Miskolcon született, Diósgyőrben nőtt fel a ma 34 éves fotográfus művész, Makó Szilveszter. A férfi, akit Rihanna, Cardi B, de talán már Willem Defoe is kedvenc fotósának nevez, ma már Milánóban él, ám legnagyobb hódításai mégis Hollywoodhoz köthetők – bár kisfiúként talán még nem is sejtette, hogy így lesz. Makót a nagyszülei nevelték fel, támogató és biztonságos környezetben. Egy pár hónappal ezelőtti interjújában így beszélt róluk: „Örökre hálás leszek a nagymamámnak, Ágnesnek, és a nagyapámnak, Istvánnak azért, hogy hittek bennem, és támogattak. Már egészen fiatal koromtól hagyták, hogy a saját utamat járjam, és a magam módján fejezzem ki mindazt, ami bennem van. Hiszem, hogy ez a fajta bizalom és szabadság kulcsfontosságú volt abban, hogy művésszé váljak”. 

Művészi vénája már feltehetően egészen fiatal korában megmutatkozott, ugyanis két tanévre Waldorf-iskolába iratták, ahol amellett, hogy teljesen kiélhette gyermek énjét, rengeteg hasznos tudásra is szert tett. Megtanult lovagolni, de még a gyógynövényeket is alaposan megismerhette – tanárai szerint különös érzéke volt hozzájuk. Az érettségit azonban már hagyományos iskolában tette le, majd egy hazai egyetemen fotográfia szakon tanult tovább. Diplomáját végül mégis Firenzében szerezte meg, majd Milánóban kapta meg első komoly állását, ami az első igaz szerelméhez is elvezette.

A munka végül azonban nem nyerte el a tetszését, mivel kreativitását és művészeti elképzeléseit egyáltalán nem tudta volna kiélni benne. Azonban Milánó örökre a szívébe lopta magát, így mindmáig ott él. Ebben a számára egészen varázslatos közegben kezdte bontogatni szárnyait, míg végül rátalált az irányra, amit képviselni szeretne. Ma már úgy beszél művészetéről, mint egy belső világ lenyomatáról, amit kép formájában mutat meg a világnak. Odáig van az apró, gyakran semmisnek tűnő részletekért, mint például egy kéztartás vagy egy kopott padló. Ezeket az apró részleteket gyúrja egybe és alakítja a képein is látható szobákká, amelyeket talán pont emiatt a milliónyi kis „semmiség” miatt kell hosszú percekig kémlelnünk ahhoz, hogy megértsük, mi is történik pontosan. Ez idő alatt pedig a lelkünk legmélyéig hatol művészete, és talán örökre velünk is marad.

Kiállításon a magyarsága

Sosem rejtette véka alá azt sem, mennyire szereti a fotográfiában, hogy nem hierarchikus alapon működik. Szereti, ha az alanyai is megértik, hogy egy közös alkotótérben vannak, nincs rajongó és sztár, idős és fiatal, csak a művészet létezik, amelyhez mindkettejükre szükség van. Hétköznapi témákról való beszélgetéssel szokta ellazítani modelljeit, és csak akkor elkészíteni a képet, ha már adott a tökéletes pillanat – vagyis akkor, amikor az alany már nem a fényképezőnek pózol, hanem belekerült abba a laza, alkotásra alkalmas állapotba, amire szükség van a zseniális végeredményhez.

Nem meglepő, hogy New York-ban kiállítás is készült háttereiből, és szobáiból, amelyek segítségével többek között Cate Blanchettet, Rihannát és Dakota Fanninget is fotózta. A műveit szeptember 12-ig tekinthették meg az érdeklődők, a kiállítás pedig hatalmas siker lett, rengetegen szerették volna ugyanis megtapasztalni Makó Szilveszter világát – legalábbis egy részét. A kiállítás a Bauhaus Ballet címet kapta, azután a sorozat után, amiben a sztárokról készített fotók kaptak helyet. Makó elmondta, a kiállítással olyan teret szeretett volna megalkotni, amely belátást enged az embereknek a munkafolyamataiba. Bepillanthatnak minden ötlet és utalás mögé, ami megformálja a végeredményt. „A Bauhaus Ballet minden tárgya egy-egy történettel rendelkező szereplő: a csupasz téglafalak, az örökölt evőeszközök és az ismerős háztartási tárgyak mind olyan világból származnak, ahol alig keletkezett hulladék, és mindennek volt már korábbi élete” – fogalmazott.

Ez azonban még nem minden, ugyanis emellett a gyermekkori emlékeit és a magyar néphagyományokat is igyekezett megjeleníteni, így átadva a posztkommunista Magyarország lelkületét. Ez a kiállítás tehát több mint művészet, ez egy darab Makó lelkéből is, amelyet eddig mélyen őrzött, most pedig a világ elé tárt – nem is akárhogyan. A képsorozat egyik legkülönlegesebb része kétségkívül az Adrien Brody-ról készült összeállítás. Ennek oka, hogy a díjnyertes színész maga is magyar felmenőkkel rendelkezik, ezért tökéletesen értette, milyen érzelmeket akar a fotográfus átadni képeivel. Maga Makó is úgy írt a közös munkáról, mint azonnali kapcsolódásról és megértésről.

