak meg a szövetség számára. A csoport tagja Magyarország, Lengyelország, Románia, Bulgária, Csehország, Szlovákia, Észtország, Lettország és Litvánia.

Byrappa Ramachandra szerint

Úgy fogalmazott: a politikai és biztonságpolitikai konvergencia már korábban is megfigyelhető volt, a magyarországi kormányváltás azonban jelentősen felgyorsíthatja ezt a folyamatot. Véleménye szerint fél évvel ezelőtt még elképzelhetetlennek tűnt volna egy szorosabb együttműködés, elsősorban a kölcsönös bizalom hiánya miatt. Az áprilisi magyar országgyűlési választás eredménye azonban szerinte új helyzetet teremtett, amelyet számos nyugati politikai szereplő és nemzetközi elemző a magyar demokrácia megújulásának jeleként értelmezett.

A vezető kutató szerint ezzel megteremtődtek egy új geopolitikai együttműködés feltételei. Az általa „Új Európai Ívnek” nevezett kezdeményezés az észak-európai térségtől a Fekete-tengerig, tágabb értelemben pedig a Dél-Balkán irányába húzódó, egymással összekapcsolódó regionális együttműködésekre épülhet. Úgy véli, számos állam számára ez jelentheti a hosszú távú biztonság és stabilitás egyik legfontosabb garanciáját. Mint fogalmazott, a kezdeményezés sikerét Európa jelenlegi geopolitikai helyzete teszi stratégiai szükségszerűséggé.

Európa súlypontjává válik a régió

Byrappa Ramachandra az Indexnek kifejtette, hogy több tényező együttesen növeli Közép- és Kelet-Európa stratégiai jelentőségét. Egyrészt felértékelődik a régió geopolitikai szerepe és földrajzi elhelyezkedése, másrészt a 2000-es évek elején végrehajtott gazdasági reformok mára kézzelfogható eredményeket hoztak. Emellett a térség számos országát Nyugat-Európánál stabilabbnak és alkalmazkodóképesebbnek tartják, miközben Nyugat-Európa egyre összetettebb biztonsági és geopolitikai kihívásokkal néz szembe. Mindez szerinte hozzájárul ahhoz, hogy

Mint fogalmazott, Európa biztonsági környezete mára minden irányból romlott. Keleten továbbra is Oroszország jelenti a legjelentősebb katonai kihívást, délen az instabilitás, a migráció, valamint a közel-keleti és észak-afrikai konfliktusok, északon pedig az Északi-sarkvidék felértékelődése és a nagyhatalmi versengés teremt új biztonsági kockázatokat. Szerinte ez alapvető változást jelent, hiszen korábban a stratégiai gondolkodás elsősorban a NATO keleti szárnyának védelmére összpontosított.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy Európa védelme jelenleg jelentős részben olyan Európán kívüli hatalmakra támaszkodik, amelyek érdekei idővel eltérhetnek az európai érdekektől. A kontinens nem azért képtelen önállóan megvédeni magát, mert hiányoznának ehhez a szükséges erőforrásai. Inkább arról van szó, hogy nincs egyetértés a közös stratégiai irányról. Az egyes európai régiók geopolitikai helyzete, történelmi tapasztalatai és biztonsági prioritásai ugyanis jelentősen eltérnek egymástól.

A vezető kutató szerint 2023 óta egyre erősebb az a törekvés, hogy a regionális biztonságot ne elszigetelten, hanem az egész európai biztonsági architektúra részeként értelmezzék. Ezt a folyamatot tovább erősítették a 2025 elején Donald Trump Grönland megszerzésére vonatkozó kijelentései körül kialakult nemzetközi viták, amelyek ismét ráirányították a figyelmet arra, hogy Európának egyszerre több stratégiai térségben is számolnia kell a nagyhatalmi versengéssel.

Ennek érzékeltetésére több hipotetikus forgatókönyvet is felvázolt. Mi történne, ha Oroszország csapatokat vezényelne a lengyel határ közelébe, miközben az Egyesült Államok katonai nyomást gyakorolna Grönlandon vagy Kanadával szemben? Vagy ha Argentína ismét megkísérelné érvényesíteni területi igényét a Falkland-szigetekre? Mindezek mellett azt a kérdést is felvetette, mi történne, ha Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban egyszerre kerülnének hatalomra Oroszország-barát politikai erők.

