A Fidesz-kormányoknak rendkívül sok hiba és bűn róható fel, ezek feldolgozása a kormányváltás után elkezdődött. A sokat emlegetett korrupciós ügyeken, túlárazásokon és megannyi antidemokratikus intézkedésen kívül azonban van két olyan momentum is, amelyről talán kevesebbet beszélnek, miközben a társadalmi-gazdasági kárt tekintve szerintem nagyon súlyosak. Ez pedig a paternalizmus és a piaci verseny korlátozása. Akkora mértékű támogatottsága van a kormánypártnak, ami megengedhetné kellemetlen intézkedések meghozatalát is. Ehelyett a legújabb fejlemény szerint megint támogatja az állam az üzemanyag (jelen esetben a gázolaj) fogyasztását, miközben az egész EU-n belül szinte nálunk a legolcsóbb a dízel.

Április 12-én a Tisza Párt példátlan felhatalmazást kapott, hogy valóban rendszerváltást vigyen végbe, lebontsa az elmúlt 16 évben emelt korlátokat, falakat. A Tisza-kormány első 100 napja lényegében erről szólt, a korábban teljesen kiiktatott fékek és ellensúlyok rendszerét állították vissza, megnyirbálták vagy teljes egészében semmissé tették a korábbi kormány által már kifizetett vagy kifizetendő szerződéseket, felállították a vagyonvisszaszerzési hivatalt, és a legfontosabb, hogy sikeresen hazahoztak jelentős mennyiségű uniós támogatást. Számos egyéb intézkedés is született, de a cikk alapvetően nem ezekről szól.

Semmiféleképpen nem kritikaként hoznám fel a paternalizmus témáját, főleg annak fényében, hogy az első négy hónap alatt ténylegesen több pozitívum történt, mint az azt megelőző 16 évben összesen. Ám muszáj róla beszélni, mert az új kormány első intézkedései között több olyan is volt, amely a paternalizmust tovább erősítette, ráadásul a piaci verseny korlátozását sem kezdték el feloldani.

Maga a paternalizmus a kádári rendszer öröksége (illetve történelmileg vagy 100 éves jelenség), amelyben a társadalom elvárja, hogy az állam, ha nem is minden esetben, de nagyon sokszor gondos és vigyázó szülőként kisegítse. Erre a Fidesz 16 éven keresztül politikailag nagyon rá is játszott, a benzinárstoptól kezdve a rezsivédelmen keresztül a befagyasztott árakig volt itt minden, mint a búcsúban, és ezek egy jó része még mind a mai napig érvényben van.

Tudom, hogy ezek teljes kivezetése politikailag (és részben gazdaságilag is) kockázatos, de ettől még lassan el kell kezdeni ezeket leépíteni, ráadásul van a rendszerben több olyan elem is, amelyhez szerintem elég alacsony kockázattal hozzá lehetne nyúlni. Nem vagyok politikus, de mezei közgazdászként nem teljesen értem, miért nem nyúlt a kormány hozzá a következő tételekhez, egyben bízom abban, hogy az októberre várt 2027-es költségvetési tervezetben már szerepelnek ezek.

Az első a sorban az árrésstop. Már bevezetésekor értelmetlen volt, hiszen az infláció egyszeri lehúzásán kívül semmilyen pozitív hatása nem volt. A kereskedők, akik árrésstopos termékeket értékesítenek, ugyanazt a technikát alkalmazták, mint a hatósági áras termékek bevezetésénél. Szétterítették a keletkezett veszteségeiket más termékcsoportokra. Az MNB számításai szerint az árrésstop kivezetése nem okozna inflációt, mert amennyivel emelkednének a „védett” termékek árai, annyival esnének más termékekéi.

A második általam elvárt lépés a kiskereskedelmi adó azonnali kivezetése. Magyarországon így is az EU-n belül a legmagasabb az áfakulcs (27 százalék), és ezt még megfejelik egy 4,5 százalékos különadóval. Tudom, hogy a költségvetés számára ez több mint 300 milliárd forintos bevételt hoz, ugyanakkor ennek az adótételnek az eltörlése nem feltétlenül jelent ekkora bevételkiesést. Ha csak azt feltételezzük, hogy a 4,5 százalékos különadó eltörlésének a fele átmegy az árakba (azok ennyivel csökkennek), akkor a fogyasztók rendelkezésre álló jövedelme ennyivel nőne, aminek nagy részét valószínűleg el is költenék. Ennek egy része az áfán keresztül a költségvetésben landol.

