A magyar gazdaságban, különösen a magyar kormány intézkedéseiben csúcsidőszak van szeptember végén, mindennap van egy bejelentés, egy feljelentés, egy átvilágítás, akár még előállítások is.

Így aztán érthetően hatalmas érdeklődés kísérte a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) szeptember 18-i csúcstalálkozóját. Az előadók és a panelrésztvevők között igazi nagyágyúk is felsorakoztak, miniszterek, jegybankelnökök, neves közgazdászok.

Most még a hátsó negyedben

A kormányzati résztvevők közül Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter fontos összefoglalót tartott a terveiről, Orbán Anita külügyminiszter pedig záróelőadásában kitért a nap slágertémájára a Norvég Alaptól megszerezhető 92 milliárd forintra.

Mi elsősorban Tanács Zoltán terveit foglaljuk össze, aki arról beszélt, hogy a Tisza-kormány új alapokra helyezné a tudományt, illetve a tudományos oktatást. Mint a miniszter elmondta, sikerült összerakni a minisztériumi csapatot, így most már tényleg elkezdhetnek dolgozni. Eddig elsősorban az örökséget szerették volna megismerni, megérteni, de ennél izgalmasabb a jövő építése.

A kampány során is tiszta volt, hogy a tudománynak és az innovációnak nagyon fontos szerepe van abban, hogy Magyarország sikeres legyen, ezért is kapott a terület külön tárcát, amelynek természetesen sok egyéb területtel (oktatás, gazdaság) is együtt kell működni.

Sajnos az aktuális helyzetre nem lehetünk büszkék, mert a különféle mutatókban mindig a hátsó negyedében vagyunk az uniónak, ilyen például a szabadalmi világ, amellyel nemrég a Telex is részletesen foglalkozott.

Mivel nincsenek természeti erőforrásaink, kezd kiderülni, hogy még vizünk sincs, a miniszter megdöbbentő adata szerint évente hét balatonnyival csökken az ország vízkészlete. Érdemes lenne a humán tőkére, a képzett emberekre építeni, ráadásul úgy, hogy az mindenkinek hozzáférhető legyen.

A K+F-re jelenleg 1,3 százalékot költünk, az uniós átlag 2,2 százalék, de a cél a 3 százalék elérése. Az egyik első cél az, hogy költsünk annyit K+F-re, mint az EU átlaga, ehhez legyenek állami források is,

ehhez azonban új gazdaságpolitika kell, nem elég a Szijjártó Péter külgazdasági miniszter által épített, legyünk összeszerelőüzem a járműiparban elgondolás. Természetesen maga az autóipari ökoszisztéma értékes, lehet továbbfejleszteni, más kérdés, hogy maga az ágazat Európában most sok nehézséggel küzd.

Hozzáadott érték

A jövőben olyan szolgáltatásokra és ágazatokra szeretne a kormány fókuszálni, ahol jobban érvényesülnek a szellemi kapacitásaink, ilyen például a gyógyszeripar. Ha pedig lesznek források és fejlesztések, bármire is költ az állam, az nem lehet öncél, hogy kimenjen a forrás, azt is követni kell, hogy az hogyan hasznosul. A rossz példa az informatikára költött ezermilliárdos összeg a Fidesz-éra alatt, ami sokszor háromszoros-ötszörös-tízszeres túlárazással történt, volt, aki ennek örült (nyilván az, aki gazdagodott), de az ország ebből nem profitált.

Mint elhangzott a tudomány legfontosabb társterülete az oktatás, nélkülözhetetlen, hogy már az alapfokú oktatás fókuszáljon azokra a képességekre, amely később hasznos lehet a modern gazdaságban és innovációban.

Az alapfokú oktatás után kiemelten fontosak a nemzetközi együttműködések, amihez jó alapot ad, hogy Magyarország visszatérhet az európai körforgásba, a Horizont és az Erasmus programokba. A tudományos világ kutatói részének átalakítása és szabályozása is napirenden van. Hasonlóképpen a startup-ökoszisztéma, amely Tanács Zoltán szerint nem attól lesz sikeres, ha agyonlocsoljuk állami forrással, az inkább kontraproduktív. A miniszter szerint erősíteni kell a digitalizációt, a Digitális Állampolgárság ehhez jó alap lehet, csak értelmesen kell kibővíteni, de úgy, hogy a kiberfenyegetéseket is komolyan kell venni.

