A mesterséges intelligenciáról szóló diskurzusnak eddig is voltak negatív vonzatai, sokan félnek attól, hogy az MI elveszi a munkájukat, hogy a szükséges adatközpontok elszívják az emberek elől az ivóvizet és az energiát, vagy hogy a tőzsdén fújódó MI-lufi kipukkad és az egész globális gazdaságot maga alá temeti. Az elmúlt hetekben viszont a közbeszéd igazán apokaliptikus fordulatot vett a témában, már inkább arról szól a vita, hogy a mesterséges intelligenciák vajon képesek lehetnek-e a következő pár év folyamán eljutni oda, hogy civilizációs összeomlást idézzenek elő, esetleg az egész emberiség kihalását okozzák.

Először aggasztó hírek jelentek meg egymással koordináló és különböző rendszerekbe bármilyen emberi buzdítás nélkül betörő (így bűncselekményeket elkövető), digitális láncaiktól szabaduló MI-ügynökökről. Majd szó szerint az egész amerikai sajtót végigturnézta Jacob Coxon, aki a két legnagyobb MI-fejlesztő cégnél, az OpenAI-nál és az Anthropicnál is dolgozott, de felmondott, mert állítása szerint az ezeken a helyeken dolgozó fejlesztők úgy tartják, a mesterséges intelligencia akár pár éven belül képes lesz az egész emberiség elpusztítására.

Erre aztán több, még mindig ezeknél a cégeknél dolgozó fejlesztő is reagált, megerősítve, hogy ők is adnak úgy 10 százalék esélyt arra, hogy amin dolgoznak, az egy évtizeden belül végezhet mindenkivel. A nagy MI-fejlesztő cégek vezetői pedig nyilvánosan kiálltak amellett, hogy minden MI-cégnek meg kellene állapodnia a fejlesztések közös és összehangolt lassításában.

Sokan erre a hírre megörültek, hogy megmenekülhetett az emberiség. Steve Eisman befektető viszont azt állítja, ez az egész egy nagy trükk, amit az MI-cégek találtak ki, hogy még inkább a saját malmukra hajtsák a vizet.

Hogy ki az a Steve Eisman? A név önmagában nem mond sokat a magyar, de még az amerikai olvasóközönségnek sem, aki viszont látta a Nagy dobás című filmet, az ismeri az ő történetét. A 2008-as pénzügyi válságról szóló filmben ugyanis Steve Carell színész egy olyan befektetőt alakított, aki mindenkinél korábban rájött, hogy a subprime hitelekre épített pénzügyi rendszer hamarosan össze fog omlani, és ezen a tudásán hülyére keresi magát. Ezt a karaktert pedig Steve Eismanről mintázták.

Eismant a héten a CNBC gazdasági hírtelevízió egyik műsorában a közelgő MI-apokalipszisről és kapcsolódó befektetéseiről kérdezték. A befektető azt mondta, ő egyáltalán nem tart attól, hogy hamarosan terminátorok leigázzák majd az emberiséget, szerinte az egész MI-apokalipszisről szóló diskurzus teljes sületlenség. Sőt, Eisman szerint a cégek szándékosan terjesztik a világvége-forgatókönyveket, ez ugyanis egyértelmű érdekükben áll.

Eisman szerint az MI-cégek megpróbálnak létrehozni egy válságot, amit aztán szabályozás követ, remélve, hogy ezt a szabályozást majd úgy alakíthatják, hogy kialakuljon egy számukra kedvező piaci helyzet.

A sztárbefektető úgy látja, az Anthropic és az OpenAI körül, ahogy a hasonló cégek körül is kezd fogyni a levegő, a tokenmaxxingnak nevezett stratégia ugyanis kifulladni látszik, az MI-t felhasználó cégek már jobban odafigyelnek a kiadásaikra, ami miatt a nagy fejlesztőcégek kevesebbet keresnek.

Annak érdekében, hogy megpróbálják kihasználni a mesterséges intelligencia nyújtotta előnyöket, sok cég igyekezett a dolgozóit arra biztatni, hogy minél többet használják az MI-eszközöket. Vegyünk például egy IT-céget, ami arra buzdította a fejlesztőket, hogy minél több folyamatban használják a mesterséges intelligenciát. Ez oda vezetett, hogy a fejlesztők (a példánknál maradva) lényegében mindent az MI-eszközökkel csináltattak meg, ezer meg ezer promotot írva be a csetbotokba.

Ez azzal járt, hogy rengeteg MI-használat, úgynevezett token keletkezett, de a munka nem lett feltétlenül hatékonyabb. Az MI-használatért viszont a cégek fizetnek az MI-modelleket fejlesztő cégeknek, így a tokenmaxxinggal lényegében rengeteg pénzt dobtak ki az ablakon. Ezért több cég igyekszik jobban odafigyelni, hogy mire is használják a dolgozóik a mesterséges intelligenciát, ezt különböző korlátozások és jobban következő, úgynevezett open weight modellek alkalmazásával segítve elő.

Ettől Steve Eisman szerint a nagy MI-cégek nagyon idegesek, érthetően, hiszen nekik rossz, ha az ügyfeleik hirtelen elkezdenek odafigyelni arra, hogy mennyi pénzt költenek a szolgáltatásaikra. A befektető megfogalmazása szerint az Anthropic és az OpenAI üzlete körül nincs „várárok”, nincs egy biztonsági védőháló, ha nem ömlik a cégekhez a pénz, nagyon hamar összeomolhat az üzlet. Ilyen várárok vagy biztonsági háló lehetne viszont, ha a kormányzat megfelelően szabályozná a mesterséges intelligencia piacát, a cégek reményei szerint az ő bevonásukkal, hogy úgy alakítsák ki a szabályokat, ami ennek a két nagy cégnek kedvez és kialakulhat egy duopólium az MI-fejlesztések piacán. És mi lehetne jobb indok a szabályozásra, mint az a fenyegetés, hogy ha nem hozunk közösen szabályokat, akkor éveken belül mind meghalunk?

Eisman hozzátette a műsorban, hogy csökkentette az MI-befektetéseit, úgy látja, ha az Anthropic és az OpenAI tényleg amiatt aggódna, hogy túl veszélyes a termék, amit fejlesztenek, akkor más lépéseket is tehetnének a hisztériakeltésen kívül, például leállhatnának a pénzgyűjtéssel és elhalaszthatnák a részvényeik tőzsdei bevezetését. Ilyenről viszont nem hallott, így nem gondolja, hogy az MI miatt komolyan aggódnunk kellene az emberiség jövőjéért.