ÉletmódSzerző: origo 1 órával ezelőtt 2 percnyi olvasás
Szinte mindenki konyhájában megtalálhatók.
A Hokkaidói Egyetem kutatói 56 japán japonica rizsfajtát vizsgáltak meg, köztük barna, vörös, zöld és fekete változatokat. Az eredmények szerint a pigmentált fajták közül több is különleges lipidösszetétellel rendelkezik. A fekete és a zöld változatok emellett a laboratóriumi emésztési vizsgálatok során is figyelemre méltó tulajdonságokat mutattak.
A rizs világszerte az egyik legfontosabb alapélelmiszer, a világ népességének több mint fele rendszeresen fogyasztja. Tömegének döntő részét keményítő alkotja, miközben fehérjét, kis mennyiségű zsírt és vitaminokat is tartalmaz. Éppen az alacsony zsírtartalom miatt a rizsben található lipideket eddig jóval kevesebbet vizsgálták, pedig ezek a tápértékre és a szemek minőségére is hatással lehetnek.
A Food Research International folyóiratban megjelent tanulmányban a kutatók 56, Japán különböző részeiről származó japonica rizsfajtát elemeztek.
Korszerű analitikai módszerekkel összesen 196 különböző lipidmolekulát azonosítottak, amelyeket öt nagy csoportba soroltak.
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye az volt, hogy az egyes rizsfajták lipidösszetétele jelentősen különbözött egymástól. A pigmentált fajták közül különösen a fekete és a zöld rizs tűnt ki.
A kutatók olyan potenciálisan kedvező tulajdonságú lipideket találtak ezekben a rizsfajtákban, mint a FAHMFA-k és az LNAPE-k. Ezek bizonyos biológiai rendszerekben végzett korábbi kutatások alapján összefüggésbe hozhatók gyulladáscsökkentő folyamatokkal és az anyagcsere egészségével.
Különösen fontos eredmény, hogy FAHMFA-kat most először sikerült kimutatni rizsben. Ez azonban önmagában még nem jelenti azt, hogy a fekete rizs fogyasztásának ugyanezek a hatásai bizonyítottan jelentkeznek az emberi szervezetben. A mostani kutatás elsősorban a különböző rizsfajták összetételét és laboratóriumi emészthetőségét vizsgálta.
A kutatás másik részében azt vizsgálták, milyen gyorsan bomlik le a különböző rizsfajták keményítője. A mintákat megfőzték, majd emésztőenzimekkel kezelték, így laboratóriumi körülmények között modellezték az emberi emésztés egyes folyamatait.
Az eredmények alapján a fekete és a zöld japonica rizs keményítője lassabban bomlott le, mint a hagyományos fehér rizsé. Ez arra utal, hogy a glükóz is fokozatosabban szabadulhat fel belőlük.
A lassabb keményítőbontás azért lehet érdekes, mert elméletileg mérsékeltebb étkezés utáni vércukorszint-emelkedéssel járhat. A kutatás azonban nem embereken végzett klinikai vizsgálat volt, ezért az eredményekből egyelőre nem lehet közvetlenül arra következtetni, hogy a fekete rizs fogyasztása megelőzi vagy kezeli a cukorbetegséget.
A kutatók szerint az eredmények a későbbiekben úgynevezett funkcionális élelmiszerek fejlesztésében is hasznosíthatók. Olyan rizsalapú termékek készülhetnek, amelyek összetételüknél fogva az anyagcsere egészségének vagy a vércukorszint szabályozásának támogatását célozzák.
Napi