Ahogy összeáll a nagy mű

Képeiben a szürrealizmus és a groteszk ágak jegyeit vélhetjük felfedezni, ennek pedig egyik okának nevezi meg előző foglalkozását – vagyis inkább profibb szinten űzött hobbiját–, a festészetet. Meglátása szerint tudat alatt talán így szeretne tisztelegni a művészet előtt, amiért a mai napig rajong. A szürrealizmus szinte megveti a valóságot, minden olyat helyez előtérbe, ami közel sem konvencionális, olyan érzést keltve az emberben, mintha álmodna. Makó is ezt az álomszerű állapotot éri el képeivel, amelyek a legtöbb esetben hajaznak is egy festményre. Szereti azt érezni és éreztetni is, hogy a korlátok nélküli képzelet érvényesül stúdiójában, ezáltal pedig a végeredményben is.

Azért is különleges minden alkotása, mert inkább tűnik egy színházi előadásra emlékeztet (csak fotókkal), semmint egy hagyományos képgalériára. Egy rendkívül profi csapattal dolgozik együtt a stylistokon át a sminkeseken keresztül egészen a produceréig. Ők is lényeges szereplői a férfi víziójának, amelyeket általában újrahasznosított anyagokból, szoborszerű ruhákból és színházi díszletekre emlékeztető elemekből állítanak össze.

Természetesen ezzel arra utal, hogy tökéletesen kell látnia neki is, és csapatának is az összképet arról, milyen történetet akarnak elmesélni az adott fotózás alkalmával. Mindehhez pedig bele kell kalkulálni a celeb alanyt, hisz az ő belső világát is valahogy a felszínre kell csalogatni mindezek segítségével. És mint láthatjuk, eddig mindig sikerrel jártak.

A legtöbb kérdést a folyamatosan visszatérő doboz elem veti fel a nézőkben és a hozzáértőkben egyaránt. Makó Szilveszter nem titkolózós típus, elárulta, számára ez egyet jelent a korlátokkal és a felszabadulással. Úgy véli, ez az egyszerű elem segít középpontba állítani a téma lényegét és az alanyt egyaránt, és „nem engedi, hogy az energiák szétszóródjanak a képkockán”.

Visszaadta Hollywood méltóságát

Víziója hatalmas változást hozott a hollywoodi művész szférába is. Elsősorban azzal, hogy egy teljesen új kontextusba helyezte a sztárokat. Egyszerre tette őket magasztosabbá és sokkal elérhetőbbé. A színész- és celebvilág legerőteljesebb illúziója ugyanis, hogy mindazok, akik ebbe a körbe tartoznak érinthetetlenek, mi több, különbek a többi embernél ezen a világon. Nos, Makó Szilveszter elérte, hogy néhány képkocka erejéig ne ezeknek a távoli idegeneknek lássuk őket, hanem hús-vér embereknek. Mindezt olyan varázslatos köntösben, ami valódi eleganciával ruházza fel a celebritásokat.

A legkézenfekvőbb példa a Cardi B-ről készült sorozata. A rapper egy igazi hangos, balhés arc, aki kellően gazdag és híres ahhoz, hogy elérhetetlennek tűnjön, bár sok tiszteletet nem feltétlenül vált ki a közönségből. Az új, a Vogue magazinnak készült sorozattal azonban ez teljesen megváltozott. Cardi B királynői eleganciája, annak minden magasztosságával süt le a képekről. Egy abszolút szokatlan, szinte már nem is autentikus közegben láthatjuk az előadót, ami mégis előhozza a rapper egy igen ritkán – vagy éppen soha – nem látott arcát (ahogy Makó fogalmazna), belső világát.

A szakemberek szerint egy meghatározhatatlan feszültséget teremt képei abszurditásával, amelynek fő okai éppen azok alanyai. Tekintve, hogy többségében A-listás sztárokat fotóz, furcsává teszi, hogy nem a legideálisabb állapotukban és közegükben láthatjuk őket. Az ugyanis, amikor az ember lelke, a belső valója tűnik vissza a művészeti alkotásokon, általában közel sem ideális. Makó pedig éppen ezt akarja előhozni a celebekből – vagy ha nem is akarja, ez mindenképpen sikerül neki. Ha pedig még mélyebbre megyünk ráébredünk, hogy nem is a sztárok a kép lényegei. Ők eszközök ahhoz, hogy feltűnjön a fókuszpont, a művész történetének tételmondata: maga a világ, amit megteremt. A képeket nézve ugyanis kénytelenek vagyunk szinte átnézni a színészeken, előadókon ahhoz, hogy meglássuk magát az alkotást. Ezzel az új perspektívával pedig igazán különleges ajándékot adott a borsodi fiú Hollywoodnak. Visszaadta a méltóságát.

(Borítókép: Rihanna a 2025-ös Met-gálán a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeumban 2025. május 5-én. Fotó: Mike Coppola / Getty Images)