GazdaságSzerző: index 3 órával ezelőtt 9 percnyi olvasás
Nem nagyon maradt más választás.
Tanács Zoltán a beszéde elején jelezte: épp az első állománygyűlésükről érkezett, a több mint 450 fős Tudományos és Technológiai Minisztérium mostanra állt össze, megvan a szervezeti és működési szabályzat, így szerinte innentől lehet érdemben a tudomány és a technológia fejlesztésén dolgozni.
Az elmúlt hónapok nagy része az örökség feltérképezésével telt, ennek pedig a sajtóban is voltak lenyomatai. A tárca több feljelentést tett, és a miniszter szerint lesz még néhány. Hozzátette, hogy nem ez lesz az ország jövője, a jövőt ettől függetlenül kell építeni.
A miniszter szerint a diagnózis lehangoló.
A rendszerváltás óta eltelt három évtizedben, különösen az uniós tagság több mint húsz évében Magyarország a tudománypolitikai és innovációs mutatókban rendre a 27 tagállam 21–23. helye környékén végzett – akár a szabadalmak számát, akár a kutatás-fejlesztésre fordított, GDP-arányos forrásokat nézzük.
Ehhez jön, hogy az országnak nincsenek komoly természeti erőforrásai. Tanács Zoltán szerint a hazai vizek 96,4 százaléka az országhatáron kívülről érkezik, és évente nagyjából hét Balatonnyival több víz távozik, mint amennyi beérkezik.
„Összességében nem jók a természeti adottságaink ahhoz, hogy azokból legyünk egy gazdag és tehetős ország. Hát akkor miből tehetünk? Igazából az emberekből, a humán tőkéből”
– fogalmazott. Ehhez viszont szerinte az kell, hogy egészségesek és képzettek legyünk. Nagyjából ez a két legfontosabb tényező. „És lehetőleg ezt az egészséget és ezt a képzettséget egyformán osszuk el a társadalomban és mindenkinek hozzáférhetővé tegyük az ebből eredő eredményeket és a gazdaság pedig ki tudja ezt használni.”
A számok a miniszter szerint magukért beszélnek. Magyarország az elmúlt időszakban a GDP 1,3 százalékát költötte kutatás-fejlesztésre, miközben az uniós átlag 2,2 százalék, a cél pedig 3 százalék fölé vinni ezt az arányt. Finnországban ez az érték 4 százalék, és az unióban készülő kutatási törvény várhatóan rendeleti szinten is kitűzi majd a 3 százalékos szintet.
Tanács Zoltán szerint sikerült olyan középtávú fejlesztési pályát kitűzni a költségvetésben, amely lehetővé teszi a forrásnövekedést.
Az állam mellett a vállalatoknak is többet kellene költeniük – jelenleg a hazai kutatás-fejlesztési összeg nagyjából negyedét-harmadát adja közvetlenül a költségvetés, a többit a cégek teszik hozzá. Ezt a miniszter szerint gazdasági ösztönzőkkel és olyan kommunikációval lehet elérni, amely szakít az előző időszak logikájával, amelynek a középpontjában az alacsony hozzáadott értékű, összeszerelő jellegű tevékenységek idehozása állt.
A német autógyárak köré épült ökoszisztémát ugyanakkor jó alapnak nevezte, még ha az európai autóipar jelenleg nincs is könnyű helyzetben. Az akkumulátorgyárakat viszont tipikusan olyan beruházásoknak nevezte, ahol a külföldi befektető gyakorlatilag letett egy fekete dobozt, és ahol szerinte a munkabérre és a környezetvédelemre vonatkozó szabályokat sem tartották be.
A tárca célja, hogy ezeket a cégeket szabálykövetésre szorítsa, a meglévő szerződéseket pedig úgy tárgyalja újra, hogy a beruházók kutatás-fejlesztést is hozzanak.
Az új befektetéseknél a miniszter szerint a magas hozzáadott értékű iparágakra – például a gyógyszeriparra és a szellemi tőkére épülő szolgáltatásokra – kell koncentrálni.
