Lángoló autók, szétbontott, majd felgyújtott vízágyú, könnygáz, füstbombák, kövek és üvegek zápora, sebesült rendőrök, vérző fejű tüntetők, betört kapuk és egy ostrom alatt álló televíziószékház Budapest szívében. A magyar fővárosban előszeretettel forgatnak hollywoodi produkciókat, de azon az éjszakán nem voltak színészek, operatőrök, rendezők vagy sminkesek a Szabadság téren; a valóság rendezte a jelenetet, a füst és a lángok voltak a díszlet, a rendőri pajzsokon durranó kövek, a kilőtt gumilövedékek és az eldobott Molotov-koktélok adták a hanghatásokat. Bárhogyan, bármilyen aspektusból szemléljük a történteket, a majdani történelemkönyvekbe új fejezetet írt az éjszaka, amiről akkor egyesek már úgy fogalmaztak:

2006. szeptember 18-án minden megváltozott, a rendszerváltás utáni Magyarország még nem látott akkora felfordulást, mint az MTV-székház ostromának éjszakáján. A legjelentősebb demonstrációnak addig a pillanatig az 1990 októberi taxisblokád számított, de a főváros – és több nagyváros – közlekedésének megbénítása nyomába sem ért a 2006-os eseményeknek a gyújtogatásokkal, véres összecsapásokkal és egy elfoglalt állami intézménnyel. Bár a történésekben aktívan részt vett tüntetők az események gyűrűjében úgy érezték, ez már forradalom, később ezen a narratíván már mindenki finomított. Történelmi és politikai tekintetben az események, annak minden utóhatásával így is jelentős volt.

Hogyan jutottunk el az újkori magyar történelem legforróbb éjszakájához? Mielőtt az érintettekkel, az akkor a helyszínen (bent a székházban vagy kint az utcán) tartózkodókkal elevenítenénk fel az eseményeket, érdemes röviden megvizsgálni az idővonalat.

Egy rejtélyes, máig nem ismert személy indította el a folyamatokat

2006 szeptemberére az ország politikailag erősen megosztott volt, köszönhetően a tavaszi országgyűlési választásoknak, ami után ismét az MSZP–SZDSZ koalíció került hatalomra, Gyurcsány Ferenc miniszterelnökségével. Az MSZP frakciója május 26-án, kihelyezett, a nyilvánosságtól elzárt frakcióülést tartott Balatonőszödön, ahol Gyurcsány beszédet mondott a megjelent szocialista politikusoknak. Az esemény után hónapok teltek el, amikor

Az adathordozón található szöveg ellenőrzése és igazolása után a Magyar Rádió hozta nyilvánosságra a beszédet szeptember 17-én, ami gyújtózsinórként lobbantotta meg a lángot, a televíziók és minden sajtótermék beszámolt róla, később, de még ezen a napon pedig maga Gyurcsány Ferenc is elismerte, hogy ő hallható a felvételen. A magyar társadalom jelentős részére sokként hatottak a hivatalban lévő miniszterelnök kijelentései:

• „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk.”
• „Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél, két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”
• „És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.”
• „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.”
• „Azt gondolom, hogy lesznek konfliktusok, gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek.”

A kiszivárgott beszéd társadalomra gyakorolt hatását jól mutatja, hogy még a nyilvánosságra kerülésének napján megkezdődtek a tüntetések a Kossuth téren, Gyurcsány Ferenc és a teljes kormány távozását követelve. Ezen a vasárnapon az események még viszonylag békésen zajlottak, másnap, szeptember 18-án azonban a hétfői munkanap ellenére még többen érkeztek az Országház elé tiltakozni. És akkor az este beköszöntével elérkezett a fordulópont, amiről már Toroczkai László, a Mi Hazánk elnöke, frakcióvezetője mesélt lapunknak, aki akkoriban vezérszerepet játszott a történésekben, eleinte meg sem akart jelenni a tüntetésen, és mint az kiderült, alakulhatott volna teljesen másképpen is az az éjszaka, de volt egy feldobott pénzérme, ami mindent eldöntött.

Egy szlovákiai fogdából a Kossuth térre, majd a köztévé székházához

Toroczkai 2006-ban még nem volt politikus, az általa alapított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) elnöke volt. Az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése előtti éjszakát egy szlovák fogdában töltötte, mivel szimpátiatüntetést szervezett egy megvert felvidéki magyar lány, Malina Hedvig mellett. A szlovák rendőrség a tüntetést nem engedélyezte, ő mégis megjelent, ezért a rendőrség elvitte. 

