A világhírűvé váló salgótarjáni ugrógála története egy somoskőújfalui ház hátsó kertjében kezdődött. Pedig az 1945. március 8-án született Angyal János valójában nem is atléta akart lenni, hanem focista, még a haját is úgy fésülte, mint kedvenc játékosa, Kocsis Sándor, az Aranycsapat csatára.

Aztán jött 1960, a római olimpia, amelyet gyerekként még rádión hallgatott, és megérintette az atlétika szelleme. Akkoriban Kocsis már nem az országban rúgta a labdát, éppen a Barcelonában futballozott, és nem is lehetett hallani róla itthon – tőle alig ezer kilométerrel keletre, Rómában viszont éppen nagyon izgalmas dolgok történtek: az amerikai John Thomas volt a magasugrás friss világcsúcstartója 222 centivel, és ő volt az olimpia toronymagas esélyese, de végül csak harmadik lett a két szovjet, Robert Savlakadze és a 18 éves Valerij Brumel mögött. A 13 éves Angyal János másnap kiment a kertbe, a diófa alatt felásta a homokot, napraforgószárakból és szögekből rögtönzött magasugrópályát eszkábált, majd átugrotta a 120 centit.

 „Na, mondtam magamban, már csak egy méterre vagyok a világcsúcstól! – emlékezett vissza a somoskői Bazalt Panzió egyik termében. De nemcsak megérintette, rabul is ejtette a sportág, a gépipari technikumban atletizálva az lett a célja, hogy legalább egyszer átugorja a saját magasságát. Ez 16 évesen sikerült is neki, akkor volt 182 centi. – Az új flop technikával azonban már nem tudtam megbarátkozni, ezért hármasugrásra váltottam, és 1974-ben tizenöt méter fölé jutottam. Akkoriban viszont remek hármasugrók voltak itthon, akik egy méterrel előttem jártak, így inkább az edzői pályát választottam, ami egyébként ugyanúgy megfogott.”  

1975. január 1-jétől főfoglalkozásban a salgótarjáni atléták vezetőedzője lett, s egészen 1994-ig tevékenykedett szakvezetőként. Mivel úgy gondolta, az edzések mellett fontos, hogy a gyerekek helyben is felnézhessenek valakire, 1976-ban elindították Salgótarjánban a Kristály-kupát azzal a céllal, hogy a hazai élmezőnyből elhozzák a sportág legjobbjait. A nógrádi megyeszékhelyen megfordult többek között a gerelyhajító Németh Miklós, a távolugró Szalma László és Vanyek Zsuzsa, a magasugró Jámbor József pedig itt ugrott 1978-ban 225 centit, amit sokáig senki nem akart elhinni.

Ebből a Kristály-kupából nőtt ki aztán a salgótarjáni ugrógála, amelyet 1986-ban rendeztek meg először, előtte azonban fontos megemlíteni Angyal János másik rendkívüli újítását is. A magasugrók akkoriban háromszög keresztmetszetű alumíniumlécet ugrottak át, amivel számos gond akadt – meggörbült, megkarcolta az ugrót –, ezért egy társával kifejlesztettek egy új, kör keresztmetszetű lécet üvegszálas műanyagból. Sikerült gyártót és forgalmazót is találniuk hozzá, a fejlesztést aztán nemzetközi versenyeken is sokáig használták, sőt, öt világcsúcs is született fölötte, legutóbb a svéd rúdugró, Armand Duplantis 629 centis rekordja a 2025-ös Gyulai Memorialon.

No de vissza az ugrógálához!

 „A Kristály-kupa sikerén felbátorodva gondoltam egy merészet, és a versenyt Salgótarján főterére, a Karancs Szálló elé vittem, ahol lerakták a szivacsokat, szólt a zene, a kíváncsi emberek pedig csak gyűltek és gyűltek, hogy lássák a kor legjobb és legcsinosabb hazai ugróit, például Juha Olgát és Sterk Katalint – mondta Angyal János az 1986. szeptember 19-én megrendezett első ugrógáláról. – Az esemény egy csapásra népszerű lett, még filmen is sikerült megörökíteni, amit némileg nehezített, hogy az egész városban csak két VHS-felvevő volt. Az ötperces összeállítás aztán le is jött a TeleSport adásában, a legendás sportriporternek, Gyulai Istvánnak köszönhetően, akivel még atlétakorunkból ismertük egymást, és akinek nagyon tetszett a verseny ötlete, s a folytatásra biztatott.”  

