BulvárSzerző: index 2 órával ezelőtt 17 percnyi olvasás
Erős István szerint lehettek volna érzékenyebbek.
Erős István Munkácsy Mihály-díjas képzőművész folytathatja munkáját a Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE) élén. A felsőoktatási intézmény szenátusa még idén májusban szavazott nagy többséggel (23 igen szavazattal 2 tartózkodás és 1 nem mellett) a professzor pályázata mellett, aki így megkezdhette második rektori ciklusát.
A döntés értelmében Erős István 2026-tól kezdődően újabb hároméves időszakban irányíthatja az ország legjelentősebb művészeti felsőoktatási intézményét. Első rektori korszaka (2021–2026) alatt az egyetem nagy hangsúlyt fektetett a nemzetközi kapcsolatok bővítésére, az infrastrukturális fejlesztésekre és az MKE láthatóságának növelésére a kortárs művészeti életben.
A csíkdánfalvi születésű rektor most elfogadott programjában központi helyet foglal el a hagyományos művészeti technikák megőrzése mellett a digitális technológiák integrálása az oktatásba. Erős István korábban hangsúlyozta: célja, hogy az MKE ne csupán a múlt értékeinek őrzője, hanem nyitott, kísérletező szellemi műhely maradjon, amely versenyképes diplomát ad a jövő művészeinek.
Az újabb kinevezés stabilitást ígér az egyetem számára egy olyan időszakban, amikor már nem fenyeget a felsőoktatási modellváltás, és a nemzetközi rangsorokban való előrelépés a kiemelt prioritás. A szakma és a hallgatók várakozásai szerint a következő években tovább folytatódik a campus korszerűsítése és a hallgatói mobilitási programok kiterjesztése.
Az interjúban szó esett
Friss hír (szeptember 16-án – a szerk.), hogy a főügyészségi felülvizsgálati indítványára a Kúria hatályon kívül helyezte a jogerős elsőfokú ítéletet, amelyben felmentették azt a férfit, aki 2022-ben az MKE Strobl Alakos utcai kollégiumában a vád szerint szexuális kényszerítést követett el egy hallgatótársával szemben. Az ügy tárgyalása tehát folytatódni fog. Tehetett-e volna többet az egyetem vezetősége annál, amit tett?
Azok után, hogy az eset megtörtént, 2022. augusztus 16-án, egészen szeptember 21-ig mi nem tudtunk semmit. Akkor jött egy bejelentés az egyik oktatónk részéről, hogy mi történt. Azonnal összehívtam a vezetőséget, leültünk megbeszélni, hogy mi a teendő, de az akkori jogászunk azt mondta, ez nem a mi szintünk, ez a rendőrségre tartozik. Azon nyomban megfogalmaztuk a feljelentést, és eljuttattuk a rendőrségre. Tehát a bejelentéstől számított bő másfél órán belül el is ment a feljelentés. Ennél gyorsabban aligha intézkedhettünk volna.
Beszélt a kárvallott lánnyal?
Ő akkor éppen Tihanyban, az egyetem művésztelepén tartózkodott, beszéltem az oktatójával, tapintatból nem akartam lerohanni a hallgatónkat. Érdeklődtem, tudunk-e bármiben segíteni, mire van szüksége a hallgatónak. Jeleztem az oktatónak, hogy a hallgató nyugodtan fordulhat az egyetem pszichológusához is. Valamivel később a hallgató egyéni oktatási rendet kért, amit természetesen azonnal biztosítottunk a számára, és közben a kollégiumból is kiköltözött.
És mi történt a feltételezett elkövetővel?
Ő 2022 márciusában, tehát jóval az eset előtt megpályázta és megkapta az Erasmus-ösztöndíjat, így a szeptemberi tanévet már Lengyelországban kezdte. Sőt, aztán meg is hosszabbította a kint tartózkodását a következő tanév elejéig, tehát egész tanévben nem volt itthon.
Mondhatni, elmenekült?