Pozsonyból hazamentem Szegedre, és ott ért a híre másnap az őszödi beszédnek, meg annak is, hogy elkezdődtek a tüntetések. Engem rögtön hívtak, hiszen nagyon sok barátom a Kossuth téren volt. Először azt mondtam, legyen már egyszer egy tüntetés nélkülem is, mert Pozsonyban az őrizetbevétel miatt kimaradt egy éjszakám, szerettem volna pihenni. Viszont másnap már egyre többen hívtak, mondván, hogy nekem ott a helyem. Látszott, hogy ez nem egy pár száz fős, egynapos megmozdulás lesz, hanem akár olyan tüntetéssorozat, amibe belebukhat a kormány. Én kifejezetten azzal a céllal jöttem fel Budapestre Szegedről, hogy elérjük a kormány bukását

– emlékezett vissza Toroczkai, akit elmondása szerint a tömeg „lökdösött fel” a színpadra beszédet mondani, közben gratuláltak neki a pozsonyi kiállásáért, majd ekkor valaki a kezébe nyomott egy petíciót és mondták neki, hogy a közmédia hazudik a Kossuth téri megmozdulásról, azt pár száz fősnek beállítva. Elmondása szerint ekkor már többen kérték tőle, mondja be a színpadon, hogy mindenki vonuljon át a Szabadság térre a köztelevízió székházához.

„Én azzal a szándékkal léptem fel, hogy elkerüljük a nagy balhét. Az én személyes gondolatom az volt, hogy ne mondjam be rögtön tízezer embernek az átvonulást, mert éreztem, hogy sokkal puskaporosabb a levegő, mint más tüntetéseken. Én csak azt éreztem mozgalmi emberként, hogy ezen a tüntetésen más a tömeg hangulata. Nem sokkal voltunk a választás után, és a tömeg érezte, hogy itt a lehetőség a kormány megbuktatására. Bennem is ez volt. De kifejezetten esélyt akartam adni a békés megoldásnak, ezért döntöttem úgy – pedig a tömeg nem ezt kérte tőlem –, hogy először csak egyedül megyek át néhány emberrel” – elevenítette fel Toroczkai, hogyan történtek az első lépések a Szabadság tér irányába, ahol akkor még senki nem gondolta, hogy pár órával később harc veszi kezdetét.

Húsz éve kapom azt a bélyeget, hogy én vagyok a tévészékház-gyújtogató meg az agresszív provokátor, pedig én több esélyt is adtam a békés rendezésnek. Az egyik az volt, hogy ezzel a 3-4 emberrel átmegyek, a televízió vezetése pedig átveszi a petíciót

– mesélte, majd emlékeztettük arra, hogy az MTV akkor hírigazgatója erről szöges ellentétben nyilatkozott korábban. Kert Attila hosszú hallgatást tört meg, amikor 2022-ben, 16 évvel az események után idézte fel az tévéostrom éjszakáját.

Toroczkai szerint egy döntés mindent megváltoztathatott volna

Az akkori hírigazgató azt állította a közösségi médiában közzétett visszaemlékezésében, hogy azért nem vette át a tüntetők petícióját, mert nem is akartak neki átadni semmilyen petíciót. Sőt, állítása szerint a megjelent tüntetők azt akarták elérni, hogy élő adásban olvashassák fel a követeléseiket, ezt pedig „helyesen, nem engedték”. Toroczkai ezeket az állításokat hazugnak nevezte. Állítása szerint hosszan vitatkoztak a székházat őrző biztonságiakkal, bárkit elfogadtak volna a televízió munkatársai közül, hogy átvegyék a papírt, ami szerinte még a mai napig megvan neki a számítógépén. 

Ha egy egyszerű hírszerkesztő átveszi a papírt, én visszamegyek a tömeghez, és nincs semmiféle ostrom

– jelentette ki Toroczkai, aki arra is emlékezett, hogy a székházban látta Juhász Ferencet, az MSZP akkori alelnökét és Navracsics Tibort, a Fidesz frakcióvezetőjét, akik éppen Az este című műsorba érkeztek vendégként.

Navracsics Tibor szintén mesélt lapunknak az emlékeiről és a petícióról: „Az adás maga késő este volt, de én még a kora esti órákban érkeztem meg. Akkor még csak pár tébláboló tüntető gyülekezett a székháznál. Úgy tudom, egy 16 pontos követelést, egy kiáltványt akartak átadni és beolvastatni. Akkor még egyáltalán nem volt benne a levegőben, hogy a dolgok ennyire komolyra fordulnak. Nem is értettem, miért nem engedik nekik. Nem volt feszült a hangulat, csak várakoztak kint, hátha bejutnak”. 

