Nemrég futótűzként terjedtek el az interneten a felvételek egy ausztrál sportolóról, aki egy Pekingben megrendezett HYROX versenyen annak ellenére is eltökélten folytatta a futamot, sőt, meg is nyerte a versenyt, hogy elveszítette uralmát a bélműködése felett, és összepiszkította magát. Az indulót az extrém erőnlétet igénylő beltéri verseny szervezői sem távolították el a pályáról a történtek után, ami miatt az eset komoly vitát váltott ki, és sokan a szervezők felelősségét feszegetik, higiéniai hiányosságokat emlegetnek, hiszen Joanna Wietrzyk zavartalanul használhatta tovább a pályát a többiekkel együtt.

A Hyrox-versenyek lényege, hogy a résztvevők 1 kilométeres futások és erőnléti feladatok között váltogatva próbálnak minél gyorsabban, a többieket megelőzve célba jutni. A pekingi verseny szervezői azzal védekeznek, hogy átfogó takarítást rendeltek el, a beszennyezett eszközöket eltávolították, a versenyző által használt pályákat, matracokat fertőtlenítették.

Ez is érdekelheti

Bár a laikusok számára ez sokkoló lehet, az állóképességi sportok világában az ilyen esetek – bár nem beszélnek róluk szívesen – korántsem számítanak ritkaságnak. A székletinkontinencia és a súlyos emésztőrendszeri panaszok a kimerítő versenyek és edzések során létező jelenségek. De miért történik ez meg még a legjobbaknál is?

A jelenségnek az athensvoice.gr szerint több, egymással összefüggő oka is van. Ezek közé tartozik az emésztőrendszer vérhiánya: amikor a testet a végletekig hajszolják, az agy a rendelkezésre álló vért az aktív izmokhoz irányítja, hogy azok bírják a terhelést. Emiatt aztán az emésztőrendszer vérellátása drasztikusan lecsökken, és a bél nem képes normálisan működni.

Közrejátszanak mechanikai hatások is, különösen a futóknál a test folyamatos fel-le mozgása, ami fizikailag is rázza a belső szerveket. Ez felgyorsítja a bél tartalmának áthaladását, ami hasmenést vagy hirtelen székelési ingert okozhat. A futók körében ez annyira ismert probléma, hogy külön neve is van: „runner’s trot”. Extrém intenzív erőfeszítés esetén ráadásul a szervezet a túlélésre koncentrál, ami miatt a székletürítést szabályozó záróizom működése és ereje átmenetileg csökkenhet, mivel a test minden energiát a mozgás fenntartására fordít.

A verseny előtti étkezés és a koffein csapdája

A szakértők hangsúlyozzák, hogy az étrend kulcsfontosságú. A híres maratonfutó, Paula Radcliffe például a 2005-ös londoni maratonon kénytelen volt az út szélére állni, hogy könnyítsen magán, mielőtt folytatta és megnyerte a versenyt. Később bevallotta, hogy előző este valószínűleg többet evett a kelleténél, és a pletykák szerint a pekingi esetnél az ausztrál sportoló is szokatlan, helyi gyorskaját fogyasztott a verseny előtt, ami növelte a kockázatot. De a lap szerint a teljesítményfokozásra használt koffeines energia-gélek is kétélű fegyverek, amik bár növelik az éberséget, sokaknál serkentik a bélműködést is.

Hasonló problémával egyébként számos világhírű sportoló szembesült már. Az egykori angol válogatott labdarúgó, Gary Lineker az 1990-es világbajnokságon, a kerékpáros Greg LeMond az 1986-os Tour de France-on, a holland Tom Dumoulin pedig a 2017-es Giro d’Italián küzdött meg a helyzettel – utóbbinak meg is kellett állnia, de végül mégis győzött.

A megelőzés érdekében a szakértők azt tanácsolják, ne kísérletezzünk új ételekkel a verseny előtt, kerüljük a kiszáradást és a túlzott ételfogyasztást, és pótoljuk megfelelően az elektrolitokat. A profi sportban ma már létezik az úgynevezett „béltréning” is, aminek során a sportolók edzés közben fokozatosan szoktatják hozzá az emésztőrendszerüket a nagyobb mennyiségű szénhidrát és folyadék feldolgozásához, így a szervezetük megtanulja kezelni a terhelést negatív reakciók nélkül.