Lehetséges, hogy a hosszabbításában ez is közrejátszott. A jogászunktól többször is kértem tájékoztatást, hogy hol tart a rendőrségi ügy. 2023 januárjában kaptunk hivatalos választ, miszerint a tanúmeghallgatás fázisában vannak. Meglehet, a mi hibánk is, hogy tovább nem érdeklődtünk a hatóságnál, de azt gondoltuk az ügy megy a maga hivatalos útján. Közben érdeklődtem úgy a lány, mint a fiú oktatójánál is a hallgatók hogyléte felől.
Ismerte őket személyesen?
Nem. Viszont a lánytól kaptunk egy levelet, amelyben megköszönte, amit érte tettünk.
Az igaz, hogy külön műtermet biztosítottak a fiúnak, afféle jutalomként?
Szó sincs róla! Miután hazajött, olyan diplomamunkát készített, amihez különféle oldószeres anyagokat használt, ezért kapott külön helyiséget.
A hallgatói közösség hogyan viszonyult az egész ügyhöz?
Utólag mindent másképp lát az ember, de akkor semmiféle jele nem mutatkozott, annak, hogy ez téma lenne a hallgatók körében. Bennünket továbbra sem értesített sem a rendőrség, sem a bíróság, hogy milyen szakaszban tart az ügy. A bomba akkor robbant, amikor tavaly novemberben a fiút jogerős ítélettel felmentették.
Ez kiverte a biztosítékot a hallgatóinknál.
Szerintem joggal.
Igen, joggal, akkor kezdődtek a demonstrációk. Mi akkor kezdtük visszafelé haladva felgöngyölíteni a történéseket, lépésről lépésre próbáltuk összerakni a mozaikdarabkákat, hogy tényleg helyesen jártunk-e el.
Volt, aki hibáztatta önöket?
Igen, sőt, a lemondásunkat is követelték.
Kik? A hallgatók?
Igen, közülük is voltak néhányan, bár nem sokan. Találkoztunk a sértett hallgatóval, beszélgettünk vele, ő idén júniusban lediplomázott. Mielőtt megkérdezné: az ő nevét a személyiségi jogok védelme miatt nem hozzuk nyilvánosságra, ahogy a fiúét sem.
Elég nagy volt a botrány...
Igen, a hallgatók erőteljesen kifejezésre juttatták a nemtetszésüket a felmentő ítélet miatt, kiállítást szerveztek az egyetemen, az épület elé molinókat tettek ki. Mi leültünk tárgyalni a HÖK-kel, a Hallgatói Önkormányzattal annak érdekében, hogy elinduljon egy érdemi párbeszéd, hogyan oldjuk meg a helyzetet.
Az nem merült fel, hogy kicsapják – szebben fogalmazva: eltanácsolják – az egyetemről a feltételezett elkövetőt? Függetlenül a felmentő bírósági ítélettől?
Amikor a felmentő bírósági ítélet megszületett, akkor a fiú már nem volt az egyetemünk hallgatója, időközben lediplomázott.
De amikor még a hallgatónk volt, akkor felmerült ez a lehetőség is, de a jogászunk felhívta a figyelmünket, hogy nincs jogunk semmiféle retorziót alkalmazni, amíg nincs jogerős bírósági ítélet a fiúval szemben.
Mi több, volt egy olyan tanár, aki az órájáról ki akarta tiltani a hallgatót, de a jogászunk őt is figyelmeztette, hogy ilyet nem tehet.
Nem lett volna szerencsés informális módon megkérni a fiút, hogy távozzon szépszerével, magától?
A fiú és a szülei kértek tőlem egy találkozót. Nem tehettem mást, mint amit a jogászunk képviselt, miszerint nem érheti semmilyen hátrány a hallgatót, mivel nincs ellene jogerős ítélet.
Én biztosan elhagytam volna az egyetemet a helyében.