Juhász Ferenc emlékeiben is tisztán él még a kép. Az MSZP akkori alelnöke is ezekben a percekben érkezett meg, emlékei szerint már gyülekeztek az emberek, lehetett tudni, hogy készülődik valami. „Azt persze előre nem lehetett sejteni, hogy ez erőszakba torkollik. Például amikor én mentem be, az ajtó környékén álló 5-10 ember a nevemen szólítva, nagyon előzékenyen beengedett a tévészékházba, így befelé menet semmilyen atrocitás nem ért” – emlékezett vissza Juhász, majd Navracsics Tiborral együtt beültek a stúdióba, ahol Baló György műsorvezetése mellett egy mai szemmel nézve már kifejezetten érdekesnek és különlegesnek ható éles televíziós vitát folytattak. A műsor elején még egy ideig nem tudták, de közben odakint minden megváltozott.

Az a bizonyos pénzérme, ami mindent eldöntött

Mivel a tüntetők nem jártak sikerrel, Toroczkai úgy döntött, visszamegy a Kossuth térre és áthívja a tömeget. Állítása szerint azonban pár másodperc múlva meggondolta magát, mert tudja magáról, hogy milyen „gyújtóbeszédet” tud mondani, ezért inkább a vele együtt a Szabadság téren tartózkodó Takács Andrást, a Kossuth téri tüntetések egyik szervezőjét, a Magyar Nemzeti Bizottság 2006 egyik ügyvivőjét kérte meg, hogy mondja el a Parlament előtt tüntetőknek, hogy mi történt az MTV székházánál. Mivel nem jutottak dűlőre, egy meglehetősen furcsa, de később sorsfordítónak ható módon döntöttek. 

Úgy gondoltam, jobb, ha a más habitusú, idősebb Takács András megy vissza beszélni. Végül feldobtunk egy pénzérmét, hogy ki menjen vissza a Kossuth térre bejelenteni a történteket, és a pénzérme úgy döntött, hogy én

– mesélte a Mi Hazánk elnöke, aki végül visszament, beszédet tartott és áthívta a tömeget a Szabadság térre, akik vele is tartottak.

Toroczkai szerint miután a tömeg átvonult, az ostrom még nem kezdődött meg azonnal, inkább a Kossuth térhez hasonló tüntetésként írta le az eseményeket. Ekkor jelentek meg a rendőrök, hogy sorfalat képezzenek a tüntetők és a székház között, majd jött egy meghatározó momentum, egy később szintén országgyűlési képviselővé vált tüntetővel: „Sneider Tamás – aki később a Jobbik elnöke lett – felkapaszkodott egy magyar zászlóval a bejárathoz, és a rendőrök berántották a sorfal mögé. Nem láttuk, mi történik, de úgy véltük, ütlegelni kezdték, pedig semmit nem csinált, csak a zászló volt nála”.

És valóban elszabadultak az indulatok. A feldühödött tömeg amit csak talált, kövekkel, üvegekkel dobálták a rendőröket, volt olyan, aki a pajzsaikat kezdte verni egy felmosó nyéllel, a fennmaradt korabeli tudósítások alapján szét is tört vele pár rendőri pajzsot. A rendőrség könnygázzal próbálta oszlatni a tömeget, de mivel létszám- és eszközhiánnyal is küzdöttek, többször visszavonulót kellett fújniuk. Az utcán parkoló autók sem úszták meg, többet felgyújtottak, közte az azóta már elhunyt műsorvezető, Baló Györgyét is, míg Novodomszky Éva műsorvezető autóját összetörték. Káosz lett úrrá Budapest szívében. A Szabadság térre megérkezett egy vízágyú, azzal próbáltak úrrá lenni a helyzeten, de ahogy a jármű haladt előre, egyszer csak megakadt, a víz is kifogyott belőle. A rendőrök menekültek az autóból, amit a tüntetők megrohamoztak, szinte darabjaira szedték, Molotov-koktélt dobtak rá. 