Byrappa Ramachandra szerint egy ilyen helyzet jelentős bizonytalanságot okozna Európában, és könnyen megbéníthatná a közös döntéshozatalt. Az Oroszországgal közvetlenül szomszédos országok már most abból indulnak ki, hogy végső soron saját védelmi képességeikre kell támaszkodniuk. Az északi országok, a balti államok és Lengyelország ezért jelentős haderőfejlesztésbe kezdtek, emellett egyre intenzívebb vita zajlik Európában a nukleáris elrettentés megerősítéséről és a francia–brit nukleáris képességek európai szerepéről is.

A kutató kiemelte: az általa „Új Európai Ívnek” nevezett, az északi országokat, a Bukaresti Kilencek államait és a Dél-Balkán egy részét összekapcsoló geopolitikai együttműködés mintegy 2,51 millió négyzetkilométeres területet ölelne fel, 147 millió lakost foglalna magában, összesített nominális GDP-je pedig 2025-ös adatok alapján megközelítené az 5 billió amerikai dollárt, ami nagyjából Németország gazdasági teljesítményének felel meg.

Az sem elhanyagolható tényező, hogy az északi országok jelentős, mintegy 3 billió dollár értékű nyugdíjalapokkal rendelkeznek. Megítélése szerint ezek a források megfelelő feltételek mellett a régió infrastruktúrájának, védelmi iparának és stratégiai beruházásainak finanszírozásában is szerepet kaphatnának. Hozzátette: a térség országai a 2025–2026-os időszakban együttesen mintegy 143 milliárd dollárt, vagyis GDP-jük közel 2,9 százalékát fordították védelmi kiadásokra.

Byrappa Ramachandra biztatónak nevezte azt is, hogy a térség vezetői egyre intenzívebben keresik az együttműködés lehetőségeit. Mint mondta, az állam- és kormányfők szinte hetente találkoznak különböző nemzetközi fórumokon, ahol a hivatalos tárgyalások mellett informális egyeztetéseket is folytatnak. Úgy véli, jelenleg egy olyan geopolitikai folyamatnak vagyunk tanúi, amely hosszú távon Európa erőviszonyait is átalakíthatja.

Megfelelő politikai koordináció mellett pedig az „Új Európai Ív” országai az Európai Unió többéves pénzügyi keretének (Multiannual Financial Framework, MFF), valamint a SAFE védelmi finanszírozási programnak is az egyik legfontosabb kedvezményezettjeivé válhatnának.

Byrappa Ramachandra szerint idővel az Európai Bizottságnak is alkalmazkodnia kell a most zajló folyamatokhoz, és fel kell készülnie arra, hogy egy egyre összetettebb regionális együttműködési rendszerrel működjön együtt. A NATO szempontjából pedig úgy véli, hogy az „Új Európai Ív” – ha megvalósul – az Oroszországhoz való földrajzi közelsége, valamint a térség várható katonai megerősödése miatt a szövetség stratégiai tervezésében is kiemelt jelentőségű régióvá válhat.

A helyzet kedvező, de sok munka vár a magyar diplomáciára

Arra a kérdésre, hogy az új magyar kormány külpolitikája milyen lehetőségeket teremthet Magyarország számára ebben az új formálódó regionális együttműködésben, Byrappa Ramachandra azt mondta: az elmúlt ötven napban rendkívül gyors változás ment végbe a magyar külpolitikában. Úgy látja, hogy ennek hatására kedvezőbbé vált Magyarország nemzetközi megítélése, a legfontosabb változást pedig a partnerek bizalmának visszatérése jelenti. Ebbe a folyamatba illeszkedik az is, hogy az új magyar kormány első külpolitikai lépései között szerepelt az elmúlt években meggyengült Visegrádi Négyek együttműködésének újjáélesztése.

Magyarország jelenleg kiváló helyzetben van ahhoz, hogy kihasználja az esetlegesen felmerülő lehetőségeket

– fogalmazott.

A vezető kutató szerint a magyar külpolitika egyfajta koncentrikus körök mentén épülhet újjá: először a közvetlen környezetében erősítheti meg kapcsolatait, majd erre alapozva bővítheti regionális és európai együttműködéseit. Úgy véli, ez a fokozatos megközelítés lehetővé teszi a kapcsolatrendszer szerves bővítését és megszilárdítását anélkül, hogy Magyarország túl sok, egymással nehezen összehangolható kezdeményezést vállalna egyszerre.

Ennek része lehet a szorosabb gazdasági együttműködés a szomszédos államokkal, köztük Romániával, valamint a nyugat-balkáni országokkal. Byrappa Ramachandra ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Magyarország előtt még jelentős diplomáciai és gazdaságpolitikai feladatok állnak, a lehetséges eredményeket azonban biztatónak tartja.