Mi is lehettünk volna érzékenyebbek, és valamiféle retorziót alkalmazhattunk volna – utólag én is így gondolom. De mi szigorúan a jog talaján akartunk maradni, talán ez hiba volt. És mivel a kárvallott lánytól korábban kaptunk egy köszönőlevelet, meg voltunk nyugodva, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk.
Van olyasmi, amit másképp csinálnának, ha visszapörgethetnék az idő kerekét?
Sokkal érzékenyebbnek kellett volna lennünk, és nem csak a jogot követnünk. Háromgyermekes apaként – és a háromból kettő lány, nagyjából abban a korban, mint a sértett – nagyon is átérzem a hallgató lány tragédiáját, de ezt jobban kifejezésre is kellett volna juttatnunk. Érzékenyebben kellett volna eljárnunk. Az eset után hónapokig dolgoztunk, külső szakértőket és az egyetem közösségét aktívan bevonva létrehoztunk egy öttagú bizottságot, és megújítottuk, érzékenyebbé tettük a szabályrendszerünket.
Kik alkotják ezt a bizottságot?
Áldozatközpontú szabályozást vezettünk be, ezt a szenátus júliusban elfogadta. Egyébként a hallgatóinknak eddig is volt lehetősége – akár névtelenül is – jelezni a panaszaikat, a problémáikat, az esetlegesen őket ért atrocitásokat. De az elmúlt évek során – sem a szóban forgó eset előtt, sem azután – névtelen bejelentést nem kaptunk. Most áll fel a jövőbeli esetleges zaklatásokat vizsgáló bizottság. Az áldozatvédelemre és az edukációra helyezzük a hangsúlyt. Az egész egyetemi közösséget edukálni fogjuk, lesznek előadások, beszélgetések. Pályázni lehet a bizottsági tagságra: egy oktató, egy adminisztratív munkatárs, egy külsős szakértő és két hallgató lesz a tagja.
Muszáj megkérdeznem: ha most fordulna elő egy ugyanolyan eset, mint négy éve, eltanácsolnák az egyetemről a feltételezett elkövetőt?
Nehéz kérdés, mert a jog talaján kell maradnunk, de biztos hogy hoznánk olyan intézkedéseket, melyek jobban megnyugtatják mind az áldozatot, mind az egyetemi közösséget. A zaklatás, az erőszak minden körülmények között megengedhetetlen!
Lenyugodtak a hallgatók?
Úgy látom, igen. Bízom benne, hogy tudatosult bennük, hogy zaklatás esetén van hová, van kihez fordulni az egyetemen. Sokáig tartott a demonstráció, szétszálaztuk a mi felelősségünket is, és levontuk a tanulságokat.
A feltételezett elkövető lediplomázott?
Igen, tavaly. A sértett pedig idén nyáron. Egyébként miután az ügy többé-kevésbé lecsengett, felhívtam az oktatásügyi ombudsmant azzal a szándékkal, hogy tanácsot kérjek tőle a jövőre nézve. És ő azt mondta, végigkövette az egész folyamatot, és szerinte abszolút korrektül jártunk el.
Legutóbb tavaly júliusban találkoztunk, a Barcsay 125 életmű-kiállításon, amelynek a szenzációja egy grandiózus Barcsay Jenő-szénrajz volt. Az Asszonyok című alkotás egyik nőalakja kezében Sturcz János, a kiállítás kurátora fedezte fel a kést, amiről addig senki sem tudott. Tavaly nyáron még tartott a szénrajz restaurálása, vajon elkészültek már?
Persze, meg is mutatom, itt látható a szomszédos tanácsterem falán. Már a tavalyi Barcsay-kiállításon is megmutattuk a közönségnek.
Mekkora szenzáció volt, hogy felfedezték a kést az egyik asszony kezében, amit addig csak egy megcsillanó fénysugárnak véltek?
Elég nagy, ami Sturcz János professzornak, a kiállítás kurátorának köszönhető. Ő fedezte fel ezt az ikonográfiai érdekességet, ami művészettörténeti kuriózum. De ennél fontosabb, hogy méltó körülmények között látható a grandiózus alkotás.