Új világ kell, ahol nincsenek csókosok

A környezet adott a fejlődéshez, miközben az elmúlt évtizedben teljesen elszakadtunk az unió értékeitől, elvesztettük a forrásokat, páriaként kezeltek minket, ha megjöttek a magyarok, összesúgtak, elhallgattak az európai politikusok, most örömmel, konstruktívan, segítőkészen fogadják a magyar politikusokat – mondta a miniszter.

A Tisza-kormány egyik érdekessége, hogy a vezetőik nem nagyon egyezkednek magánvállalatokkal, nem nagyon járnak céges bulikba, nagykövetségi eseményekre már inkább, de nagyon óvatosak minden lobbival.

Ha valaki egyedileg megkeres egy államtitkárt, vagy minisztert, rendre azt a választ kapja, hogy a politikus sokkal jobban szeret szakmai, iparági szövetségekkel egyeztetni, és nem konkrét cégekkel.

Erre reflektált az, hogy Tanács Zoltán elmondta: nincsenek kedvezményezett vállalatok, az kap támogatást, aki megdolgozik érte, azaz olyan pályázatot nyújt majd be. Az uniós források elmondhatatlanul nagy segítséget jelentenek Magyarországnak, értelmes célokra – a hazai forrásokkal kiegészülve – több százmilliárd forintos forrás lesz. De azt nem szabad rosszul elkölteni, vannak beállt folyamatok, régi szereplők, de új világ kell, ahol nincsenek kedvezményezett vállalatok, csókos házibeszállítók, végre érkezzen meg a tiszta verseny.

Itt Tanács Zoltán egy nagyon fontos megállapítást tett,

a jövőben az a cél, hogy ne legyenek olyan nagy keretmegállapodások, amelyek elsőre előnyösnek tűnnek, de aztán a végén mégis 30-60 százalékkal minden drágább lesz

Mindezt a Telex is részletesen elemezte.

A miniszter végül határozottan hitet tett a szabad és tisztességes verseny mellett, ami az elmúlt 16 évben egyre jobban eltűnt. A kormány senkinek nem ad előnyt, de mindenkivel együttműködik, aki a betegek, a gyerekek, a magyar lakosság és a magyar vállalatok érdekeit szolgálja.

Az euró céldátuma most nem olyan fontos

Izgalmas része volt a konferenciának az euró bevezetéséről szóló panel. Király Júlia, Bod Péter Ákos, Járai Zsigmond és Oszkó Péter rendkívül érdekes, sok egykori hibát és sikert is érintő beszélgetésén elhangzott, hogy teljesen más utat járt volna be a magyar gazdaság, ha 2007-ben bevezette volna az eurót.

Abban is egyetértettek a panel résztvevői, hogy az elköteleződés most talán fontosabb is, mint a pontos céldátum, de azért józanul az is elhangzott, hogy a külföldi befektetők hurráoptimizmusa még egy hivatalosan (bár nem reálisan) 3,7 százalékos idei hiány mellett hangzott el, a 2026-ra azóta bemondott 7,5 százalékos hiánycél már nem annyira szívderítő.

A vitázó közgazdászok abban is egyetértettek, hogy a Fidesz népszerű, de sokszor a gazdagokat is támogató, populista örökségének eltörlésétől nem kellene félni, az árrésstopok, a rezsicsökkentés, a családtámogatások egy része, illetve a bevételi oldalon a különadók nehéz örökség. Azt ugyanis mindenki tudja, hogy ezek a rezsimek népszerűek, de a panelben elhangzott, hogy mikor máskor lehetne ilyen örökölt torzókat eltörölni, ha nem egy nagyon népszerű kormánynak a ciklusa elején. Ehhez kapcsolódóan Jelasity Radován, a Magyar Bankszövetség elnöke is, aki megjegyezte, hogy a bankszektor sokszor csak a mindenféle kedvezményes állami programok közvetítőjévé silányult. Néha az ágazat meg is kapja, hogy miért sírnak, ha ennyi üzlethez hozzásegíti őket az állam, ám ahogy Jelasity Radován fogalmazott,

már másnap örömmel elfogadná, ha az állam semmilyen kamattámogatást és hasonló programot nem dotálna, hagyná a piacot működni, viszont cserébe felhagyna a bankszektor mértéktelen túladóztatásával.

A konferencia összesített hangulata egyszerre volt nagyon pozitív, jöhet végre a piac, minden adott egy racionálisabb világhoz, a növekedéshez, de egyszerre volt óvatos is, hiszen a forint erősebb, a hozamok alacsonyabbak, a külföldiek újra szeretnek minket, de azért még nem tolonganak a befektetők Magyarországra, még el kell hinnie az üzleti szférának, hogy tényleg eljött az új világ.