A fenti két tétel piactorzító hatását egy nagyon egyszerű példán keresztül próbálom bemutatni. Miként lehetséges az, hogy a nagyobb magyarországi élelmiszerláncokban sok termék ára közel a duplája annak, mintha online megvenném egy lengyel, cseh vagy román online forgalmazótól? Nem szeretnék reklámot csinálni ezeknek az online platformoknak, de nagy nemzetközi cégekről van szó, bárki nulla perc alatt tudja magát regisztrálni, és a megrendelt termék pár nap alatt a csomagautomatában van.

Ezt érte el az előző kormány az árrésstoppal és a kiskereskedelmi adóval, aminek ráadásul az inflációcsökkentésen és a bevételnövelésen kívül megint csak egy üzenete volt: gondoskodunk az emberekről (választókról).

Szintén illene elgondolkodni azon, hogy jelenlegi formájában az Otthon Start Program (OSP) mennyire oldotta meg a lakhatási problémákat. Elég sok tanulmány készült arról, hogy a kedvezményes hitelek túlnyomórészt azoknak segítettek lakáshoz jutni, akik a társadalmi átlaghoz képest messze magasabb jövedelmi kategóriában vannak. Pont a valóban rászorulók azonban csak azt látták, hogy még meg sem száradt a tinta az OSP-n, de az 1,5 millió forintos négyzetméterár alatti lakások ára azonnal felugrott a limit környékére. Ha már az MNB-alapkamat csökkent, és így a piaci kamatok is jelentős mértékben estek, akkor talán illene az OSP-t is vagy elengedni, vagy úgy átdolgozni, hogy ténylegesen az arra valóban rászorulókon segítsen.

Szintén piactorzító, ráadásul társadalmi hasznosságát tekintve pont kontraproduktív a telekommunikációs cégeknél a díjak éves inflációval történő emelése.

Azt megértem, hogy anno ezt a 4iG miatt léptették érvénybe, de talán érdemes lenne megnézni, hol vannak a magyar és környező országok előfizetési díjai. Maradjunk annyiban, hogy nem Magyarországon a legolcsóbb. Szintén nonszensz, hogy a jövedéki adó alá eső termékek árát az infláció mértékével emelik. Miért? Annyit javult a „szolgáltatás” minősége?

Ahelyett, hogy ezeket a piactorzító rendeleteket a kormány eltörölte volna, inkább újabb „mi gondoskodunk rólatok” típusú intézkedések jöttek. Igen, jó ötlet a gyógyszerek áfájának eltörlése, valóban nagyon sok család rászorul az iskolakezdési támogatásra, a tűzifa áfájának csökkentése is igazolható, és emberileg teljesen érthető, hogy 120 ezer forintra emelték a nyugdíjak alsó határát, persze még annyiból sem nagyon lehet megélni. De azért félve megemlíteném, hogy akinek 120 ezer forint alatt volt a nyugdíja, nem véletlenül volt annyi. Van egy matek, ami alapján kiszámolják a nyugdíjakat, ezek szerint sok ember, amíg dolgozott, nem fizetett be annyi járulékot, hogy 120 ezernél magasabb nyugdíjra legyen jogosult. Lehet, hogy valóban alig volt fizetése, de nagy valószínűséggel inkább „ellógta” a befizetéseket. És társadalmilag tényleg igazságos, ha ezt kompenzálják?

És kígyóznak a sorok, hogy mely területekre kell(ene) még pénzt allokálnia a kormánynak.

Nagyon sok időt igényel, amíg az összes gondoskodó és piactorzító korlátot kivezetik a rendszerből, de illene elkezdeni, mert a rendszerváltásnak ez is lenne a célja. A Fidesz-kormány gyakorlatilag mindent elkövetett, hogy a piaci versenyt torzítsa vagy lényegében eltörölje. Nem hiszem, hogy az új kormány tagjai ne lennének tisztában a piaci verseny előnyeivel, és kicsit érthetetlen számomra, miért késlekednek a mielőbbi visszaengedésével. Főleg úgy, hogy a választás után vagyunk, kiemelkedő a kormánypárt népszerűsége, de minél közelebb kerülünk 2030-hoz, a következő választáshoz, annál nehezebb lesz ilyen intézkedéseket hozni.

Nemcsak mint közgazdász, de mint hétköznapi állampolgár is nagyon szeretném, hogy nem csupán az általam felsorolt, de lehetőleg minél több ezekhez hasonló paternalista és piactorzító intézkedés eltűnne, mire az euróbevezetés előszobája, az ERM-II közelébe kerül az ország. Az eredeti tervek szerint márpedig az nincs nagyon messze. Amit lehet, hagyjanak a piacra, és csak ahol valóban szükséges, ott avatkozzon be az állam a piaci folyamatokba, a társadalmat pedig arra kellene megtanítani, hogy minél inkább öngondoskodók legyenek az emberek.