Elképesztően szépen teljesített a forint a Federal Reserve szerdai kamatemelését követően, aminek elvben gyengítenie kellett volna. Ehelyett erősödött – péntekig, amikor visszahökkentek a kereskedők: nem mertek a 362 körüli euróval szembeni pozíciókkal a hétvégi szünetbe lépni, mert akár rázós dolgok is történhetnek két kiemelt helyen is a napokban: Németországban, és Magyarországon a Szabadság téren.

Pont ugyanaz történt a forint euróárfolyamával pénteken, mint ami már korábban az euró dollárárfolyamával: zuhantak. Az előbbi 362,1 környékéről 364,8 vidékére vonult vissza a heti kereskedés végére, az euróból ugyanakkor már csak 1,146 egységet adtak egy dollárért, miközben a Fed-kamatemelés előtt még 1,154 körül volt az ár.

A forintot alapvetően három tényező támogatta:

1. az áprilisi választások óta változó intenzitással, de erőteljesen az új kormány ígérete az euró bevezetésére, 
2. amihez konkrétan most az olajárak némi visszavonulása társult (tudjuk, a magyar gazdaság és deviza érzékeny az energiaköltségre), 
3. hosszabb távon pedig a Magyar Nemzeti Bank infláció elleni politikájába vetett bizalom.

A forint árfolyamát két esemény miatt parkoltatták egy sorral hátrébb

Pénteken két küszöbön álló esemény miatt ingott meg a forint támogatása: ezért vetették vissza a befektetők számára kisebb kockázatot hordozó olyan szintekre az árfolyamát, amelyek gyengébbek, de azért nem lépnek ki az elmúlt két hónapban megszokott sávból.

A közelebbi esemény: a vasárnapi német tartományi választásokat követően akár meg is bukhat Friedrich Merz német kancellár. Ez még gyengébb szintekre lökhetné az eurót a zöldhasú ellen, és a papírforma szerint a forint ilyenkor mindkét világdeviza ellen gyengül.

Varga Mihályék az európai mércével nagyon alacsony magyar infláción felbátorodva három egymást követő havi ülésen csökkentették a jegybanki alapkamatot. Ez nem gyengítette a forintot, mert a piacokon nem láttak bele inflációs veszélyt. Most azonban van egy olyan várakozás, hogy megállnak, legalábbis szünetet tartanak, és az új negyedéves előrejelzéseik ismertetésével párhuzamosan csökkentik az MNB inflációs célját.

Ha ez történik, az jó a forintnak. Csakhogy ha mégis érkezik egy újabb kamatcsökkentés, az már nem pozitív.

A forint képletét az euró/dollár hatáson kívül három hazai változó igazgatja

A magyar képlet nem egyszerű, mert több változóból áll, így hordoz bizonytalanságot, miközben az euróbevezetési terv és a még mindig magas magyar állampapírhozamok fenntartják a külföldi befektetők érdeklődését a forint iránt.

Egyszerre több dolgot kell figyelniük: 

• nem megy-e föl a magyar infláció, 
• nem megy-e le ehhez képest túlságosan a kamat,
• nem ábrándítanak-e ki a kormány költségvetési tervei az euró bevezetése kilátásait illetően. (Sőt, még azt is, nem süllyed-e politikai zűrzavarba a legnagyobb európai gazdaság, a német.)

Egyszerre várnak forinterősödést, kamatcsökkentést és infláció-emelkedést – akár logikusnak tűnik, akár nem

A várakozások és előrejelzések folyamatosan változnak, egy pillanatképet azonban a Bloomberg összegyűjtötte elemzői jóslatokból összeállíthatunk.

• Ami a forintot illeti, az elemzők alapvetően a forint erősödésére számítanak, medián előrejelzésük az euró elleni árfolyamra az év végére 360, és jövő március és június végére is 355. (Egyébként a régióban a cseh korona és a zloty esetében is némi erősödés a konszenzus, a román lejt azonban gyengülni várják.
• Akár konzisztensnek érezzük ezzel, akár nem, a legtöbb elemző keddre újabb negyed százalékpontos csökkentést jósolt az 5,5 százalékos MNB-alapkamatban. Igaz, jórészük két-három héttel ezelőtt adta be előrejelzését, és azóta esetleg már mást gondolhat. A Bloomberg-konszenzus szerint mindenesetre az év végére 5 százalékra szállhat alá az alapkamat, és jövőre még két csökkentés érkezhet.
• Akár összeférhetőnek érezzük ezzel, akár nem közben az augusztusban 1,3 százalékra mért magyar infláció meg emelkedik az elemzői konszenzus szerint: szeptemberre 1,5, az év vévégre 2,3 százalékra, a jövő év végére pedig 2,7 százalékra teszik.

Mi siklik félre, mi nem, az jórészt Varga Mihályék, illetve a kormányköltségvetés hitelességén és a csak részben belföldön befolyásolható inflációs folyamatokon múlik.