A NATO-tagállamok még tavaly június 25-én, a hágai csúcstalálkozón vállalták, hogy 2035-re évente a GDP-jük 5 százalékának megfelelő összeget fordítanak védelemre és a védelemhez kapcsolódó kiadásokra, jelentősen megemelve a korábbi 2 százalékos célt. A döntés mögött erős amerikai nyomás állt: Donald Trump már a csúcs előtt 5 százalékos ráfordítást követelt a szövetségesektől, a NATO főtitkára pedig a megállapodás után úgy fogalmazott, hogy az amerikai elnök egyértelműen nagyobb tehervállalást vár Európától és Kanadától. Az új cél két részből áll, legalább a GDP 3,5 százalékát a NATO hagyományos definíciója szerinti szűkebb védelmi kiadásokra kell fordítani, további legfeljebb 1,5 százalék pedig többek között kritikus infrastruktúrára, rezilienciára, hálózatvédelemre és a védelmi ipar megerősítésére számolható el.

Most pedig megjelent a kormányhatározat a Magyar Péter vezette kabinet vállalásának teljesítéséről és ütemezéséről. A menetrend szerint 2026-ban és 2027-ben még a GDP 2 százalékán tartanák a védelmi ráfordításokat, 2028 és 2030 között évente legalább 0,1 százalékponttal, 2031 és 2035 között pedig évente legalább 0,2 százalékponttal emelnék az arányt.

A meghatározott minimális éves emelések önmagukban 2035-re 3,3 százalékos szintet eredményeznének, ezért a 3,5 százalékos végső cél teljesítéséhez valamelyik évben a rögzített minimumnál nagyobb növelésre is szükség lesz.

A határozat a pénzügyminisztert és a honvédelmi minisztert teszi felelőssé azért, hogy a költségvetésben rendelkezésre álljanak a szükséges források, ugyanakkor külön rögzíti, hogy a jogszabály önmagában nem jelent konkrét beszerzések, támogatások, hitelfelvételek vagy más kötelezettségvállalások jóváhagyását.

A kiadási pálya tehát hosszú távú költségvetési keretet jelöl ki, amelyen belül a tényleges programokról és beruházásokról továbbra is külön döntésekre lesz szükség.

A vállalás ráadásul nem teljesen merev, mivel lényeges biztonságpolitikai vagy gazdasági változás, illetve a magyar gazdaság teljesítőképességének érdemi módosulása esetén a pénzügyminiszternek és a honvédelmi miniszternek felül kell vizsgálnia a pályát, és erről új előterjesztést kell készítenie a kormány számára.

A kormányhatározat részletesen meghatározza azt is, hogy milyen tételeket lehet a NATO módszertana alapján a szűkebb értelemben vett védelmi kiadások közé sorolni, vagyis nem kizárólag fegyvervásárlásokról és katonai beruházásokról van szó, elszámolhatók

• a katonák, a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Honvédség civil dolgozóinak bérei és juttatásai,
• a tartalékosok költségei,
• valamint bizonyos NATO-műveletekben részt vevő más állami szervek alkalmazottainak kiadásai.
• Ugyancsak lekönyvelhetők a lőszerek, üzemanyagok, katonai ruházat és felszerelések, alkatrészek, haditartalékok, ingatlanok bérleti és fenntartási költségei,
• továbbá a katonai járművek, fegyverek, munkagépek, elektronikai és kommunikációs rendszerek beszerzései, illetve a haderő működéséhez szükséges infrastruktúra kiépítése.

A NATO-számításba emellett több olyan tétel is bekerülhet, amely a hagyományos honvédelmi költségvetésen kívül jelenik meg: ilyenek lehetnek a békefenntartó és humanitárius katonai műveletek költségei, fegyverek és lőszerek megsemmisítésének kiadásai, egyes katonai képességekkel rendelkező, de nem közvetlenül a Honvédelmi Minisztérium alá tartozó fegyveres szervek ráfordításai, valamint más NATO-tagállamoknak adott katonai vagy pénzügyi támogatások.

Beszámíthatók továbbá a magyar vagy más NATO-haderők számára készült védelmi ipari termékek állami beszerzései és a katonai célú kutatás-fejlesztési projektek költségei is, még akkor is, ha egy kutatási program végül nem jut el a sorozatgyártásig.

A határozat ezen túl egy szélesebb védelmi kiadási kategória felmérését is előírja, amelybe már a katonai képességeknél jóval tágabb biztonsági és gazdasági tételek kerülhetnek – ez pedig a GDP 1,5 százalékának megfelelő, kettős felhasználású, infrastrukturális beruházásokat jelentő EU-s számmisztika.

A minisztériumoknak fel kell mérniük többek között a hadszíntér-előkészítéshez szükséges infrastruktúrát és készleteket, a védelmi ipari beruházásokat, a hibrid fenyegetések elleni képességeket és a polgári felkészültséget, valamint a partnerországok védelmi szektorának támogatását.

Ebbe a körbe a NATO szabályai alapján bizonyos, az Európai Unió költségvetésébe teljesített védelmi és biztonsági célú befizetések, sőt a hitelből finanszírozott hadfelszerelések kamatkiadásai is bekerülhetnek, vagyis a következő évek egyik fontos feladata annak pontos meghatározása lesz, hogy a magyar költségvetés jelenlegi kiadásai közül mekkora összeg számolható el a NATO új, szűkebb és tágabb védelmi kategóriái szerint.

A katonai és védelmi kiadások növelésére az uniós költségvetési szabályok ehhez átmeneti mozgásteret is biztosítanak, mivel az Európai Bizottság 2025 márciusában azt javasolta, hogy a tagállamok a magasabb védelmi kiadások finanszírozására aktiválhassák a Stabilitási és Növekedési Paktum úgynevezett nemzeti menekülési záradékát. Magyarország április végén kérte ennek alkalmazását, az uniós pénzügyminiszterek Tanácsa pedig júliusban aktiválta a záradékot Magyarország és további 14 tagállam számára. A könnyítés 2025 és 2028 között lehetővé teszi, hogy a védelmi kiadások növekedésével összefüggésben Magyarország eltérjen az EU által előírt nettó kiadási pályától, évente legfeljebb a GDP 1,5 százalékának megfelelő mértékben. Ez azonban nem általános felmentés a költségvetési szabályok alól, hanem célzott rugalmasság a védelemre fordított többletkiadásokhoz, miközben középtávon továbbra is biztosítani kell az államadósság fenntarthatóságát és a költségvetés rendezését. 

Címlapkép forrása: MTI Fotó/Kacsúr Tamás