Ami azonban nem volt olyan könnyű az egyesületi bürokrácia útvesztőiben – hogy ezt elkerülje, 1989-ben Angyal saját céget alapított a verseny megszervezésére. A viadal első nemzetközi sztárja az Európa-bajnok jugoszláv/szerb magasugró Dragutin Topics volt 1990-ben, akinek, miután meghívták, sürgősen vízumot kellett intézni, ami akkoriban nem volt gyerekjáték.

„Faxon kellett elküldeni, de Debrecenben csak két ilyen gép volt, egy a postán, egy pedig a rendőrségen. Előbbi zárva volt, ezért a rendőrségre vezetett az utunk, egyenesen a TÜK-szobába, ez a »titkos ügykezelést« jelentette. Bekötött szemmel vezettek keresztül az épületen, és így küldtük el a vízumot, Topics pedig jött, már akkor is igazi showman volt.”  

A gála 1993-ban lépett újabb szintet, amikor évek kitartó invitálása után beadta a derekát a legnagyobb név, a világcsúcstartó rúdugró, a szovjet/ukrán Szergej Bubka, aki miatt még az Eurosport is eljött közvetíteni Tarjánba. A nemzetközi sportcsatorna levetített élőben egy ötvenperces műsort, az ugrógála pedig végleg kilépett az árnyékból. Védnökként Gyulai István, majd Bubka és az Eurosport adott rangot a versenynek, és bár Bubka részvétele után nehéz volt még feljebb tenni a lécet, Angyal Jánosnak sikerült: 1994-ben meghívta a magasugrás világcsúcstartóját, a kubai Javier Sotomayort, és a gála történetének talán legnagyobb sztárja rögtön 236 centire módosította a versenycsúcsot. De itt nem állt meg.

 „Az amerikai Charles Austin volt a magasugrás aktuális olimpiai bajnoka, Sotomayor pedig a világbajnok, és szerettem volna összehozni őket, hogy megküzdjenek egymással. Mindenki azt mondta, hogy ez lehetetlen, ilyen csúcstalálkozó megszervezése még a zürichi versenynek sem sikerült, ami pedig akkor az atlétika fellegvára volt – mondta Angyal János. – Aztán Gyulai Istvánnal annyit dolgoztunk rajta, hogy a menedzserek végül igent mondtak. Akkor már nagyon profin készültünk, a Népstadionból hoztuk a szivacsokat, Austin pedig annyira le akarta győzni Sotomayort, hogy két nappal korábban érkezett meg. Közben megvettem a két repülőjegyet 160 ezer forintért Sotomayornak és a kísérőjének, elküldtem Madridba, ahol éppen versenyzett, de mire hazaértem a budapesti sajtótájékoztatóról egy nappal a viadal előtt, jött az üzenet, hogy nem kapták meg, ezért nem jönnek.”  

A hír teljesen letaglózta, de végül eszébe jutott Schmitt Pál madridi nagykövet, aki első hívásra azonnal segített, reggel pedig vissza is szólt Angyalnak, hogy nyugodjon meg, feltette a világklasszis sportolót a gépre, és jó versenyt kívánt. Amikor Sotomayor landolt, motoros rendőri kísérettel fuvarozták Budapestről Salgótarjánba.

