Nem lehet azt állítani, hogy a világbajnok és Világjátékok-győztes magyar kiválóság makacs természet lenne, de azért ami őt illeti, azt visszaveszi. Így tett az uszony nélküli szabadtüdős merülés világcsúcsával, melyet ugyan júliusban az ukrán Natalija Zsarkova 106 méteres eredményével elvett tőle, Zsófia alig egy hónappal később, 107-tel újabb rekordot állított fel – pedig a körülmények nem őt szolgálták.

– Nagyon örültem, hogy visszaszereztem a világcsúcsot, de a leginkább az volt motiváló, hogy ezt a 107 métert úgy vittem véghez, hogy borzasztóan fáradt voltam. Előtte ugyanis egy háromhetes edzőtábort szerveztünk, és foglalkoztunk napi két alkalommal másokkal. Ráadásul az Adria is kegyetlen hideg és sötét volt, tehát a körülmények sem olyanok voltak, ahol mondjuk ideális esetben az embernek kinéz egy ilyen világcsúcs – idézte fel a Blikknek augusztus eleji merülését Törőcsik, aki néhány centi híján két rekorddal térhetett volna vissza a horvátországi Lastovóból.

Ugyanis az uszonyos számban szintén csúcsot jelentő 114 méterig jutott, a szabályok előírják, hogy a versenyző csak azután foghatja meg a kötelet, hogy a teljes arca kiért a vízből.

– Na most én kinyújtottam a kezem, odatettem a tenyerem a kötélre, és a szám meg az orrom még éppen a víz alatt volt, amikor rámarkoltam a kötélre, így nem érvényesítették a merülésemet. Pár órába beletelt, mire feldolgoztam, de a szabály, az szabály, ez jó figyelmeztetés, hogy legközelebb ne csináljak ilyet – tette hozzá.

Ez is érdekelheti

Ilyen esetben is hasznos, hogy a merülés nyugalmat tanított Törőcsiknek, de a víz alatt különösen jól jön. A szabadtüdős szakág sajátossága, hogy akkor kell a legnyugodtabbnak maradni, amikor a legnehezebb: minden irányban beláthatatlan kékség, a szervezet pedig már az oxigéntartalékok végét használja fel. Az úszónő szerint ráadásul ezzel csak merülés közben lehet megbarátkozni.

– Persze vannak mentális felkészülési vagy meditációs gyakorlatok, de én mindig egy régi ralis mondással szoktam élni, mely szerint „sáros erdei úton menni csak sáros erdei úton lehet megtanulni”. Ez is ilyen – mondta az úszó, aki régebben irtózott a gondolattól, hogy valami rátámad.

– Gyerekkoromban tényleg úgy voltam vele, hogy a fürdőző területet jelző kötélen túl legfeljebb csak deszkán vagy matracon merészkedek. De van, amikor még most is megfordul a fejemben egy-két olyan gondolat, ami nem odavaló. Például, amikor „dekózunk”, tehát a merülés után kötelezően 5 méter mélységben 5 percig egy oxigénpalackból tiszta oxigént szívunk, és csak lógunk mint kukac a damil végén. Akkor néha körbe szoktam nézni, és amikor látsz egy-egy furcsa árnyat, akkor azért be tudsz rezelni – tette hozzá.

A merülésnek hála, most már inkább kíváncsiság uralkodik benne az élővilág iránt, szeretne egyszer cápát látni víz alatt, továbbá régi vágya, hogy orkával, gyilkos bálnákkal úszhasson...

A szezon legfontosabb versenye még hátravan, szeptember végén rendezik Limasszolban a mélységi vébét. Addig Szicíliában folytatja a felkészülést, de remélhetőleg egy sikeres vb-szereplés után újból kedvenc hobbijainak szentelheti idejét.

– A lovak már nagyon régóta meghatározó részei az életemnek, ők is a nyugalomra tanítanak. De a motorok, az autók is nagyon közel állnak hozzám. Sajnos, idén még egy métert nem motoroztam, de korábban túravezetőként akár 30–40 ezer kilométert is mentem egy évben – árulta el Törőcsik.