Évek óta köztudott, hogy Kína óriási erőfeszítéseket tesz az amerikai repülőgép-hordozók megsemmisítésére: a tengeralattjáróktól a ballisztikus rakétákig terjedő fegyvertárát kifejezetten az amerikai flotta zászlóshajói ellen tervezte, sőt még egy amerikai hordozó méretarányos makettjét is felépítette a Takla-Makan sivatagban a célgyakorlatokhoz.

A Defense News beszámolója szerint a washingtoni CSIS elemzőközpont most azt vizsgálta meg, miért ne használhatná Amerika pontosan ugyanezeket a taktikákat Kína ellen. A „Flip the Script” (Fordítsd meg a forgatókönyvet) című jelentés rávilágít, hogy Kína terjeszkedő hordozóflottája nemcsak fenyegetést, hanem egyben stratégiai sebezhetőséget is jelent, amelyet Washington és szövetségesei kihasználhatnak.

Ahelyett, hogy az amerikai hordozókat vadászott platformokként kezelnénk és kizárólag az amerikai eszközök védelmére összpontosítanánk, az Egyesült Államok és csendes-óceáni szövetségesei támadásba lendülhetnének − és kellene is lendülniük −, hogy a vadászottból vadásszá váljanak ebben a nagyhatalmi rivalizálásban

− fogalmaz a tanulmány.

Kína jelenleg három működőképes repülőgép-hordozóval rendelkezik, és a Pentagon előrejelzései szerint 2035-ig további hatot építhet. Az elemzők szerint Pekinget a hordozók építésénél nem feltétlenül a tiszta katonai logika, hanem a nemzeti büszkeség hajtja − hasonlóan ahhoz, ahogyan Nagy-Britannia és Németország versenyzett a csatahajók építésében az első világháború előtt.

A nagy hordozók elvesztése óriási politikai és szimbolikus kockázatot jelent a Kínai Kommunista Párt számára. Egy szakértő a Defense Newsnak névtelenül úgy nyilatkozott, hogy a Kínai Kommunista Párt hatalmas politikai tőkét fektetett abba, hogy elfogadtassa a közvéleménnyel a flottabővítést. Egy hordozó − például a legújabb Fujian osztályú hajó − elvesztése pusztító csapást mérne a párt tekintélyére, ami óvatosságra intheti a kínai admirálisokat.

Tengeralattjárók, szárazföldi rakéták és ukrán mintára bevetett tengeri drónok

A CSIS által javasolt stratégia a Kína által alkalmazott doktrínát fordítaná vissza Peking ellen:

• Tengeralattjárók csapdája: legénységgel ellátott és autonóm tengeralattjárók − köztük az amerikai atom-tengeralattjárók, valamint az ausztrál, japán és dél-koreai csendes csendes-óceáni egységek − állandó fenyegetést jelentenének a kínai hajókra.
• Szárazföldi rakétagyűrű: a Japántól a Fülöp-szigetekig telepített szárazföldi hajóelhárító rakéták lezárnák azokat a szorosokat, amelyeken a kínai hordozóknak át kell haladniuk.
• Tengeri drónrajok: az ukrán erők fekete-tengeri sikereiből merítve, autonóm felszíni drónrajokkal támadnák a kínai kikötőket és a bent horgonyzó hadihajókat.

„A központi gondolat az, hogy a hordozók rutinszerű bevetése Tajvan körül, a Dél-kínai-tengeren vagy az első szigetláncon túl minden egyes nap elviselhetetlenül kockázatosnak tűnjön” − emeli ki a jelentés.

Át kell alakítani az amerikai hadiipart

A stratégia megvalósításához azonban jelentős változtatásokra van szükség az amerikai védelmi politikában. A CSIS rámutat, hogy az amerikai hajógyárak kapacitása jelenleg nem elegendő ahhoz, hogy a szükséges ütemben gyártsák a támadó atom-tengeralattjárókat.

A megoldást a dróntechnológia és a szövetségesi kooperáció jelentheti: a jelenleg tervezett 350 legénységi hajóból és 150 drónból álló flotta helyett a CSIS 300 legénységi és 300 autonóm vízi járműből álló megoszlást javasol.

Emellett az Egyesült Államoknak csendes-óceáni szövetségeseivel közösen kellene gyártania a precíziós rakétákat, mivel a Nyugat-Csendes-óceánon nem lehet megvívni egy elhúzódó háborút, ha minden egyes muníciót Észak-Amerikából kell odaszállítani.

(Borítókép: A Shandong repülőgép-hordozó és a Yan'an rakétás romboló (jobb középen) az eredeti útvonalon, az East Lamma-csatornán 2025. július 7-én. Fotó:  Hou Yu / China News Service / VCG / Getty Images)