Az a pillanat, amikor a tömeg felgyújtotta a rendőrségi vízágyút, az egy olyan vízválasztó volt, ami lényegében el is döntötte az aznap esti események menetét. Egyértelművé vált, ki az erősebb, és mire lehet számítani. Nekem ez a kép maradt meg a leginkább

– emlékezett vissza a pillanatra Juhász Ferenc, miután véget ért a vitájuk Navracsiccsal. Az eseményeket hol az ablakon, hol a televízión keresztül szemlélték. „Láttuk a bejárati ajtónál gyülekezőket, köztük sok sérült rendőrt is, így abszolút képben voltunk odabent arról, mi zajlik odakint. Fel tudtuk mérni a tömeg nagyságát, és láttuk, milyen eszközöket használnak – köveket dobáltak és gyújtogattak –, tehát pontosan tisztában voltunk a helyzettel” – mesélte az akkori MSZP-alelnök. 

Túszul ejtett politikusok

„Menet közben szóltak a szerkesztők, hogy adás után lehet, hogy nem tudunk rögtön hazamenni, mert a tüntetők körbevették az épületet. Ez egyébként nem volt teljesen igaz, mert az épület Nádor utcai oldalán nem voltak tüntetők, ott a rendőrség tartalékcsapatai várakoztak” – idézte fel Navracsics Tibor, aki azt is elárulta, az ő autóját nem gyújtották fel, de ezt csak a szerencsének köszönhette, ugyanis nem talált már parkolóhelyet a Szabadság téren, ezért a Nádor utcában tette le a járművet.

Mielőtt a két politikust a székház egyik hátsó szobájába terelték, még lementek az aulába, ahol Juhász emlékei szerint sok sérült, vérző rendőr volt, szervezett egészségügy hiányában mindenki egymásnak igyekezett segíteni. 

Rudi Zoltán, az akkori tévéelnök – nem biztos, hogy ez a legpontosabb fogalom, de hirtelen nem találok jobbat – tulajdonképpen túszul fogott bennünket bent. Azt remélte, hogy ha két politikus, egy politikai elemző és maga a tévéelnök is a székházban van, akkor a rendőrség vagy a hatalom jön, segít és megoldja a problémát

– emlékezett vissza Juhász, aki a szobában próbált intézkedni, mint az akkor hatalmon lévő párt egyik tagja. Elmondása szerint Navracsics Tibor és Török Gábor politikai elemző – aki szintén Baló György műsorának vendége volt, de a két politikus után – presszionálták, hogy próbáljon intézkedni. Juhász szerint a többiek meg voltak ijedve az elején, ő próbálta kezelni a helyzet, majd „egy egészen furcsa, félelemmel teli, de egymást ugrató, a másiktól reményt váró magatartás bontakozott ki odabent”. Ekkor szúrta oda viccesen a Fidesz akkori frakcióvezetőjének, hogy „Tibor, ezek a ti embereitek! Neked kéne kimenned és azt mondani nekik, hogy nyugodjanak meg, ne csinálják a balhét”.

Gyurcsány Ferencet elérték telefonon, aki nem kertelt

Navracsics Tibor szintén emlékszik az ugratásokra, szerinte azonban ő nem félt, de látta, hogy a televízió több munkatársa elsírta magát. „Persze, ha itt bármi atrocitás történik, az biztosan nem veled szemben fog megtörténni” – Navracsics Tibor emlékei szerint ezeket mondták neki ott a szobában a többiek, majd hozzátette, közvetlen veszélyt nem érzett.

Amikor bejöttek a tüntetők, elfoglalták a büfét, kirabolták a Túró Rudi-automatát, és a rendőrök közül is sokan – főleg a nők – összeomlottak, sírógörcsöt kaptak. Az valóban egy drámai, összeomlásszerű pillanat volt

– mesélt a drámai jelenetekről Navracsics, aki arra még emlékszik, hogy Juhász Ferenc próbálta telefonon elérni Gergényi Pétert, a BRFK akkor vezetőjét, de nem érte el, és később sem tudott vele beszélni, az országos rendőrfőkapitány pedig éppen Brazíliában tartózkodott. Az országnak ebben az időben nem volt belügyminisztere, a belügy az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozott, aki akkoriban Petrétei József volt. Róla így emlékezett vissza Juhász: „Még csak két hónapja volt miniszter, egy nagyon rendes professzor, de semmiféle politikai tapasztalattal nem rendelkezett”.

Sikerült viszont elérnie Szilvásy Györgyöt, a titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli minisztert, valamint Gyurcsány Ferencet, akinek tulajdonképpen a kiszivárgott beszéde miatt ragadtak bent a székházban.  

„Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy nincs elegendő erő, vagy ami van, az a Parlament védelmére szükséges. A tévészékházban rekedt emberekkel nem igazán tudtak mit kezdeni, mert nem tudtak odairányítani rendőri erőket. Mondták, hogy jönnek fel Pécsről és Miskolcról rendőrök, ha odaérnek, majd rend lesz. Körülbelül ez volt a nem túl megnyugtató válasz” – idézte fel Juhász a telefonhívásait. A korábbi politikus azt is elárulta, hogy mit beszélt a miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel: 

Elmondta, hogy ez a helyzet, és egyelőre nem tudja, mitévő legyen. Nem volt nyugodt, nem szivarozott lazán azzal, hogy »semmi baj, majd intézkedünk«. Kereken megmondta, hogy nem tudnak mit tenni.

Navracsics Tibor ezt megerősítette, az ő emlékeiben is úgy él, hogy Juhásznak nem sikerült intéznie semmit, de azt hozzátette, „érthető módon nem számolt be minden telefonhívásról”.

Miután a tüntetők elfoglalták a székházat az órákon át tartó ostrom után, szépen lassan kezdett alábbhagyni a harc az utcán. 

Toroczkai László a rendőrautó anyósülésén

A tévészékház ostromáról több ikonikus felvétel és fotó készült, az egyik az a pillanat, amikor Toroczkai László egy rendőrautó anyósülésén ül, és a mikrofonba beszél. Toroczkai visszaemlékezései szerint az egyik pillanatban ott termett mellette a harcokban szintén megsérült Majoros Zoltán ezredes, a REBISZ parancsnoka, aki azt mondta neki, hogy „segít bejutni a tévészékházba, hogy átadjam ezt a nyavalyás petíciót, csak legyen már vége az erőszaknak”. Majoros Toroczkai állítása szerint felajánlotta, hogy keres neki valakit a köztévé munkatársai közül, aki átveszi a követeléseket, cserébe szólítsa fel a tüntetőket, hogy fejezzék be az erőszakot. 

Én büszke vagyok arra, hogy beültem abba a rendőrautóba. Először adtak egy megafont a tüntetők, de az a vízágyú és az eső miatt beázott, elromlott. Ekkor ajánlották fel a rendőrök, hogy használjam a kocsi hangosbeszélőjét. Nem CB-rádió volt, hanem a rendőrségi megafon. Onnan beszéltem a több ezer emberhez, bejelentettem, hogy beviszik a petíciót, szűnjön meg az erőszak – és a kérésemre meg is szűnt. Onnantól lett békés a hangulat, amikor a tüntetők és a rendőrök már együtt sétáltak és vízzel kínálták egymást

– idézte fel Toroczkai az ostrom végét.

Hajnalban, mikor a harcok alábbhagytak, Juhász Ferencet, Navracsics Tibort és Török Gábort a székház Nádor utcai hátsó bejáratán engedték ki. Juhász úgy emlékszik vissza, szerinte ezt már órákkal hamarabb is megtehették volna, mert látta, ahogyan a televízió munkatársai ki-be járkáltak azon az ajtón, de azt elismerte, hogy tapasztalatok híján – hiszen még csak hasonlót sem élt át korábban senki –, nem biztos, hogy a megfelelő döntéseket tudták hozni az illetékesek. „Ahelyett, hogy azt mondta volna, »na gyerekeim, ott hátul ki lehet menni, az emberek jönnek-mennek, nem foglalkoznak semmivel, mert a főajtónál zajlik a balhé«, végignézette velünk az eseményeket hol az elnöki szobából, hol máshonnan”.

Hozzá hasonlóan emlékszik Navracsics Tibor is, aki szerint minden akadály nélkül ki tudtak menni az egyik Nádor utcai kijáraton, ahol a legnagyobb béke fogadta őket. „Egyáltalán nem volt ostromhangulat” – mondta a Fidesz akkori frakcióvezetője, aki Török Gábort még haza is vitte autójával. 

Egyszerűen nem értettük a helyzetet. Török Gábornak felajánlottam, hogy hazaviszem, így ketten mentünk. Nem fért a fejünkbe, hogy ha a Szabadság tér felőli oldalon kemény ostrom zajlik, a Nádor utcai részen hogyan lehet ekkora nyugalom. Valószínűleg nem volt ez túlságosan megkoreografálva a tüntetők részéről, inkább ad hoc jellegű megmozdulásnak tűnt. Ugyanakkor kint még állomásoztak bevetetlen rendőri erők, vagyis nekem úgy tűnt, tudtak volna még nagyobb erőt mozgósítani, ha akarják

– emlékezett vissza Navracsics.

