BulvárSzerző: blikk 8 órával ezelőtt 4 percnyi olvasás
A gázolaj és a benzin árát az előállításuk, és felhasználásuk területe is meghatározza az aktuális kereslet és finomítói kapacitások mellett. Amíg a benzin iránti kereslet rugalmasabb, addig a dízelnél a gazdaság működtetéséhez is szükséges. A tartós áremelkedése közvetlenül és áttételesen is növeli az inflációt.
A dízel és a benzin árazása, pontosabban annak különbsége egyszerre vezethető vissza az előállításra, a keresletre és a szezonális hatásokra. A kőolaj lepárlási folyamata során eltérő fázisokban de benzin és gázolaj is keletkezik - még akkor is ha célzottan más alapanyagokat szeretnének az olajból előállítani. A kőolajból a forráspontok alapján egyszerre válik ki a benzin (könnyebb molekulák) és a gázolaj (nehezebb molekulák). Egy hordó nyersolajból ugyanis nem lehet kizárólag dízelt gyártani. A finomítók képesek a nehezebb molekulákat könnyebbre bontani (krakkolni), azaz a nehéz kőolajmaradékokból benzint gyártani. Ugyanakkor a benzint nem tudják gazdaságosan gázolajjá visszaalakítani. Ha a piacon hirtelen megugrik a dízel iránti kereslet, a finomítóknak több nyersolajat kell feldolgozniuk. Ezzel viszont automatikusan több benzin is keletkezik a rendszerben, ami benzinbőséget (és relatív árcsökkenést) eredményez. Ez önmagában is egy olyan tényező ami árkülönbséget magyaráz.
A másik kulcsfontosságú tétel a kereslet. Európában a dízel a gazdaság „üzemanyaga”. Ezzel járnak a teherautók, nyerges vontatók, mezőgazdasági gépek, mozdonyok és hajók - magyarán az európai gazdaság dízelizált. A gazdasági aktivitás közvetlenül növeli a gázolaj iránti keresletet. Arról nem is beszélve, hogy a személyautók a dízelmotorok teljesítményének javulásával jelentős részbe gázolaj üzeműek, növelve ezzel az európai dízel keresletet. Ezen kívül pedig mivel a dízelből lényegesen több ként és szennyezőanyagot kell eltávolítani ahhoz, hogy teljesítse az Euro 6-os normákat, mint a benzinből, ez megdrágítja a finomítási eljárást is.
Ehhez jön hozzá a kínálat illetve annak változása. Összefoglalóan elmondható, hogy Európában az elmúlt évtizedben több finomítót bezártak vagy átrendeztek, így a kontinens dízelből jelentős importra szorult. Az orosz kőolajra és finomított termékekre kivetett uniós szankciók pedig kiesést okoztak az európai gázolaj-ellátásban (korábban Oroszország volt az unió fő dízelbeszállítója). A távolabbi régiókból (pl. Közel-Kelet, India, USA) érkező szállítmányok fuvardíja magasabb, tehát a beszerzési ár nagyobb. A forintban kifejezett árat pedig a devizaárfolyam és a kőolaj mint nyersanyag ára is meghatározza.
A kereslet-kínálat viszonyán belül a felhasználók köre sem mindegy. A benzin fő felhasználói magánszemélyek (de céges autóflották is lehetnek benzinesek vagy hibridek.) A hazai személyautó-állomány java része, több mint kétharmada benzines, a dízelesek aránya húsz százalék körüli - itthon. Ez abból a szempontból fontos, hogy az árakra rugalmasabban reagál a lakosság, magasabb üzemanyagköltségek mellett csökken az autóhasználat, míg a logisztika vagy a tömegközlekedés esetén ez nem lehetséges. A gazdaságnak akkor is működnie kell, ha a gázolaj drágul. Például a mezőgazdasági idénymunkákat sem lehet leállítani. Nem véletlen jelentett problémát az, amikor a mezőgazdasági gépeket sem lehetett teletankolni, mert egyes töltőállomások kénytelenek voltak korlátozni az üzemagyag-kiadást. Ezzel együtt a benzin fogyasztása egyenletesebb az év során, a dízel piaca sokkal érzékenyebb a szezonális és gazdasági ingadozásokra. A drágulása pedig azonnal beépül a fogyasztói árakba, amit mi infláció néven emlegetünk. Lapunk által is idézett ökölszabály, hogy az üzemanyag tízszázalékos drágulása egy százalékponttal emeli az inflációt. Ha a dízel útját, szerepét követjük, rögtön ki is derül, miért.
A nyersanyagot (pl. búzát, tejet, élőállatot) be kell szállítani a malmokba, tejüzemekbe vagy vágóhidakra. A feldolgozási folyamat során a belső anyagmozgatás, valamint az alapanyag-szállítás költsége azonnal beépül az árakba. A feldolgozott élelmiszert hűtőkamionokkal és teherautókkal juttatják el a kiskereskedelmi láncok központi raktáraiba, majd onnan a konkrét üzletekbe. Összességében a termék jellegétől függően az üzemanyagköltség eltérő súlyt képvisel az árképzésben. De az import áru esetén is igaz, hogyha a beszerzési, szállítási költsége drágul, akkor a végfelhasználói ára is magasabb lesz.
Ezen a ponton jön képbe a védett ár vagy üzemanyagár-támogatás kérdése. Írtunk róla, nem védett árak lesznek, hanem megkapják a dízeltámogatást az érintett járműtulajdonosok. A NAV adatbázisa alapján azonosítják őket, az igazi kérdés ugyanakkor nem az, mennyit ér ötezer forint. Ugyanis a fuvarozók kimaradtak a kedvezményezettek köréből az ő üzemanyagköltségük közvetlenül megjelenik a szállítási díjakban. A gazdálkodók esetében pedig a mostani intézkedés nem egy teljesen új kedvezményt jelent. A mezőgazdasági gázolaj után eddig is jelentős jövedékiadó-visszatérítés járt. A jelenlegi visszaigényléshez képest a teljes jövedékiadó-visszatérítése nagyjából 14–15 forint/liter többletet jelenthet. Ennek összege nem nő arányosan az emelkedő gázolajárral, mivel a jövedéki adó literenként meghatározott, fix összeg. Ez alapján csak egy bizonyos szintig védi a gazdálkodókat és eddig is létező kedvezményformáról van szó. A lakossági támogatás a dízelautó-tulajdonosok közvetlen terheit enyhíti, a mezőgazdasági visszatérítés pedig (egy bizonyos árszintig) mérsékli a termelési költségeket, de a fuvarozás kimaradása miatt az infláció szempontjából fontos költségcsatorna továbbra is teljes egészében megmarad. Éppen ezért adtak ultimátumot adtak a fuvarozók.