Új-Dél-Wales-ben, Ausztrália dél-keleti államában található Holbrook, ahol egy „fészer” ad otthont a meglepő kísérletnek. Peter Tsolakides páciensei már most lefagyasztatták magukat, és jelenleg heten lógnak denevér módjára folyékony nitrogénben, mínusz 196 Celsius-fokon. Négyen pedig egy szakszóval „dewarnak” nevezett lombikban. 

Peter Tsolakides cége, a Southern Cryonics az élet meghosszabbításának esélyét árulja. Sokan szkeptikusak a dologgal, de akik belevágnak, vagy csak kacérkodnak a gondolatával, hiszik, hogy óriási kaland – és persze remény egy hosszabb, vagy akár végtelen életre. Tsolakides hite szerint le kell győzni a halált, meg kell gyógyítani az összes betegséget, és utána képesnek kell lenni arra, hogy visszahozzunk embereket a halálból. Körülbelül 10 százalékra becsüli annak az esélyét, hogy pácienseit 250 év múlva visszahozzák az életbe. Ő pedig optimistán azt mondja, ez mégiscsak több, mint a semmi. 

Varázsfészer a világ végén

Ráadásul a szerződés apró betűs részénél további finomságok várnak, hiszen az ügyfeleknek alá kell írniuk, vállalják, hogy a krionikus szuszpenziós módszer akár

• visszafordíthatatlan fizikai károsodást okozhat a testükben;
• további díjakat számítanak fel minden jövőbeni újraélesztésért;
• a kezdeti stabilizációs folyamat 60 000 dollár + 150 000 dollár a határozatlan idejű tárolás + 350 dolláros éves tagsági díj;
• előre kell fizetni;
• és még így is ajánlott egy 210 000 dolláros életbiztosítást kötni.

A varázsfészer Holbrookban található, félúton Melbourne és Sydney között. A Southern Cryonics a világ hat ilyen létesítményének egyike, kettő az Egyesült Államokban, továbbiak pedig Svájcban, Kínában és Oroszországban találhatók.

Világszerte jelenleg körülbelül ezer ember él lefagyasztva. Ausztráliában azért Holbrookra esett a választás, mert közel van Sydneyhez és Melbourne-höz, és a szélsőséges időjárási körülmények is elkerülik – nincs nagy kockázata a földrengéseknek vagy az árvizeknek. Így a hosszú időre hibernált testek biztonságban vannak addig, amíg a felélelesztésükre ki nem találják a megfelelő technológiát. Vagy amíg a cég csődbe nem megy... Ebben az esetben a szerződés szerint ugyanis

Tsolakides szerint a nők kevésbé érdeklődnek a lefagyasztás iránt, mert nem szeretnek belegondolni abba, hogy család vagy barátok nélkül ébredjenek fel a távoli jövőben.

A hegylakó-eljárás

A kívánt eredményhez a fémlombikokat újra és újra fel kell tölteni nitrogénnel – ezt kezdetben havonta egyszer tették meg, ma már kéthetente. A halál beállta után a betegeknek a lehető leggyorsabban be kell kerülniük a mínusz 195 Celius-fokos folyékony nitrogénbe, hogy ne történjen sejtkárosodás. A testet lehűtik, majd fagyállóhoz hasonló balzsamozó vegyszerekkel vonják be, szigorú protokoll szerint. Miután így „stabilizálták”, mehet is Holbrookba.

Saffron Bryant a melbourne-i RMIT Egyetem oktató-kutatója szerint az egész testet azonban nem lehet épen megőrizni fagyasztással sem. A sejtek, embriók és vérkészítmények sikeresen konzerválhatók, de a test minden részecskéjét, szervét nem lehet.

Bryant szerint még ha lehetséges lenne is a megfelelő sebességgel lehűteni az egész testet, a halál kiváltó oka továbbra is fennállna. A szívroham, az Alzheimer-kór, vagy bármi, ami végzetesnek bizonyult, nem tűnik el, ezt a hibernálás nem tudja visszafordítani. És aztán ott a tudat problémája is, hiszen a kutató szerint ennek felélesztése sokkal inkább miszticizmus, mintsem tudomány. Mikor azt kérdezték tőle, a Southern Cryonics átverés-e, azt felelte, hogy

erre nem szabad válaszolnom.

Tsolakides szerint egy beteg felfüggesztése évente körülbelül 5500 dollárba kerül. Ennek nagy része a folyékony nitrogénre és a személyzeti költségekre megy el. Ezt akár az életbiztosítás is finanszírozhatná, de persze az Ausztrál Életbiztosítók Tanácsa szkeptikus. Hiszen hogy is ellenőrizhetnék, hogy megtérül-e a befektetés? 

Kate Falconer haláljogra specializálódott jogász, úgy véli, a krionikai közösséget néhány „elvetemült, igaz hívő” alkotja, akik bizonyára el is hiszik minden rossz szándék nélkül, hogy az eljárás működik. De ez csak egy álom egyelőre, bármilyen konkrétum, bizonyíték, tudás és tudomány nélkül. És persze az nagyon is megindító, hogy többen azért választják ezt az eljáást, mert ez az egyetlen reményük az életben maradásra – egy halálos betegség árnyékában például. 

Az intézmény vezetője, Philip Rhoadesnek saját gyereke nincs. Talán ezért, talán másért álmodott egy saját longevity, „élethosszabbító faluról” otthona közelében, Cowrában, Új-Dél-Wales közép-nyugati részén, de ezt meghiúsította a bürokrácia. Azt is elképzelte, hogy halála után feltöltenék az elméjét egy szuperszámítógépre, de mivel már a hetvenes éveiben jár, ez nem túl reális. A holbrooki fészerben viszont tárolhatják testét. Hisz abban, hogy 2080-ra már újraéleszthetők lesznek az emberek, főleg, akik jó egészségben éltek, hiszen nekik több mint 50 százalék esélyük van a túlélésre. De garanciák erre persze még szerinte sincsenek.

(Borítókép: A kép illusztráció! Fotó: Shutterstock)