BulvárSzerző: blikk 9 órával ezelőtt 5 percnyi olvasás
Észak-Norvégia hegyeiben még a tavasz végén is vastag hó- és jégréteg borítja a magaslati szurdokokat, amelyekben fagypont körüli hőmérsékletű, zúgó patakok folynak. 1999 májusában a 29 éves svéd Anna Bagenholm élete egyetlen másodperc alatt változott meg ezen a vidéken. A helyi kórházban radiológus rezidensként dolgozó Anna szabadnapján két kollégájával indult síelni Narvik mellett, amikor egy meredek lejtőn elveszítette az uralmát a lécei felett, és a vízmederbe zuhant. A jég beszakadt alatta, ő pedig fejjel lefelé, a sodrás alatt rekedt.
Társai kétségbeesetten próbálták kihúzni, de a vastag jégpáncél csapdába ejtette. Bár Anna talált egy apró légbuborékot a jég és a víz felszíne között, a jéghideg hordalékvíz percek alatt felemésztette a szervezetét. Negyven perc kétségbeesett viaskodás után a teste feladta: leállt a légzése és a szíve.
A mentőcsapatoknak 80 perc után sikerült kivágniuk a jégből. Amikor a tromsői egyetemi kórházba szállították – ahol ő maga is dolgozott –, a klinikai halál állapotában volt: a pupillái tágak voltak, nem volt keringése, a bőre halálsápadtra szürkült. A testhőmérséklete mindössze 13,7 °C-ra zuhant – ez volt az addigi legalacsonyabb regisztrált emberi maghőmérséklet, amit valaha túlélt valaki.
A kórház sürgősségi csapata, akiket Anna közvetlen kollégája és barátja, Dr. Mads Gilbert vezetett, egy ismert orvosi szabályra építette a küzdelmet: kihűlt embernél addig nem szabad feladni az újraélesztést, amíg a testét fel nem melegítik a normál hőmérsékletre („Nobody is dead until they're warm and dead”). Az orvosok tudták, hogy a vízbefulladásos hipotermia paradox módon védelmi vonalat jelentett, hiszen a villámgyorsan lehűlő agynak minimálisra csökkent az oxigénigénye, így a sejtek nem pusztultak el azonnal a keringés leállása után.
Anna életéért kilenc órán át küzdött több mint kilencven orvos és ápoló. A vérét egy szív-tüdő motor (ECMO) segítségével külső körön fokozatosan melegítették fel, majd juttatták vissza a testébe. Három órányi megfeszített újraélesztés után a szíve hirtelen újra dobogni kezdett, néhány nappal később pedig a tudata is visszatért, majd két hét elteltével végleg lekerülhetett a lélegeztetőgépről.
A legnagyobb csoda azonban még csak ezután következett, ugyanis a neurológiai vizsgálatok igazolták, hogy a klinikai halál hosszú percei ellenére Anna nem szenvedett maradandó agykárosodást. Bár az idegsérülések miatt hónapokig tartó rehabilitációra és gyógytornára volt szüksége ahhoz, hogy újra mozgatni tudja a kezét és a lábát, a szellemi képességeit teljesen visszakapta.
Ez is érdekelheti
Az 1956-os forradalom meghatározó gyermekkori emlékeiről és örökbefogadásának drámai történetéről mesélt az M5-ön látható, Húrokon írt történelem című múltidéző műsor vendégeként Müller Péter Sziámi. A Kossuth-díjas alkotó felidézte, miként vált számára már ötévesen mindennapi tapasztalattá a háborús valóság, és hogyan lett édesapja az a férfi, aki a golyózáporon át indulva is az életet választotta – édesanyjáért és érte.
Anna Bågenholm megmenekülése alapjaiban változtatta meg a súlyos hipotermiás betegek ellátási protokollját világszerte. Esete bizonyította az orvosok számára, hogy a jéghideg vízben leállt keringésű, klinikai halált elszenvedett betegeknél az újraélesztést nem szabad idő előtt feladni, és a vér külső felmelegítése életeket menthet. Anna a felépülése után visszatért a hivatásához, és pontosan abban a tromsői kórházban dolgozott tovább radiológusként, ahol egykor az életét adták vissza az orvos kollégái.
Napi