A tálib vezetés egyik leglátványosabb intézkedése az ópiummák termesztésének betiltása volt 2022-ben. A rendelkezés végrehajtása rendkívüli visszaesést eredményezett: a UNODC szerint a máktermesztésre használt terület a 2022-es mintegy 232 ezer hektárról 2023-ra 10 800 hektárra csökkent, vagyis egyetlen év alatt 95 százalékkal esett vissza. A gazdák ópiumértékesítésből származó jövedelme ezzel párhuzamosan 1,36 milliárd dollárról mintegy 110 millió dollárra zuhant. A visszaesés tartósnak bizonyult.

A termesztés 2024-es kisebb növekedése után 2025-ben ismét mintegy 10 200 hektárra csökkent, a potenciális ópiumtermelés pedig mindössze 296 tonna volt, szemben a tilalom előtti 2022-es 6200 tonnával. A 2025-ös további csökkenéshez ugyanakkor a tilalom mellett az aszály és a terméskiesés is hozzájárult. 

A kábítószer-politikai eredménynek azonban jelentős gazdasági ára van. Az ópiummák korábban a vidéki megélhetés egyik alapvető forrása volt, és jóval munkaigényesebb számos legális alternatív növénynél. A Világbank becslése szerint a tilalom mintegy 1,3 milliárd dolláros jövedelemkiesést okozott az ópiumtermelő gazdáknak, miközben a legális alternatívák csak töredékét pótolták a kieső bevételeknek.

A mák visszaszorítása ráadásul nem jelentette az afgán illegális drogpiac eltűnését. Afganisztán az elmúlt években a metamfetamin előállításának és regionális kereskedelmének is fontos forrásává vált. A UNODC adatai szerint Afganisztán továbbra is fontos szereplő a régió metamfetamin-termelésében és -kereskedelmében, és a szer jelentősége Délnyugat-Ázsiában tovább nő. (Az afganisztáni droghelyzetről részletesebben ebben a cikkemben olvashatnak.)

Bányászati potenciál, korlátozott hasznosítás

A külső támogatások visszaesésével a tálib vezetés egyre nagyobb gazdasági jelentőséget tulajdonít Afganisztán ásványkincseinek. Az ország jelentős réz-, vasérc-, arany-, ólom- és cinklelőhelyekkel rendelkezik, emellett lítiumkészleteket is azonosítottak. A földtani vagyon azonban önmagában nem jelent kitermelhető készletet vagy exportbevételt: ehhez jelentős tőkére, energiára, közlekedési infrastruktúrára és kiszámítható beruházási környezetre van szükség. Jól mutatja ezt például a 2023-ban bejelentett hét nagy bányászati szerződés, amelyek tervezett beruházási értékét Kabul összesen mintegy 6,6 milliárd dollárra tette.

A szerződéses vállalás és a tényleges kitermelés között azonban jelentős a különbség. Ennek legjobb példája Mesz Ajnak. A több mint 11 millió tonna rezet tartalmazó lelőhely kitermelésére egy kínai konzorcium már 2008-ban szerződést kötött, a tényleges bányászat azonban mindmáig nem indult meg érdemben. 2024-ben megkezdődött a lelőhelyhez vezető út építése, 2026 tavaszán azonban még a projekt megvalósíthatósági tanulmányának felülvizsgálatára írtak ki tendert, miközben a tényleges kitermelés továbbra sem indult meg. Afganisztán legfőbb problémája ezért nem az ásványkincsek hiánya, hanem azok gazdaságos kitermelésének és piacra juttatásának korlátozott feltételrendszere.

A vasút lehet Afganisztán valódi stratégiai eszköze

Afganisztán ásványkincseinek hasznosítását egy alapvető földrajzi probléma is korlátozza: az országnak nincs tengeri kijárata, közlekedési infrastruktúrája hiányos, vasúti kapcsolatai pedig ma is korlátozottak. A regionális konnektivitás fejlesztése ezért nemcsak a kereskedelem, hanem a bányászati és más beruházások szempontjából is kulcsfontosságú. Afganisztán gyenge közlekedési és logisztikai infrastruktúrája ugyanis jelentősen korlátozza az ország regionális gazdasági integrációját.

Ennek egyik legfontosabb terve az Üzbegisztánt Afganisztánon keresztül Pakisztánnal összekötő transzafgán vasút. A projekt Közép-Ázsia számára déli kijáratot teremtene a pakisztáni kikötők felé, Afganisztán pedig tranzitkapcsolattá válhatna Közép- és Dél-Ázsia között. 

A projekt 2025 júliusában lépett előre, amikor Afganisztán, Üzbegisztán és Pakisztán keretmegállapodást írt alá a közös megvalósíthatósági tanulmány elkészítéséről. 2026-ban Üzbegisztán és Pakisztán ismét megerősítette elkötelezettségét a projekt mellett, valamint a megvalósíthatósági tanulmány közös finanszírozására is ígérete tett. A vasút tehát már konkrét előkészítési szakaszban van, a kivitelezés azonban még nem kezdődött meg. A megvalósítást továbbra is komoly akadályok nehezítik: a hegyvidéki terep, a több milliárd dolláros finanszírozási igény, a műszaki összehangolás, valamint az Afganisztán és Pakisztán közötti feszültség. 

Elismerés nélkül is zajlik a normalizáció

Afganisztán nemzetközi helyzetét ugyanaz a kettősség jellemzi, mint gazdasági folyamatait.

Moszkva már ezt megelőzően levette a tálibokat a terrorista szervezetek listájáról, az elismerést pedig a kétoldalú gazdasági és biztonsági kapcsolatok további bővítésével kötötte össze.

Több állam formális elismerés nélkül is szorosabb kapcsolatokat alakított ki Kabullal. Ez Európában is egyre láthatóbb. hiszen 2026. júniusában az Európai Bizottság és 15 tagállam képviselői először fogadtak tálib delegációt Brüsszelben. A technikai egyeztetés elsősorban az afgán állampolgárok visszatérésére és visszafogadására összpontosított, és egy januári kabuli találkozó folytatása volt. A Bizottság hangsúlyozta, hogy a kapcsolattartás nem jelent diplomáciai elismerést.

A tálibok ugyanakkor konzuli jelenlétről és az Európában élő afgánok konzuli ellátásáról is tárgyalni akartak. Egyelőre ezért nem az elismerés felé vezető folyamatról, hanem csak pragmatikus kapcsolattartásról beszélhetünk. A szélesebb körű diplomáciai elfogadás előtt továbbra is komoly akadályt jelentenek a nők és lányok oktatását, munkavállalását és közéleti részvételét korlátozó intézkedések.

Páriából partner?

Öt évvel a hatalomváltás után Afganisztán helyzete sem sikeres konszolidációként, sem változatlan elszigeteltségként nem írható le. A gazdaság stabilizálódott, de továbbra is súlyos strukturális korlátokkal küzd, miközben a tálib vezetés nemzetközi legitimációja alig bővült. A gyakorlati együttműködés köre azonban egyre szélesebb: Afganisztánt mind gazdasági, mind biztonsági és regionális szempontból egyre nehezebb megkerülni. A tálib kormányzat így nem vált elfogadott partnerré, de mozgástere az elmúlt öt évben egyértelműen növekedett. 

A szerző a Gefyra alapítója és a Ludovika Türk Tanulmányok Kutatóműhelyének szakértője.