Döbbenetes vallomást tett a halála előtt Deák Bill Gyula: „Tudom, hogy nagyképűnek tűnik, de én énekelek a legjobban”

Megrendítő hír rázta meg az országot tegnap, mint tudvalevő: 77 éves korában elhunyt Deák Bill Gyula, a magyar blues- és rockzene utánozhatatlan ikonikus alakja. A legendás énekes, akit még maga Chuck Berry is úgy méltatott, mint „a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam”, pótolhatatlan űrt hagy maga után. Halála után szívszorító és még fájóbb visszahallgatni a vele készült korábbi nyilatkozatokat, interjúkat. Az utóbbi évek egyik legőszintébb, legátfogóbb beszélgetését a Hajógyár Életút-sorozatában adta, ahol kendőzetlen őszinteséggel beszélt karrierről, szegénységről, hitről és az elmúlásról.

Deák Bill Gyula halála előtt 2 évvel adott egy igazán páratlan mélyinterjút. — Deák Bill Gyula halála után teljesen más megvilágításba kerülnek a korábbi interjúi (Fotó: MW)

Deák Bill Gyula meghalt, de az emléke örökké él velünk

Deák Bill Gyula egész életében hű maradt önmagához és a közönségéhez, a kompromisszumok nélküli jelenlét volt a védjegye. Amikor a kereskedelmi televíziók mentorposztokkal keresték meg a legnagyobb tehetségkutató műsorokban, gondolkodás nélkül mondott nemet az X-Faktor és a The Voice felkéréseire is: „Nem adtam el magam, soha nem fogom eladni magam” – jelentette ki 2 évvel ezelőtt határozottan. A tehetségével és páratlan orgánumával ugyanakkor sosem szerénykedett álságosan.

Tudom, hogy nagyképűnek tűnik és nagyképű vagyok, de én énekelem Magyarországon a legjobban a bluest, de még a rockzenét is. Ilyen hang nincs Magyarországon, akárki akármit magyaráz. A szüleim azt tanították, maradjak ember minden körülmények között, én ezt így fogom fel

– állapította meg.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

H A J Ó G Y Á R (@hajogyar) által megosztott bejegyzés

Elárulta, mitől volt autentikus

Nem a budai villák világában élt, és ezt büszkén vállalta. Úgy vélte, a valódi blues hitelességét nem a luxus, hanem a megélt nehézségek adják: „Hogy miért nem a Rózsadombon lakom? Aki a Rózsadombon lakik, nem fog soha így énekelni bluest, mint én. Ha valaki nem tudja, mi a csóróság, nem tudja, mi az a szelet cukros-zsíros kenyér vagy egy alma, az nem tudja ezt átadni” – fogalmazott a tőle megszokott karcos nyerseséggel. A közönség szeretete és az Istenbe vetett hite tartotta benne a lelket évtizedeken át. Bár több mint tíz évvel ezelőtt egy súlyos szívinfarktuson esett át, az életereje elnyűhetetlennek tűnt.

A siker nagyon sokat jelentett régen és most is, az viszi előre az embert igazából. Nem húszan járnak a koncertjeimre, hanem elég sokan. Azt értékelem, az számít nálam, hogy ott vannak az emberek, szeretnek, és én is tudok adni örömet nekik. A szeretet és a hit a lényeg. Szoktam imádkozni, én hiszek az Istenben a magam módján, ahogy tanítottak anyámék. Szeretem a Jóistent, szeret Ő is engem, mert ha nem szeretne, már nem élnék. Volt egy szívinfarktusom több mint 10 éve, most voltam ultrahangon: olyan a szívem, mint volt

– emlékezett vissza a Kapitány.