155 éves a Képzőművészeti Egyetem, ami nem kerek évforduló. Az idei év mégis felfogható cezúraként, hiszen amikor legutóbb adott interjút az Indexnek, még igencsak ott lebegett önök felett a modellváltás lehetősége – szándékosan nem mondom, hogy veszélye –, amiből aztán a kormányváltás következtében nem lett semmi. Fellélegeztek?
Nézze, folyamatosan ott lebegett, hogy átkerülünk alapítványi fenntartásba.
Ez aggasztotta önöket?
Nem! Én akkor is elmondtam, hogy szeretnénk továbbfejleszteni az egyetemünket, a halaszthatatlan felújításokat meg akarjuk oldani. Olyan csomagot – ingatlanportfólió, költségvetés – tettünk le a fenntartó elé, vagyis az államnak, ami az egyetem életében óriási előrelépés lett volna. És ha erre megkaptuk volna a fedezetet, akkor a szenátus elé terjesztjük elfogadásra. Ebben a csomagban új épület is szerepelt.
Kinőtték a jelenlegi campust?
Már régen. Az egész adminisztráció, a kancellária egy bérleményben működik. Az egyik tanszékünk szintén. És ez nem a magyar hallgatók robbanásszerű emelkedésének a következménye, mert az nem célunk. Sokkal inkább a külföldi hallgatók létszámemelkedéséé, ugyanis beindítottuk az angol nyelvű képzést. Ami egyfelől bevételi forrás, továbbá szakmailag is indokolt. De új szakok, specializációk is indultak az elmúlt években, ami további termeket igényel.
Népszerű a Képző a külföldi hallgatók körében?
Idén mintegy 25 külföldi diákunk lesz. Ennél többet nem is akarunk. Háromszázhetvenen jelentkeztek, kevesebb, mint a tíz százalékukat vettük fel. Tehát népszerűek vagyunk. Nem arról van szó, hogy aki befizeti a tandíjat, azt fel is vesszük. A színvonalból nem engedünk, ez nem pénzügyi, bevételi kérdés.
Mekkora a teljes hallgatói létszám?
A külföldi diákokkal együtt mintegy nyolcszáz.
Ez nagy létszám?
Az egyik legkisebb magyar egyetem vagyunk. Ennyien járnak a testvérintézményünkbe, a MOMÉ-ra, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre is.
A legutóbbi Index-interjúban szóba került az is, hogy segítenek a végzős hallgatóknak pályafutásuk beindításában. Ez továbbra is prioritás?
Saját tapasztalatból tudom, hogy ez a legkritikusabb pillanat egy képzőművész életében, amikor a végzős hallgató, kezében a friss diplomájával, kikerül az egyetem „akolmelegéből” a nagybetűs életbe, ahol farkastörvények uralkodnak.
De meg lehet kímélni egy kezdő képzőművészt attól, hogy a saját lábára álljon? Anyagi-pénzügyi értelemben is?
Attól nem, de amennyire lehet, szeretnénk megkönnyíteni nekik ezt a folyamatot, támogatni az első lépéseiket. Nekünk is érdekünk, hogy megkapaszkodjanak a szakmai erőtérben, jelen legyenek a nemzetközi színpadon.
Talán két éve volt egy fantasztikus kiállítás a Millenáris Parkban a végzős hallgatók alkotásaiból, aztán az Art Marketen is a Bálnában, szóval, látható az önök törekvése.
A Best of Diploma kiállításaink az adott évjárat diplomamunkáinak a krémjét mutatják be. Kiválasztjuk a legjobbakat, és közszemlére tesszük őket. A legeslegjobbak különdíjban részesülnek. Sőt, segítendő a végzős, de nem csak a végzős hallgatóinkat, rendszeresen árveréseket tartunk az alkotásaikból. Ezek az aukciók nagyon sikeresek.
