• Bach Kata tíz év után hagyta el a Vígszínházat szakmai és emberi konfliktusok, különösen Rudolf Péterrel való nézeteltérések miatt
• A távozás érzelmileg és fizikailag is megviselte, de szabadúszóként új terveket, lehetőségeket talált, és többet lehet családjával
• Az anyaság és színházi pálya összeegyeztetéséről, valamint a nők kultúrabeli elfogadásáért folyó változásokról is őszintén beszélt

Wunderlich József felesége, Bach Kata elmondta, hogy a Vígszínházban töltött évek lezárása nemcsak szakmai, hanem érzelmi szempontból is kihívást jelentett. A színházban kialakult konfliktusokat és a különböző igazgatói korszakokhoz fűződő lojalitásokat elhúzódó drámaként jellemezte. Különösen nehéz volt számára elengedni azt az előadást, amelyben férjével hosszú ideje szerelmespárt alakítottak.

- Tudtam, hogy így is hiányozni fogok neki más szituációkban, közösségi helyzetekben, amikben korábban támogattuk egymást. Ez most egy új szakasza a kapcsolatunknak, egyedül kell boldogulnunk, és ez sem véletlen, ennek most így kell lennie - ecsetelte az új fejezetről.

Ez is érdekelheti

A Vígszínházban átélt személyes és szakmai konfliktusok, valamint a családját érintő botrányok mély nyomot hagytak benne, és még ma is testi reakciókat váltanak ki belőle.

- A Vígszínházban az utolsó pár év már nagyon nehéz volt. Azt gondolom, hogy nem szoktuk megadni az idejét a fájdalmaknak, és én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy volt időm elgyászolni a Vígszínházban eltöltött tíz évemet. Adhattam időt és teret a fájdalomnak, a rosszullétnek, a gyengeségnek, és sokkal jobban érzem magam most - kezdte kifejteni a színésznő.

A csendesebb időszak új terveket kezdett szövögetni: érdekli az írás, a pszichodráma, és mentálhigiénés szakember akar lenni.

- És azt is be kell vállalni, hogy az emberrel néha nem történik semmi, mármint 21. századi értelemben semmi. Nem minden rajtunk múlik. Nem szeretem, hogy folyton Istent játszunk, Mindenhatót, mindentudót, hogy mindenki kényszeresen törekszik arra, hogy »megvalósítsa önmagát« - nyilatkozta a Prae-nak adott interjújában.

Kata tavaly nyáron lépett ki a Vígszínházból tíz év után, a távozásai okaihoz a Rudolf Péterrel való összetűzései is hozzátartoztak.

- Mióta színész vagyok, gyakorlatilag ő az egyetlen olyan figura a szakmában, akivel többszöri nekifutás után sem tudtunk bizonyos dolgokban szót érteni, sem emberi, sem szakmai kérdésekben. Meglehetősen egyenes és kíméletlen tudok lenni, mentségemre szolgáljon, hogy magammal is - vallotta be őszintén az igazgatóval folytatott vitatkozásaikról Wunderlich kedvese. Elmondása szerint a Vígszínház körüli botrányok és konfliktusok személyesen is érintették.

- Marton László osztályfőnököm volt, Eszenyi Enikő szerződtetett le, mit is mondhatnék? Túl sokat tudok ahhoz, hogy röviden válaszoljak. Volt a családomat érintő botrány is a Vígben, nem kívánom senkinek, majdnem belehaltam és ezt nem, mint szófordulat mondom, hanem effektíve kórházba kerültem - tett drámai vallomást a színésznő, majd hozzátette:

- Nekem közelről nézni, ahogy elszabadulnak az indulatok, ahogy kifakadnak a fájdalmak, nem volt olyan szórakoztató, mint másnak a telefonról, a kanapén ülve olvasni az erről szóló cikkeket. Feltetted ezt a kérdést, és azonnal fizikai reakciót vált ki a testemből. Elzsibbad a kezem-lábam, gyorsabban kezd verni a szívem - magyarázta, mennyire feszült volt a légkör, amit otthagyott.

Kata szerint a hazai kőszínházi rendszer alapvető változtatásra szorul. Úgy véli, hogy a jelenlegi struktúra egészségtelen, és a német színházi modellhez hasonlóan itthon is előnyösebb lenne, ha a színészek nem töltenének hosszú éveket egyetlen intézményben. A Szputnyik Hajózási Társaságnál szerzett tapasztalataiból kiemelte a közösségi felelősségvállalást és a kevésbé hierarchikus működést, amelyet a független színházi alkotók körében tapasztalt. A külföldi munkák során pedig a kiszámíthatóbb munkakörülmények és a dolgozók szabadidejének tisztelete volt számára különösen szembetűnő. Az NKA-botrányt sem hagyta szó nélkül:

- Amikor először hallottam az NKA-s botrányról és szembesültem ezekkel a hatalmas összegekkel, bevallom, hogy elsírtam magam. Lehetett tudni ebből valamennyit, de ez így, ebben a formában mégiscsak sokkoló. Belegondoltam a barátaim és ismerőseim helyzetébe, akik ezeknek az összegeknek a töredékére pályáztak éveken keresztül több-kevesebb sikerrel - említette meg csalódottan.

A szabadúszás új lehetőségeket is hozott számára: hangoskönyvek készítésében, irodalmi esteken és színházi nevelési előadásokban vett részt, miközben a Katona József Színházban készül egy új bemutatóra.

- Most viszont egy álmom válik valóra, hogy a Kasimir és Karoline bemutatójának részese lehetek és ott állhatok majd a Katona színpadán - ecsetelte Kata lelkesen.

Változik a nők szerepe a kultúrában

A színésznő az anyaságról és a nőket érő szakmai elvárásokról is részletesen beszélt.

- Azt látom, hogy talán kezd változni az a kultúra, amiben csak az érvényesülhet, aki fiatal és szép és vékony. Már látok a plakátokon teltebb nőket vagy idősebb modelleket, talán kezd már a nőkről összetettebb gondolkodás kialakulni, minthogy pusztán szexszimbólumok lennénk (...) Talán változni fog az is, hogy színésznőkkel elbeszélgetnek, amikor bejelentik a színházban, hogy babát várnak, hogy jól meggondolta-e, hogy tudja-e, hogy ez mit fog jelenteni a pályájára nézve. Számtalan ilyen történetet ismerek, amiben jellemzően idősebb férfiak, akik ugye sosem voltak sem nők, sem anyák, mégis óvva intenek ettől, mintha bármi közük lenne hozzá - foglalt állást a témában az anyuka.

A szabadúszás egyik legnagyobb ajándéka számára az volt, hogy több időt tölthetett gyermekeivel, különösen kislánya iskolakezdésekor. Az intenzív színházi évek után a csendet és a családi jelenlétet is értéknek élte meg.