Az északi országok nemzetközi összehasonlításban továbbra is a jogállamiság, a demokratikus kormányzás és a közszféra alacsony korrupciós kitettsége alapján legjobban teljesítő államok közé tartoznak. Dánia, Finnország, Norvégia és Svédország a Transparency International 2025-ös korrupcióérzékelési indexében is a világ élmezőnyében szerepelt.

A kutató kiemelte Svédország fejlett és bővülő védelmi iparát is. A svéd kormány 2025-ben külön stratégiát fogadott el az ágazat termelési kapacitásának, innovációs teljesítményének és nemzetközi versenyképességének növelésére, miközben jelentősen emelte a védelmi kiadásokat. A térség energetikai jelentőségét erősíti Norvégia szerepe is: az ország 2025-ben az Európai Unió legnagyobb földgázszállítója volt, az uniós gázimport mintegy 31 százalékát biztosította.

Az északi térség emellett rendkívül jelentős befektetési forrásokkal rendelkezik. Ezek közül kiemelkedik a norvég állami nyugdíjalap, a Government Pension Fund Global, amelynek értéke 2025 végén meghaladta a 21 ezer milliárd norvég koronát. Byrappa Ramachandra szerint ezen tőke egy része megfelelő intézményi, jogállami és gazdasági feltételek mellett Magyarországon és a tágabb régióban is megjelenhetne.

A kutató úgy véli, Magyarország a demokratikus intézmények megerősítésével és a kiszámítható gazdasági környezet kialakításával az északi országokhoz közelítő regionális modell egyik kiindulópontjává válhatna, és ezáltal jelentős befektetéseket vonzhatna.

Rengeteg lehetőség kínálkozik az új ívben, ezért az észak–déli dimenziót a magyar külpolitika egyik prioritásaként kellene kezelni

– jelentette ki Byrappa Ramachandra.

Vége a stagnálásnak? Egy nagy átalakulás kezdetén állunk

Arra a kérdésünkre, hogy milyen következményei lehetnek Európa jövőjére és Magyarország hosszú távú geopolitikai mozgásterére, ha az Új Európai Ív valóban szorosabb stratégiai együttműködéssé fejlődik, Byrappa Ramachandra azt mondta: a kezdeményezésnek hosszú távon önálló együttműködési keretként is életképesnek kell lennie, ugyanakkor szervesen illeszkednie kell Európa biztonsági és politikai architektúrájába.

A Magyar Külügyi Intézet vezető kutatója úgy véli, hogy idővel más regionális együttműködési övezetek is kialakulhatnak Európában. Példaként egy északi, egy atlanti és egy mediterrán együttműködési ívet említett, amelyek megítélése szerint kiegészíthetnék az általa felvázolt „Új Európai Ívet”, és együtt egy kiegyensúlyozottabb európai biztonsági struktúrát alkothatnának.

Ennek vannak azonnali és hosszú távú következményei is. Ahogyan Franciaország a forradalma, az Egyesült Államok a függetlenségének elnyerése, Németország pedig az egyesülése után egy intenzív fejlődési időszakon ment keresztül, úgy az Új Európai Ív létrejötte is egy erőteljes kapacitásépítési, innovációs és gazdasági fejlődési folyamatot indíthat el. Egy nagy átalakulás kezdetén állunk. Ennek eredményeként Európa végre kiléphet a jelenlegi stagnálásból

– fogalmazott.

Megítélése szerint Magyarország kedvező földrajzi adottságai és regionális kapcsolatai miatt ennek az átalakulásnak az egyik fontos szereplője lehet. Hozzátette ugyanakkor, hogy a legnagyobb kihívást az jelenti majd, hogy az ország hosszú távon is megőrizze ezt a pozícióját.

„Ennek érdekében nagy valószínűséggel új, átfogó nemzeti stratégiai tervre lesz szükség. A geopolitikai mozgástér szempontjából az Új Európai Ív egyedülálló lehetőséget kínál Magyarország pozíciójának megerősítésére. Budapestnek a demokratikus fejlődés, a technológiai innováció és a kulturális alkotóerő találkozási pontjává kell válnia. Magyarországnak az Új Európai Íven belül egy olyan dinamikus alrégió kialakításához kell hozzájárulnia, amelyben hosszú távú stratégiai érdekei stabilan érvényesülhetnek, és amelyre a jövőben tovább lehet építeni” – mondta Byrappa Ramachandra.