A befolyó pénz felét megkapják a kiállító hallgatóink, a másik fele pedig egy alapba kerül, amiből segítjük a rászoruló diákjainkat. Emellett kialakítottunk a kollégiumunk tetőterében tíz kis műtermet, amelyekre lehet pályázni. Aki elnyeri, egy évig használhatja ingyen, mi több, mentor tanárt is választhatnak, akikkel tudnak konzultálni. És éppen most, a napokban vittük ki Bécsbe ezeknek a hallgatóinknak az alkotásait.
Beszélne erről a kezdeményezésről egy kicsit bővebben?
Tíz, kiváló minősítéssel diplomázott mentorált művészünk mutatkozik be az idei Parallel Vienna nemzetközi kortárs művészeti vásár keretében rendezett kiállításon. Itt olyan pályakezdő művészek munkái láthatók, akik diplomájuk megszerzése után is az MKE szakmai támogatásával folytatják alkotói munkájukat. Az egyetem mentorprogramjának résztvevőiként intézményi szakmai támogatást és, mint mondtam, műteremhasználatot biztosítunk számukra, így az MKE a diploma megszerzését követően is segíti szakmai pályájuk kibontakozását. Ennek a kiállításnak a helyszíne az Otto Wagner Areal, amely egy valaha elmegyógyintézetként funkcionáló intézmény a Baumgartnerhöhe nevű magaslaton. Ez a bemutatkozás a mentorprogramunk részeként megvalósuló szakmai támogatás egyik fontos állomása, amely a fiatal művészeink nemzetközi jelenlétének erősítését szolgálja.
Mikor lesz legközelebb árverés?
A jumpSTART című eseménysorozatunk kiváló lehetőség a hallgatóinknak, hogy amellett, hogy alkotásaikkal bemutatkoznak a nagyközönség előtt, még a műkereskedelem, a kortárs művészeti piac világába is aktívan betekintést nyerjenek. A JumpSTART részeként idén az óbudai Godot Galériában lesz az MKE hallgatóinak nyilvános kiállítása a Godot Art Expo keretében, október 6. és 18. között. Továbbá november 13-án rendezzük az MKE Hallgatói Aukcióját, a főépületünk Barcsay termében, ahol 80-100 alkotásra lehet licitálni. Próbálunk mindenben segíteni a hallgatóinknak, adott esetben még az adásvételi szerződések elkészítésében is.
Milyen megélhetési lehetőséget kínálnak ezen kívül?
Ha valaki a diplomaszerzés után két félévet tanul még a pedagógia tanszéken, akkor az illető tanári diplomát kap, és taníthat középiskolában. A Covid utáni letargikus állapotban, éppen akkor, amikor megkaptam az első rektori kinevezésem, egy számjergyű volt jelentkezés a pedagógia tanszékre. Idén ötvenketten jelentkeztek... És úgy gondolom, ha most a művészettörténet visszakerül a tantervbe és a rajzoktatás is megerősödik a középiskolákban, akkor még felkapottabb lesz a tanári szak.
Jelentett bármiféle változást az egyetem életében április tizenkettedike, a Tisza Párt választási győzelme?
Ez egy különleges egyetem, a napi politikába korábban sem folytunk bele és most sincs dolgunk ezzel.
Magyarul: az MKE nem egy szenzitív oktatási intézmény politikai szempontból.
Nem. Persze nem vagyunk egyformák, kinek-kinek más a vérmérséklete, de a fenntartónkkal mindig is korrekt volt a viszonyunk és korrekt jelenleg is. Találkoztam már Lannert Judit miniszterasszonnyal, a kancellár úrral együtt találkoztunk Katz Sándor felsőoktatási államtitkárral, aki az ELTE-ről érkezett egyetemi tanár. Nagyon jó hangulatú megbeszélések voltak, sőt, biztatóak.
Amennyiben?
Nézze, állami fenntartású egyetemként sokkal rosszabbak voltak a lehetőségeink, mint az alapítványi fenntartásúaké, egy főre vetítve minimum kétszer annyi pénzből gazdálkodhattak, mint mi. Most a hét szűk esztendő után jobb időkre számítunk, optimisták vagyunk.