„Történelmi pillanat volt, és a mai napig büszke vagyok rá”

Magyarország rendszerváltás utáni legforróbb éjszakája véget ért, a tüntetők aznapra ugyan hazamentek, de a megmozdulások, zavargások még folytatódtak éveken át. Beszélgetőtársainkat még megkérdeztük, 20 év távlatából hogyan látják röviden az eseményeket, van-e bármi, amit másképpen látnak most, vagy másképpen cselekednének.

Navracsics Tibor: „Ez volt az első ilyen drámai esemény, hasonlót korábban soha nem éltünk át. Később persze jött az október 23-i rendőri erőszak – a T-34-es tank elkötésével, Révész Máriusz megverésével –, ami sok szempontból elhalványította ennek a szeptemberi éjszakának az emlékét. Nem tudnék olyat mondani, amit ma másképp csinálnék, mint akkor.”

Juhász Ferenc: „Ez egy meghatározó élmény marad. Amikor hívott a családom és a barátaim, hogy mi van velem, nagy volt az aggodalom, ami természetesen emelte a pulzusszámot is. Utólag végiggondolva viszont azt gondolom, a testi épségünk nem forgott közvetlen veszélyben, még ha ott úgy is tűnt. Nem mi voltunk a célpont. A célpont maga a tiltakozás és a balhé volt. Személyek ellen nem akartak akciót végrehajtani, sőt a tüntetők többségének valószínűleg fogalma sem volt róla, hogy mi bent vagyunk.”

Toroczkai László: „Nem, semmit nem csinálnék másképp. Ez így volt kerek. Ebből az éjszakából nőtt ki később a Magyar Gárda. Ez a láncolat vezetett a 2010-es politikai fordulóhoz, a Jobbik megerősödéséhez, majd a politikai árulások után a Mi Hazánk megalakulásához. Ma ott ülünk a Parlamentben, úgyhogy tulajdonképpen minden ott, azon az éjszakán kezdődött. A tévészékház ostroma egy történelmi esemény volt. Tökéletesen illeszkedik az 1848-as Landerer-nyomda elfoglalásához vagy az 1956-os Magyar Rádió ostromához. '48-ban nyomdát, '56-ban rádiót, 2006-ban televíziót kellett foglalni – ma talán a Facebook-központot kellene. Persze voltak nem szép dolgok, de '48-ban is felkoncolták Lamberg grófot a pesti népek. Egy forradalom nem úriemberek könyvtári felolvasóestje. Nem volt kellemes éjszaka, de történelmi pillanat volt, és a mai napig büszke vagyok rá.”

Évekkel később mondott le Gyurcsány Ferenc

A tévészékház ostroma miatt mintegy hat évig zajlottak a bírósági eljárások, miközben több millió, az eredeti követelés szerint pedig százmilliós nagyságrendű összeget próbáltak behajtani Toroczkai Lászlón a rendőrségi felszerelésekben okozott károk miatt. Első fokon teljesen felmentették a felelősség alól, másodfokon azonban a bíróság kimondta, hogy ő volt az ostrom szervezője, és tízmillió forint megfizetésére kötelezte. Az újabb perben édesapja mellett Gaudi-Nagy Tamás képviselte, és a kártérítési követelés alapjául szolgáló bizonyítékokat, számlákat is vizsgálták. Végül csak néhány százezer forint megfizetését állapították meg, így a perköltségekkel együtt az ügy szerinte lényegében nullszaldósan zárult.

2006. szeptember 18-án még „csak” a Szabadság tér változott harcmezővé, később azonban Budapest különbözői pontjain zajlottak kormányellenes tüntetések és összecsapások a rendőrökkel. Az egyik legemlékezetesebb a Navracsics Tibor által is említett október 23-a volt, aminek az eseményeire a köznyelv csak úgy emlékszik, mint a „rendőrterror” napja. A tüntetések ellenére az MSZP-SZDSZ kormány nem távozott a hatalomból, Gyurcsány Ferenc a 2008-as gazdasági világválság után, 2009-ben mondott le miniszterelnöki pozíciójáról, hogy szavai szerint ezzel is segítse a válságkezelést és az MSZP esélyeit a 2010-es választásokon.

(Borítókép: Tüntetők a Magyar Televízió székházánál Budapesten, 2006. szeptember 18-án. Fotó: Kurucz Árpád / Getty Images)