Cserhalmi György szerint Vidnyánszky Attila kiragadta a szövegkörnyezetéből a Magyar Hangnak adott interjújának egyik mondatát. A Nemzet Színésze az Indexnek azt mondta, nem a Nemzeti Színház létjogosultságát kérdőjelezte meg, hanem éppen amellett érvelt, hogy szükség van az intézményre.

Ki beszél itt félre?

Mint megírtuk, Vidnyánszky Attila péntek este az Indexnek is megküldött nyílt levélben reagált Cserhalmi aznap megjelent interjújára. A Nemzeti Színház vezérigazgatója azt kifogásolta, hogy Cserhalmi szerint 2028 után el kell dönteni, szükség van-e továbbra is az intézményre. Cserhalmi lapunk megkeresésekor még nem olvasta a levelet, ezért ismertettük vele annak tartalmát.

Éppen azt mondtam, hogy bár sokan megkérdőjelezik, szükség van-e Nemzeti Színházra, szerintem igen. Ez az én álláspontom, és azt kérem, hogy ezt ugyanúgy tartsák tiszteletben, ahogyan én is tiszteletben tartom mások véleményét. Ha Attila ezt félre akarja érteni, az már egy másik kérdés.

Az eredeti interjúban Cserhalmi valóban azt mondta, hogy Vidnyánszkynak ki kell töltenie 2028 nyaráig szóló mandátumát, majd hozzátette: utána el kell dönteni, szükség van-e továbbra is az intézményre. Közvetlenül ezután azonban azt is világossá tette, hogy ő maga nem vesz részt majd ebben a döntésben. Cserhalmi most ezt hiányolta Vidnyánszky leveléből.

Azt is hozzátettem, hogy ebben én már nem veszek részt. Ez a mondat kimaradt az idézetből. Így könnyű úgy összeválogatni a mondatokat, hogy más jelentésük legyen

Amikor a Nemzet Színészének felolvastuk a nyílt levél vonatkozó részét, úgy fogalmazott, az értelmezés „felületes olvasásra vall”.

Ki beszél itt félre? Egyébként ez nála visszatérő módszer

– jegyezte meg.

Elvesztette jelentését

A nyílt levél másik fontos eleme a Nemzeti Színház létjogosultságáról szólt. Cserhalmi korábbi interjújában valóban élesen bírálta a jelenlegi Duna-parti épületet és a „nemzeti” elnevezés használatát, de magának az intézménynek a szükségessége mellett egyértelműen kiállt. Felidézte, hogy 17 éves korában Debrecenből utazott Budapestre, és végignézte a Blaha Lujza téri Nemzeti Színház utolsó falainak felrobbantását.

„Tizenhét éves lehettem akkoriban: zokogtam, taknyom-nyálam összefolyt. Bennem van ilyen nemzeti érzés, hogy kell a Nemzeti Színház. Mások azt mondják, hogy nem, de én meghagyom nekik. Ők is hagyják meg nekem” – fogalmazott az interjúban Cserhalmi, aki az Indexnek most azt mondta,

Cserhalmi György a Bán Ferenc által az Erzsébet térre tervezett Nemzeti Színházat is felidézte, amelyet továbbra is magas színvonalú tervnek tart. A jelenlegi épületről viszont változatlanul kritikus a véleménye, azt „Tüzép-barokk” nevezte. Kritikája részben arra is vonatkozik, hogy szerinte a „nemzeti” elnevezés elvesztette egyediségét azzal, hogy több színház is megkapta ezt a státuszt.

Nem kellett volna minden színházat nemzetivé tenni. A miskolci, a szegedi vagy a pécsi Nemzeti Színház rendben van, de közben maga a Nemzeti mint egyedi intézmény elvesztette a jelentését. Ha sok nemzeti van, akkor egy sincs

– fogalmazott Cserhalmi, vagyis szerinte a Nemzeti Színház az elnevezés elterjedésével elvesztette korábbi egyedi státuszát.

Cserhalmi az Indexnek megerősítette, hogy továbbra is indokoltnak tartja Vidnyánszky mandátumának kitöltését, amennyiben a folyamatban lévő vizsgálatok nem tárnak fel olyan problémát, amely ezt kizárná.

Természetesen nem én döntöm el, de az a véleményem, hogy igen. Jelenleg átvilágítások és vizsgálatok zajlanak. Ha ezek nem tárnak fel hibát, akkor miért ne tölthetné ki a mandátumát? Ugyanazokat a feltételeket kell alkalmazni rá, mint bármely más színházvezetőre.

A Nemzeti Színházban jelenleg törvényességi, szakszerűségi és hatékonysági átvilágítás zajlik. Vidnyánszky Attila korábban arról beszélt, hogy arra számít, meneszteni fogják posztjáról, Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter azonban azt hangsúlyozta, hogy az átvilágítás önmagában nem jelent előre eldöntött személyi döntést.

(Borítókép: Cserhalmi György 2026. augusztus 20-án. Fotó: Németh Kata / Index)