„Az összecsapást mindenki látni akarta, fürtökben lógtak az emberek a téren mindenhol, még Torontóból is érkezett vendégünk. Amikor azt hittem, hogy minden rendben van, Austin odajött hozzám, és mutatja nekem a táskáját, hogy véletlenül két jobblábas cipőt hozott. Ez már sok volt, a vér kiment a fejemből, teljesen leblokkoltam – folytatta Angyal János. – Szerencsére az egyik edzőkollégám feje tiszta volt, és szólt, hogy Austin cipőjének a párja ott van az én garázsomban, ugyanis a tavalyi gála után odaadta ajándékba. Na, gyorsan én is rendőri kíséretet kértem, indulás haza a garázsba, és öt perc múlva ott is volt a cipő a lábán.”  

Mindketten 232 centit ugrottak, Sotomayor csak kevesebb kísérlettel nyert, aztán közösen fát ültettek Salgótarján főterén.

Azonban mivel az addigi helyszínen már rossz volt a kőburkolat, el kellett gondolkodni a helyszínváltáson. Szemeztek a szomszédos, elhagyatott telekkel, aztán váratlan megoldás született. Történt, hogy Angyal János 1997 novemberében éppen a szomszédos Somoskőn kirándult, a szlovák határon, amikor leesett tíz centi hó, és olyan tiszta volt az idő, hogy el lehetett látni a Magas-Tátráig, ő pedig ide álmodta újra a gálát.

Az olimpiai bajnok gerelyhajító, Németh Miklós segítségével megépítette az ugrópályát, amely az 1999-es rendezvény előtt egy héttel készült el. A gálának továbbra is óriási sikere volt, már csak a gyönyörű helyszín miatt is exkluzívabb lett, ráadásul a nemzetközi mezőny is megmaradt. Annyira, hogy a 33 évesen visszavonuló Javier Sotomayor 2001. augusztus 26-án itt ugrott utoljára Európában, háttérben a somoskői várral, és 235 centivel meg is nyerte a versenyt.

„Hozott nekem ajándékba egy üveg rumot és egy doboz kubai szivart, amit személyesen Fidel Castrótól kapott. Annyian akarták látni az utolsó ugrását, hogy a falut nem lehetett autóval megközelíteni sem” – idézte fel Angyal János.

A cél továbbra is a legjobb ugróatléták meghívása volt, így került képbe a 2004-es athéni olimpia magasugróbajnoka, a svéd Stefan Holm, akinek a története azért is különleges, mert mindössze 181 centi magas, így ő volt az, aki a legnagyobb különbséggel ugrotta át a saját testmagasságát, mintegy 60 centivel. A show kedvéért készült is egy kép a sajtótájékoztatón, amin Holm kinyújtott karral éppen elérte azt a magasságot, amit átugrott.

Aztán 2006. március 11-én egy dicsőséges korszak véget ért a magyar atlétika történetében: 62 évesen elhunyt Gyulai István, aki 1991 óta a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) főtitkáraként dolgozott. A tragikus esemény a gála jövőjére is óriási hatással volt, hiszen Gyulai volt Angyal János egyik legnagyobb támasza.

„Hozzá mindig fordulhattam, ha gond volt, sohasem történt olyan, hogy ne segített volna. Amellett, hogy személyes barátom is volt, úgy éreztem, mintha a gála alól is kihúzták volna a talajt – mondta Angyal. – Neki és nekem is nagy szerepem volt abban, hogy a gála megbízható versenynek számított a világban. Beszéltem a családjával, és a 2006-os gálát végül Pista emlékére rendeztük meg.”

A legnagyobb név akkor a horvát Blanka Vlasic volt, akinek osztrák menedzserével régóta kapcsolatban álltak, és már csak Gyulai István emléke miatt is azonnal igent mondtak a felkérésre. Vlasic 203 centivel nyert, ami egyrészt horvát csúcs volt, másrészt a világ az évi legjobb eredménye.

„Év végére ugyan a harmadik helyre csúszott a világranglistán, de nem akármilyen érzés volt ránézni erre a listára, amelyen az első három helyszín így nézett ki: London, Zürich és Somoskő” – fogalmazott a kellemes emlék miatt mosolyogva Angyal János.

Azonban elkezdődött a verseny hattyúdala, 2008-ban jött a gazdasági válság, egyre nehezebb volt összerakni a költségvetést, pályázni sem volt könnyű, így a 2010-es volt a 23., egyben utolsó ugrógála.

