– Mire gondolt először, amikor megtudta, válogatott kerettag lett?
– Sok minden kavargott bennem, nehéz is szavakkal leírni az érzéseimet, persze nagyon különleges élmény volt azt hallani, várnak szeretettel Telkiben – mondta lapunknak a Vasas 24 éves védője, Doktorics Áron.

– Mégis, mit érzett?
– Minden játékosnak megvan a maga útja, és azt hiszem, mindenki találkozik közben nehézségekkel, én sem kerülhettem el őket. A legmélyebben akkor voltam, amikor tizenhat éves koromban megműtötték a térdemet, és az orvosok azt mondták, nem futballozhatok profi szinten, mert a lábam nem bírja majd az azzal járó megterhelést. Az piszok nehéz helyzet volt, főleg, hogy akkori klubom, az MTK – érthetően – nem bízott már bennem, és távoznom kellett. Nagyon sokat tanultam addig a kék-fehéreknél, ma is jó érzésekkel gondolok vissza az ott töltött időre, akkor azonban nehéz helyzetbe kerültem. Egyedül kellett végigcsinálnom a rehabilitációt, de mindvégig hittem magamban, és a családom is nagyon sokat segített. Az volt a legszörnyűbb, ám nem az első mélypont. Tizennégy éves korom körül az Illés Akadémiáról is el kellett jönnöm – vagy legalábbis jobbnak tartottam eljönni, miután megmondták, nem nagyon fogok játszani… Nem tartoztam az akcelerált gyerekek közé, kisebb és lassabb voltam, mint a többiek, de akkor is azt gondoltam, amit ma, hogy egy gyerekfutballistának minél többet kell játszania. Szinte mindegy, hol, csak játsszon. Én pedig inkább visszaléptem egyet, vagy inkább kettőt. A Haladás NB III-as csapatában, illetve a megye I-es Bükben fociztam, utóbbi esetében az edző személye döntött, akit jól ismertem. Ő épített fel, olyannyira sikeresen, hogy leigazolt aztán az MTK.

– Ehhez képest a tizenhetet sem töltötte be, és már pályára is léphetett a Haladás felnőttcsapatában, az NB II-ben. Nagyot fordult akkor a világ?
– Igen, a rengeteg munkának hála 2019 augusztusában mutatkoztam be a Haladás felnőttcsapatában a Szeged elleni bajnokin, ma is előttem van az egész. A stadion, a ráadásban született egyenlítő gólunk, szinte az összes meccsjelenet. Azért is élhet bennem ilyen élénken, mert egy évvel korábban még az újbóli pályára lépés lehetőségéért küzdöttem. A Haladás esélyt kínált, a bemutatkozásom előtti tavaszon már játszottam az U19-ben, augusztusra pedig bekerültem az első csapatba. A regeneráció alatt annyira összeszedtem magam mentálisan és fizikailag, hogy azóta sem volt súlyos sérülésem.

– Az pedig gyorsan kiderült, hogy nem másodosztályú futballista, és ezt azután is bizonyította, hogy 2024-ben a Vasasba szerződött, amelyben ebben az évadban különösképp remekel. Tudta jól, hogy az élvonalban is képes lesz kiemelkedni?
– Jöttek pozitív visszajelzések, és olyan jóslatok is, hogy az NB I-ben bizonyos szempontból könnyebb dolgom lesz, mert itt hangsúlyosabb a játékos futball, amelyben kidomborodhat a technikai tudásom, kevesebb párharcot kell majd megvívni, én viszont örülök annak, hogy a másodosztályban ezt is megtapasztaltam, sokat tanultam belőle. Szóval bíztam abban, hogy megállom a helyem, legalább ilyen lényeges, hogy a csapat is jól rajtolt. Amúgy sosem szálltam el a dicséretektől.

– Ami azt illeti, angyalföldi karrierje sem csupa tündöklés, a második Fáy utcai idényében, ahogy a csapat, ön sem tudta tudása legjavát nyújtani. Érezte, hogy nem megy annyira?
– Hogyne. Gyengén teljesítettünk, csapatszinten és egyénileg is, nekem is megvan benne a felelősségem. Ma már szerencsére minden rendben, ki tudjuk magunkból hozni a maximumot, a játékosok és a szakmai stáb kapcsolata példás, mentálisan, fizikailag és taktikailag is felkészültek vagyunk, és nem csak az eredményeink, a meccsek statisztikai mutatói is arról árulkodnak, jól nézünk ki.

– Amikor nem ment úgy, ahogy szerette volna, amikor mélyebben volt, mi segített? A család, a barátok? Vagy saját magából merített erőt?
– Igyekeztem olyankor kevesebbet foglalkozni a futballal, kikapcsolni, de sokakkal egyetemben velem is foglalkozott mentáltréner, elsajátítottam néhány praktikát, ami ilyenkor segít. Talán mindennél többet ér azonban az elvégzett munka, ami, ha nem is rögtön, de idővel biztosan megtérül.

8. FORDULÓ
Szeptember 18., péntek
Puskás Akadémia FC–Kispest-Honvéd FC 3–1
Szeptember 19., szombat
17.00: Kisvárda Master Good–Paksi FC (Tv: M4 Sport)
19.30: Debreceni VSC–Vasas FC (Tv: M4 Sport)
Szeptember 20., vasárnap
14.45: MTK Budapest–ETO FC (Tv: M4 Sport)
17:00 Újpest FC–Zalaegerszegi TE FC (Tv: M4 Sport)
19.30: Nyíregyháza Spartacus FC–Ferencvárosi TC (Tv: M4 Sport)