Meglepődtek, hogy bezárták a Terror Házát? Pedig nincs benne semmi váratlan. Semmi olyan, ami az előzményekből ne lett volna sejthető. Az a politikai alakulat, amely – a brüsszeli szörnybirodalom útmutatásai szerint – kizárja a választásról legerősebb politikai ellenfeleit, az alaptörvénybe sercintett félmondattal kirúgja a köztársasági elnököt, aztán a fél Alkotmánybíróságot, bilincsbe veret patrióta véleményvezéreket, ÁVH-s tempóban lefoglalja politikai riválisa számítógépes szervereit, s mindezek tetejébe egy dühöngő narcisztikus pszichopatát szabadít az országra, nos, az a kompánia mindenre és bármire képes. Egy múzeum bezárása igazán csekélység számára.

Az a furcsa és érthetetlen, miért nincs még újra 2006 ősze? Mi ez a bénultság? Miért nem vagyunk százezerszám az utcán, miért nem tüntetünk a kútvölgyi rém házánál? Mintha nem fogtuk volna föl értelmüket a szavaknak: Orbánt törvényileg eltiltotta a választástól ez a szörnyeteg. Hahó, ébresztő! Az őszödi beszéd ártatlan gyermekcsíny volt ehhez képest. Tényleg, mi a francra tetszünk várni? Hogy lehúzzák a szavazólapokról a Fideszt meg a Mi Hazánkat? (Most, amikor e sorokat írom, érkezik a hír: holnap, azaz vasárnap 15 órakor tüntetés a Terror Házánál, október 23-án meg Békemenet. Minél többen leszünk, annál inkább reszketni méltóztatik majd a helytartótanács.)

Való igaz, még Medgyessynek, Gyurcsánynak és Bajnai­nak sem jutott eszébe bezárni a Terror Házát és kirúgni azt a Széchenyi-díjas professzor asszonyt, aki a szíve-lelke-motorja volt a világhírű, több mint nyolcmillió látogatót vonzó múzeumnak: Schmidt Máriát. Egy bukott református lelkész, Tarr Zoltán most megtette – és el is fogja nyerni érte méltó büntetését, ebben biztos vagyok. Még csak meg sem kell őt átkoznunk, bűnével megtette ezt ő maga. Talán majd küldök neki egy Károli-bibliát, benne az ex librisszel: „Isten előbb ítél, mint gondolnád!”

A Terror Háza beszántása legalább két dologra rávilágít. Egy: aki árulóvá lesz, annak megbetegszik, eltorzul a lelke. Olyan rémtettekre lesz képes, amelyeket júdási útra lépése előtt maga sem képzelt volna. Kettő: a brüsszeli szörnybirodalom és annak helyi kiszolgáló személyzete túl van már mindenen, és bármire képes, hogy bukását elodázza. Ezért a migránspaktum, a fölpörgetett invázió (szavazóimport), a háborúba ájulás (figyelemelterelés ) vagy épp a patrióták kiiktatása. Amit látunk, az a Negyedik Német Birodalom, és vészjóslóan közeledik 1941 júniusa…

A Terror Háza azért szúrta a szemüket (persze, Tarr hivatalos „indoklása” szerint csupán „ideiglenesen bezár, amíg a kiállítás tartalmi átvilágítása le nem zárul, a jogok nem tisztázódnak”, blabla), mert a tárlat egyre jobban hasonlít a jelen rögvalóságához. Az újkommunista digitális népbiztosokat zavarja, hogy az ő módszereikről szól az egész. Például az átöltözőszoba, ahol a kisnyilasok ÁVH-sá vedlettek át. (Meg lehet érteni, hogy a Diákhitel Központ egykori vezetőjét, aki nemrég még naprendszere fénylő csillagának nevezte Orbán Viktort, ma meg a vérére szomjazik, mindez zavarja. „Önélzetes a kis latol.”) Vagy az ÁVH, amelynek jogkörei több ponton átfedést mutatnak az Unger Anna-féle lóvisszaszerzési neo-ÁVH-val. Vagy hogy Magyar Péter pont úgy fröcsög, ahogyan Szamuely Tibor. És a többi. Ha újra is nyit a Terror Háza, nyilván odatesznek majd az élére valami Ungváry Krisztián-féle SA-egyenruha-gyűjtőt, aki kiheréli az egészet. Ahogyan az SZDSZ-es klikk 2002-ben óriási őrjöngést csapott, amiért a szüleik képeivel volt kitapétázva az elkövetők fala. Hát most leszedegetik. Sebaj, majd alkalomadtán visszatesszük. Nem tudnak olyan pusztítást végezni, hogy mi ne építsük újra a hazánkat.