Miért maradtak ki a szórásból, miért nem lettek alapítványi fenntartású egyetem?
A korábbi vezetés ellenezte a fenntartóváltást. Később, már az én időmben, voltak tárgyalások a kormányzattal, mi határozottan megfogalmaztuk az elvárásainkat. Ezek nem teljesültek, ha teljesültek volna, akkor a szenátus eldöntötte volna, hogy mi is csatlakozunk-e.
Megtudhatjuk, mik voltak a nem teljesült elvárásaik?
Nem akarok komnkrétumokat mondani, de igényt tartottunk volna egy szimbolikus jelentőségű pluszépületre...
Hol van ez az épület?
Ha kinéz az irodám ablakán, láthatja... Állami tulajdonban van, jelenleg üresen áll, de elégedjen meg ennyivel, mert még nem mondtunk le róla. Továbbá akkora költségvetést szerettünk volna, amennyit a hasonló méretű, alapítványi fenntartású egyetemeknek jár. De ezt nem kaptuk meg.
Egy olyan költségvetést kértünk, amely ennek a világörökség részét képező épületnek a felújítását lehetővé teszik. Jöjjön ki ide az erkélyre, láthatja, hogy mállik a homokkő, egy idő után ez már életveszélyes lesz... 2022-ben fejeztük be a Lotz Károly-freskók restaurálását, jelenleg az epreskerti épület és a kollégiumunk szorul gyökeres építészeti beavatkozásra.
Azt kijelenthetjük, ha a kívánságlistájukat teljesíti a kormányzat, akkor most alapítványi fenntartásban lennének?
Nem biztos, a szenátus döntésén múlt volna. Továbbá dolgozói, oktatói fórumok is megelőzték volna, alaposan átrágtuk volna, mennyire éri meg az egyetemnek.
Szó esett a megnövekedett hallgatói létszámról, a sok külföldi diákról. Meg tudnak birkózni ekkora sokasággal?
Oktatási oldalról nincs gond, oktatókat vettünk fel, előkészítettünk mindent, de félő volt, hogy nem lesz hová leültetni a hallgatóinkat. Szóval, az új szakok, specializációk beindítása miatt is mindenképpen szükség lenne egy új épületre ahhoz, hogy a színvonlat tartani tudjuk. Időnként komikus megoldásokra kényszerülünk, az elmúlt tanévben például a kancellári irodában is oktattunk! Ezért próbálunk találni egy kitörési pontot. Évtizedek óta nem volt fejlesztés, nem volt felújítás. Az igazsághoz tartozik, hogy kaptunk egy közel 200 négyzetméteres helyiséget a Kodály körönd mögött, ahol berendeztünk egy digitális központot. Ezt két hónapja adtuk át, itt mód van 3D-s szkennelésre, nyomtatásra.
Csak nem itt nyomtatták ki Mihályt?
De, itt készült a 48 részből álló szobor, a Stróbl-alkotás aranysárga másolata. Van itt filmstúdió, profi kamerák, minden. Ezt a digitális stúdiót valamennyi tanszék használhatja, egy szoftveren keresztül tudnak foglalni időpontot.
Köztéri szobrok készítését is oktatják? Csak azért kérdem, mert nem is egy köztéri szobrunk a viták kereszttüzében áll.
Igen, oktatjuk köztéri szobrok készítésére a hallgatóinkat, de abba nincs beleszólásunk, hogy mi legyen a már meglévő szobrokkal. Viszont a hallgatóink készítenek is köztéri szobrokat, épp a napokban adtunk át a tokaji régióban, Mádon egy stilizált absztrakt szőlőlevelet ábrázoló alkotást. Öt-hat éve már elkészítettük ezt a szobrot, de idővel elkorhadt, és a mádiak azt kérték, hogy készítsünk még egyet. Hát készítettünk, akácfából, és a város bejáratánál állítottuk fel, szeptember 5-én, szombaton.
Ki készítette?
