BulvárSzerző: index 1 órával ezelőtt 5 percnyi olvasás
Nem könnyű felnőni egy kislánynak.
A történet középpontjában a kamaszodó Alíz (Pető Kata) áll, akit szülei a Wonderland Lélekparkba visznek. A hely vezetője, Dr. Antal Edit (Hernádi Judit) azt ígéri, hogy a szomorú gyerekeket újra boldoggá teszi. Alíz azonban nem egyszerűen szomorú: a család szemében valami nagy baj lehet vele, hiszen korábbi kiváló iskolai teljesítménye romlani kezdett, ezért hát „meg kell őt szerelni”.
A szülők számára így nemcsak a lány lelkiállapota jelent problémát, hanem az is, hogy a család társadalmi megítélésén csorba ne essen. A történet akörül a kérdés körül forog, hogy a szülőknek kiszolgáltatott gyermek választási szabadságát elnyomhatja-e büntetlenül a „csak jót akaró” szülők akarata.
Az előadás különlegessége, hogy a mesés motívumokat a rendszerváltás utáni magyar valóság, illetve a kilencvenes évek atmoszférája felől értelmezi. A Wonderland egyszerre meseország és intézmény: olyan hely, ahol a problémásnak ítélt gyereket meg lehet javítani. A klinikai fehérségből színes mesebirodalmat varázsoló közeg így első látásra játékosnak tűnhet, de a szóban szeretetet és gondoskodást hirdető intézmény mögött
az erőszak, a kontoll, a birtoklás és a feltétlen engedelmesség megkövetelése rajzolódik ki.
A címbeli felszólítás – „engedd szépen, hogy megegyelek” – jól összefoglalja ezt a kettősséget, a gügyögésbe csomagolt fenyegetést, de még a Piroska és a farkas meséje is eszünkbe juthat. Hiszen adott egy leánygyermek, aki bízik a felnőttekben, azok pedig nem vigyáznak rá. Sőt, az ő érdekeire hivatkozva zárják és gyógyszerezik be, és hol kedvesebben, hol erélyesebben próbálják megértetni vele, hogy milyennek kéne lennie. És miközben ők csak Alíz javát akarják, a legnagyobb traumáktól nem hogy nem tudják megvédeni, de egyenesen ők taszítják bele.
Az Alice Csodaországban című mű alkalmas is arra, hogy fejest ugorjunk a nyúl üregébe, és pszichológiai boncolgatásokba fogjunk. Itt is van pédául az Alice csodaországban szindróma, más néven Todd-szindróma (Alice in Wonderland syndrome, azaz AIWS), ami az 1865-ös könyv után kapta a nevét, az író ugyanis a szindrómával járó képzavarhoz hasonló helyzeteket írt le. Valószínű, hogy a Lewis Carroll migrénjeinek következtében fellépő hallucináció ihlethette a könyv jellegzetes képeit is.
Aztán ott a másik népszerű, máig viták középpontjában álló dilemma, hogy mivel a könyvet tényszerűen az író egyik ismerősének lánya, a regény keletkezésekor hat éves Alice Liddell inspirálta, ez a „barátság” mennyire volt ártatlan Lewis Carroll részéről. A mából visszatekintve sem tűnik túlzónak a felismerés, hogy
egy kislánynak nagylánnyá, majd felnőtt nővé érni akkor sem lehetett könnyű,
anyák, férfiak és adott esetben szívtelen nevelőnők hálójában vergődve.
Az Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek egyik legérdekesebb vállalása, hogy egy mindenki számára ismerős mesét egy nagyon is valóságos családi konfliktus felől értelmez újra. A kérdés az, hogy hol húzódik a határ a szeretet, a féltés és a kontroll között. Mikor válik a „segíteni akarás” kényszerré? És mi történik akkor, amikor egy gyermek nem akar megfelelni annak a képnek, amit a szülei és a környezete kialakítottak róla?
Az Alíz alkotógárdája korábban a Jurányi Házban sikerrel játszott MILF című előadáson is együtt dolgozott. Az új darabban ismét a családi viszonyok, a társadalmi elvárások és az egyén szabadságának kérdése kerül a középpontba. A darab szerzői Kovács Viktor és Kovács Dominik, a Kovács ikrek, a rendező-koreográfus Gergye Krisztián, aki szereplőként is részt vesz az előadásban: ő játssza többek között Alíz apját, a Macskát, a Tökalsót és a Hernyót.
A mindössze négy színészre épülő szereposztás sokféle karaktert jelenít meg. A címszerepben Pető Kata látható, aki Alíz mellett a Nyúl figuráját is eljátssza. Hernádi Judit az anya mellett Dr. Antal Editet, a gonosz és szívtelen Szívkirálynőt, valamint Porkolábnét is megformálja, míg Rohonyi Barnabás a Kalapos, Freud, a Szívfelső és a Hernyó szerepében jelenik meg.
Pető Kata a MILF-ből ismerős szőke parókájában egyszerre kislányos és a férfiak számára már izgatóan nőies,
és miközben a teste már változik és átalakul, lélekben még nagyon is számítana a szülei által (nem) nyújtott biztonságra.
A mesei világ és a nyugtalanító családi történet kettősét nemcsak a színészi játék és a mozgás, hanem a zenei világ is erősíti. A zenét Matisz Flóra Lili és Tarr Bernadett szerezte. A jelmezeket Nagy Fruzsina tervezte, a látványon pedig együtt dolgozott Gergye Krisztián, Isépy Andor, Jankovich Eszter és Pető Kata. A FÜGE Produkció, az Orlai Produkció, a Gergye Krisztián Társulata és az Átrium együttműködésében létrejött előadás a mese, a tánc, a zene és a kortárs dráma eszközeivel állít színpadra egy rémmesét, ami csak a szavak szintjén szól a szeretetről.
(Borítókép: Az Alíz – engedd szépen, hogy megegyelek című zenés dráma. Fotó: Éder Vera)
Napi