 „Az embernek őszintének kell lennie, mi pedig úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk lejjebb adni. A 23 versenyen sohasem kértünk belépőt senkitől, mert a célunk az volt, hogy a legszegényebb gyerek is közvetlen közelről nézhesse a világsztárokat. És maradjon is meg így mindenki emlékezetében.”  

A salgótarjáni, majd somoskői ugrógála 24 év során öt földrész 37 országának közel 600 atlétáját hozta el Magyarországra, köztük 15 olimpiai bajnokot és világbajnokok sorát – kitörölhetetlen nyomot hagyva a magyar atlétikában.

Szergej Bubka, korábbi világcsúcstartó, olimpiai, világ- és Európa-bajnok rúdugró   „A Karancs Szálló előtt valóban emeletnyi magasságokban röpköd az ember. Úgy gondolom, ez az atlétika népszerűsítésének jövője.”

Javier Sotomayor világcsúcstartó, olimpiai és világbajnok magasugró  „Az itteni emberek kedvessége különös atmoszférát teremt a versenyzőknek, ami lehetővé teszi a nagyszerű eredmények elérését.”

Sztefka Kosztadinova korábbi világcsúcstartó, olimpiai, világ- és Európa-bajnok magasugró  „Zürichben több a pénz, itt viszont jobb a hangulat! A közönség szinte együtt ugrik velem. Nagyon a szívemhez nőttek a helybeliek.”

Charles Austin olimpiai és világbajnok, olimpiai csúcstartó magasugró  „Álmomban sem gondoltam volna, hogy találkozom kedvenc énekesemmel, Michael Jacksonnal, és átugrom Kareem-Abdul Jabbar NBA-sztárt. Csodálatos volt Salgótarjánban ugrani!”

Stefan Holm, olimpiai bajnok, fedett pályás világbajnok magasugró  „Ha a németországi Eberstadt a magasugrás Mekkája, akkor Somoskő a magasugrók ékszerdoboza. Minden adva van a csúcseredmény eléréséhez.”

Blanka Vlasic, olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok magasugró „203 centit ugrottam Somoskőn 2006-ban, ami a világ az évi legjobb eredménye és új horvát csúcs volt. Fantasztikus környezet, csodálatos közönség, kiváló pálya. Remélem, még visszajöhetek ide versenyezni.”

Az Angyal János által alapított somoskői sportmúzeum egyik legértékesebb darabja egy póló, amelyet 1996-ban öt világsztár írt alá. Az ugrógálára érkezett magasugró, Charles Austin megtudta, hogy éppen Budapesten koncertezik kedvenc zenésze, Michael Jackson, és be szeretett volna jutni rá, de a jegyeket már régen elkapkodták. Ám amikor az énekes megtudta, hogy a friss olimpiai bajnok Austin is ott akar lenni a koncertjén a Népstadionban, küldött neki két VIP-jegyet, majd a koncert utáni fogadáson a pólót is aláírta. Közben itt volt hazánkban egy másik világsztár, Kareem Abdul-Jabbar NBA-legenda is, aki a budapesti streetballdöntőre érkezett, és a szponzor Adidas révén a salgótarjáni ugrógálára is ellátogatott, ahol bemutatót is tartott. A pólót hármójukon kívül két olimpiai bajnok sportcsillag, a magasugró Sztefka Kosztadinova és a rúdugró Makszim Taraszov is ellátta a kézjegyével.

AZ UGRÓGÁLA VERSENYCSÚCSAI  
FÉRFI MAGASUGRÁS
237 cm: Javier Sotomayor, 1995 
NŐI MAGASUGRÁS
203 cm: Blanka Vlasic, 2006 
FÉRFI RÚDUGRÁS
591 cm: Makszim Taraszov, 1995 
NŐI RÚDUGRÁS
423 cm: Daniela Bartová, 1997

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2026. szeptember 19-i lapszámában jelent meg.)