Tíz hallgatónk, együttes erővel. A város vendégül látta őket, szállással, étkezéssel, pincelátogatással, ahogy kell. Óriási közösségépítő ereje van egy ilyen aktusnak, ha minket megkérnek, akkor mindig számíthatnak ránk. Magam is ott voltam a szobor átadásán, remek esemény volt.
A mostani, 2026-2027-es tanévnek mi a csúcseseménye?
Ugye, még javában tart a Strobl-emlékév, Strobl-Alajos születésének százhetvenedik, halálának századik évfordulója. Nagyon szép számokat produkáltunk, a kiállítást ötezernél is többen látták. Új ciklus kezdetén vagyunk, legalábbis ami második rektori időszakomat illeti. A Covid után iktattak be először, egy apátiát követő időszakban kellett újból életet lehelni a Képzőbe. Akkor volt százötven éves az egyetem, egy egész éven át tartó ünnepségsorozattal emlékeztünk meg az évfordulóról. Tagja voltunk az EU4ART nevű konzorciumnak, a római akadémia, a drezdai és a rigai mellett, és mi voltunk a kvartett vezetői. Nagyon izgalmas időszak volt, közös kiállításokkal, metodikai egyeztetésekkel. Kicsit sok volt egyszerre a 150. évforduló és az EU4ART, de átvészeltük. Aztán jött az újjáépítés a Covid után új emberek jöttek, új csapatot alakítottunk ki, és ezt a csapatot mozgóképessé kellett tenni.
Említette, hogy a nemzetközi képzőművészeti szcénában is el akarta helyezni az egyetemet.
Az EU4ART remek lehetőséget nyújtott erre Európában, de mi ki akartunk lépni a nagyvilágba is. Az Európán kívüli kapcsolataink gyakorlatilag nem léteztek, de mi elkezdtük ezeket kiépíteni, összerakni. Ma már Indonézia, Thaiföld, Kambodzsa, Tajvan, Korea, Mongólia, Georgia, Azerbajdzsán, Örményország, a Balkánon Albánia, Afrikában Ghána, a Dél-Afrikai Köztársaság, Amerikában Argentína, Kolumbia, Mexikó is a partnerünk. Az itteni testvérintézményekkel szerződéseket írtunk alá, és pályáztunk is Erasmus-helyekre.
Hát ez az! Pályázhattak, szemben a többi magyar felsőoktatási intézménnyel, amelyek alapítványi fenntartásúak voltak, és ezért ki voltak zárva az Erasmus-ösztöndíjprogramból.
Így van, és nyertünk is. Kár lenne tagadni, hogy ez is egy előnye volt annak, hogy nem kerültünk be az alapítványi fenntartású egyetemek közé. Jelenleg huszonöt társintézménnyel van élő kapcsolatunk.
És vannak is kint hallgatóink?
Hallgatóink és oktatóink, igen.
De mint érintett szülő, azt el kell mondanom, hogy az ösztöndíjból nem jön ki a lakhatás költsége.
Európában ez igaz, de a Távol-Keleten, például Indonéziában olyan olcsó az élet, hogy ott kijön, sőt, még spórolni is tudnak belőle. Minden évben rendezünk egy úgynevezett nemzetközi hetet, amelynek keretében az erasmusos pénzből meghívunk és vendégül látunk oktatókat, művészeket ebből a huszonöt országból. A következő ilyen hét áprilisban lesz, amikor a vendégoktatók bemutatják az alkotásaikat, a saját egyetemüket, mi pedig a miénket, városnézéssel kiegészítve. Kapcsolatépítés a javából. És a határon túli magyar intézményekre ez épp így vonatkozik: Kolozsvár, Temesvár, Nagyvárad, Kassa egyetemeiről is várunk előadókat.
Ez a nemzetközi hét nyilvános?
Hogy nyilvános-e? Mi lennénk a legboldogabbak, ha az Index is beszámolna róla!
(Borítókép: Erős István 2026. szeptember 8-án. Fotó: Kertész Renáta / Index)
Napi