Hogyan élte meg, hogy ilyen hamar véget ért a kalandja?

Geszler Dorottya: Rosszul is, meg jól is. Azt a részét rosszul, hogy nyilván senki sem szeretne elsőként kiesni, én sem szerettem volna. Jó lett volna sokkal tovább maradni. Azt a részét viszont jól éltem meg, hogy voltam olyan bátor, hogy igent mondtam erre a felkérésre és eljöttem. Végül magamat is meg tudtam lepni, mert jól éreztem magam a dzsungelben, bírtam a nélkülözésnek minden részét, amiből itt most bőven kijutott nekünk.

Dulin Metta: Borzasztóan csalódott vagyok. Összetört bennem minden, amire számítottam. Eszembe nem jutott volna, hogy én leszek az első kiesője ennek a műsornak. Igazából derült égből villámcsapásként ért, és azt gondolom, hogy még hosszú hetek kellenek majd, mire valóban helyre tudom magamban tenni, és meg tudom emészteni ezt a dolgot.

Milyen tulajdonságait, képességeit mutatta volna még meg szívesen a nézőknek?

G. D.: Szerettem volna többet piláteszezni a lányokkal. Természetesen nem szerettem volna túltolni, de ha maradok még, akkor nyilván erre sor kerül időnként. Szívesen besegítettem volna a főzésbe is néha, de mivel hamar kiosztódtak a szerepek, nem akartam erőszakoskodni, mert volt más teendő, el tudtam magam foglalni. Jól lett volna még kimenni legalább egy bátorságpróbára, hogy ott mi történik, mert ez a kulcsos feladat nagyon fájt. Tulajdonképpen megcsináltam, és egy fél csomó és néhány másodperc választott el attól, hogy meglegyen; az tényleg nagyon-nagyon bántott. Ha az elejétől elbénázom és az egészet bukom, akkor az úgy egyértelműbb lett volna, így meg nagyon haragudtam magamra.

D. M.: Szerintem már most is tudtam olyat mutatni, amit nem néztek ki belőlem a Celeb vagyok, ments ki innen! nézői. Láthatták, hogy mennyire házias vagyok, hogy azonnal beleállok minden feladatba. Már a beköltözésnél azonnal elkezdtem emelgetni az ágyakat, építeni a tábort, tényleg minden fizikai munkában számíthattak rám a fiúk is. Mivel kis konyhafőnök lettem, azt is meg tudtam mutatni, hogy otthonosan mozgok a kanalak, kések, villák és merőkanalak világában. Úgyhogy remélem, hogy akadtak a nézők között olyanok, akiknek ez szimpatikus volt. Talán egy kicsit pozitívabb irányba tolja a rólam kialakított véleményt, mert ez a valós énem, így működöm igazából.

Kivel alakult ki a legjobb kapcsolata a táborban?

G. D.: Erre nehéz válaszolni, mert nem tudom, hogy ki mit beszélt a hátam mögött, amikor nem voltam ott. Árpa Attila volt, akivel semmilyen konfliktusom sem támadt, és akivel egy nyelvet is beszélünk, miközben szerintem és Odett-tel is jól kijöttünk. Vivivel szintén, amíg nem szavazott rám, de utána beszélgettünk, úgyhogy tisztáztuk. Milóval is jól kijöttem, egy cuki fiú.

D. M.: Sápi Vivit szeretném kiemelni, mert ő az, akit nem ismertem a tábor előtt. PSG Oglival, Vinivel meg pár emberrel már ismertük egymást, velük nyilvánvalóan jó volt a viszonyom, de Sápi Vivi az, akivel soha nem találkoztam korábban. Most egymás mellett aludtunk a dzsungelben, gyakorlatilag összeért a fejünk; így minden este az utolsó szavunk egymáshoz szólt, ahogy minden reggel az első szavunk is. Tényleg annyira egymásra találtunk, hogy nagyon bízom benne – sőt pontosan tudom –, hogy a kint is fogunk találkozni. Meg is beszéltük, hogy ha ő is kijön – remélem, nagyon sokára –, akkor elutazunk együtt valahova.

És kivel volt a legrosszabb a viszony?

