Krasznahorkai Lászlóról köztudott, hogy csak ritkán nyilatkozik, ezért is voltak nagyon sokan kíváncsiak a vele való beszélgetésre. A Kulturális Minisztériumból is többen eljöttek erre a ritka eseményre, köztük Nagy Ervin kultúráért felelős államtitkár. Gintli Tibor egyetemi adjunktusnak arra a kérdésére, hogy mire gondolt a Nobel-díj átadásakor, az író meglepő választ adott:

– Egy szivarra, amit végre elszívhatok. Nem sokkal előbb szerettem bele a szivarozásba, amikor ez idehaza más értelmet nyert az elhíresült szivarszoba miatt, de Svédországban szinte mindenütt tiltva van a dohányzás. Éreztem, hogy valami nagyon hiányzik azokban az ünnepi órákban, Nobel-díj már van, de hol a szivar?- mondta.

Erre felderültek a hallgatók, és az első sorban ülő Nagy Ervin váratlanul elővett a zsebéből egy szívart ezekkel a szavakkal: – Itt van!

Természetesen ott ezt nem tudta azonnal átnyújtani, de a beszélgetés végén átadta az írónak, aki ennek láthatóan megörült:

– Köszönöm államtitkár úr, nagyon jólesik – mondta mosolyogva.

Sokáig nézegette a meglepő ajándékot, majd hosszasan ecsetelte a szivarozás örömeit, és megemlítette, hogy a Nobel-díjátadó ünnepség után végre rágyújthatott:

– Megtudtam, hogy a svéd király szenvedélye a szivarozás, el is szívott egyet, elvégre otthon volt, gondoltam, akkor én is megpróbálom.

Nagy Ervin pedig közölte az íróval, hogy ő is szívesen rágyújt néha, de most véletlenül volt nála egy, amit örömmel adott oda.

– Kubai? – kérdeztük tőle, mire röviden ezt válaszolta: – Nem, dominikai.