A pénzhez uniós forrás is kell. Tanács Zoltán szerint a kormány nagyjából 6000 milliárd forintnyi uniós támogatást tudott hazahozni, ami a 8,3 százalékos hiánnyal átvett költségvetés rendbetételéhez is elengedhetetlen – ezt a hiányt nagyjából 4,5 százalékra viszik le.
A nyáron rohammunkában újratervezték a programokat, és a DIMOP-ban, valamint a GINOP-ban – ezek a digitális, illetve a gazdaságfejlesztési uniós operatív programok – több száz milliárd forintot csoportosítottak át digitalizációra és kutatás-fejlesztésre.
Csakhogy a miniszter szerint a pénz önmagában semmit nem old meg.
Az elmúlt években a kormány ezermilliárdokat költött informatikára, elmondása szerint elképesztően alacsony hatékonysággal: a tárcánál három-négyszeresen, sokszor tízszeresen túlárazott szerződéseket találtak.
Tapasztalata szerint amihez az állam hozzányúlt és központosított, az 30, 60 vagy akár 300 százalékkal drágább lett. Ezért az informatikai beszerzések rendszerét úgy alakítaná át, hogy a legtöbb témában önkéntes legyen a csatlakozás, a nagy keretmegállapodások lebontását pedig már el is kezdték.
A miniszter szerint ez üzleti szempontból a legfontosabb üzenet: nincsenek kedvezményezett vállalkozók.
„Tiszta verseny van. Az fog támogatást kapni, aki megdolgozik érte.”
Vagyis az, aki jó pályázatot ad be és értékelhető referenciákkal rendelkezik.
A kutatás és az innováció ügye Tanács Zoltán szerint jóval korábban, az alapfokú oktatásnál kezdődik, ezért a tárca szorosan együtt dolgozik az oktatásért felelős minisztériummal.
A cél, hogy már az általános iskolában beépüljenek a gyerekek készségei közé azok a képességek, amelyek később innovátorrá, kutatóvá vagy vállalkozóvá tehetik őket.
Ezek a pedagógusszakmában régóta ismert dolgok. Csökkenteni kellene a lexikális tudás mennyiségét, és erősíteni a projekt- és csoportmunkát, a kudarctűrést, a vállalkozó kedvet, valamint azt, hogy a gyerekek ne féljenek a hibázástól. A miniszter szerint ehhez ebben az életkorban még nincs is szükség digitális eszközökre.
Utalt az Európai Unió Kids Act nevű rendelettervezetére is, amely 13 éves kor alatt lényegében betiltaná a közösségi médiát, 13 és 15 év között erősen korlátozott hozzáférést engedne, 15 és 18 év között pedig biztonságosabb környezetet írna elő. A tervezetből akár egy-két év is lehet, mire törvény lesz.
A miniszter szerint ugyanez a kérdés az MI-eszközöknél is felmerül. Nem megoldás, ha a gyerek nem a Facebookot vagy az Instagramot használja, de a kezébe adnak egy hangalapú chatbotot, hogy azzal beszélgessen.
A középiskolában a tárcának már komoly mozgástere van, és élni is akar vele. Olyan programokat indítanak, amelyek gyerekek tízezrei számára teszik elérhetővé az innovációs képességek fejlesztését.
Tanács Zoltán a STEM-foglalkozásokat – vagyis a természettudományos, technológiai, mérnöki és matematikai tárgyakra épülő programokat –, valamint a robotikai kupákat és versenyeket hozta példaként, és azt hangsúlyozta, hogy a gyerekeknek példaképekre, követhető pedagógusokra van szükségük.
A felsőoktatásban a fiatal kutatók és a doktoranduszok támogatását nevezte kulcskérdésnek. Óriási előnynek tartja, hogy az uniós körforgásba visszatérve a modellváltó, vagyis a közérdekű vagyonkezelő alapítványi fenntartásba került egyetemek előtt újra megnyílnak az európai együttműködések, az Erasmus és a Horizont programok.
