A péntek esti Magyar Közlönyben megjelent az a törvény, amely új alapokra helyezi az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) működését, és a korábbinál jóval szélesebbre nyitja a kommunista állambiztonság iratainak nyilvánosságát. A jogszabály 2026. október 20-án lép hatályba.

A törvény hatálya a Belügyminisztérium egykori III. Főcsoportfőnökségénél, annak elődeinél és területi szerveinél, valamint a katonai elhárítás és hírszerzés egységeinél keletkezett iratokra terjed ki. Ide tartoznak a fontos vagy közbizalmi tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző bizottság anyagai, illetve az 1945 és 1960 közötti internálásokra, kényszermunkára és kitelepítésekre vonatkozó gyűjtemények is.

Közérdekből nyilvánossá válnak a hálózati nyilvántartás úgynevezett hatos kartonjai – vagyis a beszervezettekről és a beszervezési kísérletekről kiállított kartonok –, valamint a B-naplók és B-dossziék adatai. Ez utóbbiak azok a személyi iratanyagok, amelyekben a törvény felsorolása szerint fényképes kérdőívek, adatlapok, önéletrajzok, beszervezési nyilatkozatok és a kapcsolattartás módszereiről szóló jelentések szerepelnek. A személyi azonosító vagy az egészségi állapotra, szenvedélybetegségre és a szexuális életre vonatkozó adatokat azonban kitakarják.

A hatos kartonok és a B-naplók adatait a Levéltár már október 20-án közzéteszi, a B-dossziékét pedig folyamatosan, de legkésőbb 2027. február 25-ig. Aki jogellenesen tart ilyen iratokat a birtokában – a másolatokat is beleértve –, annak október 20. után hat hónapon belül át kell adnia azokat; aki ezt megteszi, mentesül a hátrányos jogkövetkezmények, köztük a büntetőjogi felelősség alól.

Enyhülnek a kutatás korlátai is: a törvény a köziratokról szóló 1995-ös törvényben rögzített kutatási védelmi időt harminc évről öt évre csökkenti. Emellett október 20-tól hatályukat vesztik azok a tiltó nyilatkozatok, amelyekkel korábban az érintettek megakadályozhatták a rájuk vonatkozó adatok kutatását.

A megfigyelt személyek soron kívül kapják meg a róluk készült iratokat

A törvény megfogalmazása szerint az „emberi méltóság, a magánélet tiszteletben tartása és a személyes adatok, valamint a kegyeleti jog védelme alapvető követelmény”. Az érintettek adatai főszabály szerint a halálukat követő öt év után válnak anonimizálás nélkül megismerhetővé, a különösen érzékeny információk – a faji, nemzetiségi, etnikai hovatartozás, a vallási meggyőződés, az egészségi állapot, a szenvedélybetegség és a szexuális élet – viszont a halál után hatvan évig védettek maradnak.

A megfigyelt személyeknek a róluk készült másolatokat soron kívül és ingyen kell megkapniuk, és megismerhetik a róluk jelentő ügynök vagy hivatásos tiszt személyazonosító adatait is. Az érintett a rá vonatkozó iratokhoz saját, kiegészítő nyilatkozatot fűzhet, elhunyt esetében pedig a hozzátartozók gyakorolhatják tovább a hozzáférés jogát.

A Levéltár az Országgyűlés költségvetési fejezetén belül önálló, központi költségvetési szerv marad. Az élén álló főigazgatót – és a helyettesét – nyilvános pályázat alapján az Országgyűlés elnöke nevezi ki hat évre, azt követően, hogy a jelöltet a parlament nemzetbiztonsági, valamint kulturális és sajtóügyi bizottsága is meghallgatta. A törvény kizárja a tisztségből, aki a kinevezés előtti tíz évben kormánytag vagy magas rangú állami vezető volt, illetve aki maga is kapcsolatban állt az egykori állambiztonsággal, vagy annak jelentéseit megkapta.

A nemzetbiztonsági szolgálatoknál őrzött minősített iratokat legalább kétévente felül kell vizsgálni, és a titkosítás csak szigorúan meghatározott esetekben tartható fenn.