G. D.: Legkevésbé Mettával jöttem ki, amikor túlirányított, de igazából akkor az volt a feladata.

D. M.: A legrosszabbul a viszonyom talán Anitával alakult. Nekem ő borzasztóan teátrális, és az ilyen személyiséget én nem szeretem a köreimben tudni.

Kik lehetnek esélyesek a győzelemre, kik nyerhetik meg a játékot?

G. D.: Ezt nagyon nehéz megmondani, mert ez pszichésen is komoly feladat. Azt talán nem is látszik kívülről, hogy mennyire kemény lelkileg: egyrészt a játékokban az emberen rajta van a nyomás, nyilván bizonyítani akar magának, a családjának, a csapatnak, mindenkinek, és akkor jön még mellé mondjuk egy időkényszer, amit én is megkaptam a feladatokban. Fejben tehát nagyon-nagyon ott kell lenni, azzal együtt, hogy ez alapból nem egy taktikai játék, és nem egymást szavazzuk ki. Tegyük hozzá, hogy az egész hullámzik, hiszen emberből vagyunk mindannyian: éjszaka jön egy vihar, vagy ma nagyon-nagyon meleg van, az éhség mellett például ezek is befolyásolhatják az ember teljesítményét.

D. M.: Én azt gondolom, hogy G.w.M egy potenciális győztese ennek a műsornak. Egyrészt azért, mert borzasztóan kitartó, másrészt azért, mert akkora tábora van, hogy ők szerintem nagyon sokáig el fogják vinni a szavazataikkal.

Összességében mi volt a legjobb élménye Kolumbiában?

G. D.: Nagyon-nagyon sok jó élményem volt az első pillanattól kezdve. A játék előtt is nagyon jó volt, a bemenetelünk, azzal együtt, hogy kegyetlen volt ott a dzsungelen végigmenni. Nagyon örülök annak, hogy bementem a folyóba, és tegyük hozzá, hogy úgy tettem ez, hogy megbeszéltük hárman lányok, amikor felültünk a csónakra, hogy mind a hárman bemegyünk a vízbe; de végül a másik két lány nem jött be. Én azt éreztem ott, hogy kell ez az élmény, hisz ki tudja, mikor megyek ki egy olyan feladatra vagy próbára, ahol dzsungelben a folyóban fürödhetek. Nem vagyok egy folyóban fürdős nő, de erre szükségem volt. Egyébként az egész környezet nagyon jó élményt adott, jó volt látni állatokat. Egy csomó különleges állatot láttunk, óriási szöcskét, amelynek tüskés volt a lába, gyönyörű színes pillangókat, kolibriket, makikat a fákon.

D. M.: A legjobb élményem az volt, hogy ennyi éhes szájat etethettem. Maximálisan törődő típus vagyok, és annyira jólesett, hogy főzhetek a többiekre, hogy mosolyogtak és dicsértek még úgy is, hogy borzasztó puritán módon tudtam csak főzni nekik. A krumplifőzelék után például többen odajöttek hozzám, és azt mondták, hogy életük legjobb krumplifőzeléke volt, pedig fűszereim sem voltak hozzá. Tényleg anyatigris típus tudok lenni, és abszolút a szeretetnyelvem az, hogy ételt tegyek mások elé, és nagyon jó érzés volt, hogy ezt meg tudtam tenni a dzsungelben is, ahol ennyire értékelték a többiek.

Mi lesz az első dolga, amikor visszaér a hotelbe?

G. D.: Egy forró zuhany. Mindenképp felhívom a családomat is, bár lehet, hogy már alszanak, és akkor csak reggel tudunk beszélni.

D. M.: A csutakolás lesz az első dolgom. Olyan, hogy Dulin Mettának koszos a cipője, még soha az életben nem történt meg. Mindig leveszem otthon, letakarítom, tisztán rakom vissza a cipős gardróbomba. Most napok óta tiszta sár és kosz a cipőm, úgyhogy az nem történhet meg, hogy úgy utazom haza, hogy ez így néz ki. A bőröndjeimet is le fogom tisztítani, mert tiszta por minden, és utána veszek egy szuperzuhanyt: hajat mosok, fültisztító pálcikával kipucolom a fülemet – mert rettenetesen hiányoztak a fültisztító pálcikák –, és utána kenek egy kis alapozót az arcomra. Máris jobban fogom magam érezni a tiszta ruháimban, illatosan.