A kutatóhálózat sorsát az ősz során rendeznék, hogy a kutatók ismét nyugodt körülmények között dolgozhassanak. A tartós finanszírozást megőriznék és emelnék, az ELTE-hez csatolt intézetek esetében pedig rendeznék az elmaradt béreket. A miniszter a napokban kérte fel Stipsicz Andrást a HUN-REN ideiglenes elnökének, a kutatóhálózat átmeneti időszakának levezénylésére.
Az egyik legnagyobb kihívásnak a technológiatranszfert nevezte, vagyis azt, hogy a tudományos eredményekből vállalkozás és piaci termék legyen – ebben Magyarország jóval az európai átlag alatt teljesít, ezért külön programok készülnek.
A startupokról Tanács Zoltán a szokásosnál élesebben fogalmazott. Szerinte nem attól lesz jó egy startup-ökoszisztéma, ha állami százmilliárdokkal, ingyenpénzzel „agyonlocsolják” – ez láthatóan nem működött, és a miniszter szerint inkább megöli az innovációt, mint hogy segítené.
Helyette a közös finanszírozásban hisz. Az állami pénznek az okos magánbefektetéseket érdemes követnie, mert a magántőke jobban tudja, hova érdemes befektetni.
Ha állami szereplőkre bíznak rengeteg pénzt, azt tapasztalata szerint nagyon egyszerű mutatók mentén osztják ki, és az eredmény többnyire nem érdekli őket.
A másik nagy terület a digitalizáció, ahol a miniszter szerint meglepően jó alaphelyzetből indul az ország. Az infrastruktúra sok helyen jó, az internet gyors és az ország nagy részén elérhető, az emberek pedig magánemberként egész jól használják a digitális eszközöket.
A vállalkozói szektor viszont jelentősen elmarad az uniós átlagtól, ezért a cégek digitalizációját támogató programokat indítanának – de a miniszter szerint itt is inkább halászhálót kell adni, mint halat.
Az államnak eközben olyan digitális szolgáltatásokat kell nyújtania, amelyek valóban működnek. Ehhez a háttérben az alapnyilvántartásokat is a tárcához vitték, hozzájuk került a személyi adat- és lakcímnyilvántartás, valamint a teljes térinformatikai tudásbázissal működő Lechner Tudásközpont, ezeket pedig össze kell kapcsolni.
A következő négy évre kitűzött cél, hogy ügyintézéskor ne az ügyfél dolga legyen minden alkalommal megadni a nevét, születési helyét és idejét, miközben ezek az adatok már megvannak az államnál. A digitális állampolgárság alkalmazásában a jelenlegi öt-hat alapszolgáltatás helyett több száz, mobilról indítható ügyet tennének elérhetővé.
Tanács Zoltán szerint a végcél egy éjjel-nappal elérhető, magyarul értő mesterségesintelligencia-ügynök, amellyel élőszóban lehet beszélgetni, elindítható vele az ügyek többsége, információt lehet kérni tőle – mindezt költséghatékonyan és biztonságosan.
A biztonságot külön is kiemelte. Az MI-modellek fejlődésével a kiberbiztonsági kockázatok nőnek, a geopolitikai kockázatok pedig szintén erősödnek. A szomszédban háború zajlik, a hibrid dezinformációs hadviselés a miniszter szerint az egész világot áthatja, és a gyerekekre, fiatalokra is sok veszély leselkedik, ezért megerősítik a kiberbiztonság intézményrendszerét.
A miniszter végül arról beszélt, hogy Magyarország az elmúlt másfél évtizedben elszigetelődött, elszakadt az uniós értékektől, és emiatt elvesztette az uniós forrásokat is.
Tapasztalata szerint ma már mindenhol pozitívan és konstruktívan fogadják a magyar delegációkat, ezt a lendületet pedig ki kell használni – minden döntésnél az a végső kérdés, hogy az valóban szolgálja-e a gyerekek, a betegek, a vállalatok és az emberek érdekeit.
(Borítókép: Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter előadást tart a HBLF Pénzügyi Csúcstalálkozón Budapesten 2026. szeptember 18-án. Fotó: Kocsis Zoltán / MTI)
Napi