GazdaságSzerző: index 1 órával ezelőtt 6 percnyi olvasás
Szerintük ilyen magas támogatottságból nyugodtan veszíthet valamennyit a Tisza.
A 26. alkalommal megrendezett HBLF pénzügyi csúcs kerekasztalán négy olyan szakember ült egymás mellett, akik a rendszerváltás óta eltelt három és fél évtizedben jegybankelnökként, pénzügyminiszterként vagy jegybanki alelnökként maguk is döntéshozók voltak.
A beszélgetés résztvevője volt:
Oszkó Péter szerint a gazdaságpolitika örök szűk keresztmetszete, hogy a legnehezebb intézkedéseket mindig politikailag terhelt időszakban kellene meghozni.
Mint mondta, 2029 és 2030 is választási év lesz.
A mostani kormánynak lényegében egy-két éve van arra, hogy a fájdalmas döntéseket meglépje
– világított rá. Utána a mozgástere jóval szűkebb lesz – éppen akkor, amikor a költségvetési hiányt három százalék alá kellene szorítani, és látványos adósságcsökkenést kellene felmutatni.
Király Júlia szerint viszont ritkán adódik ilyen kedvező kiindulópont.
A közgazdász úgy fogalmazott: a jegybank a hosszú évek alatt elvesztett hitelességét az elmúlt egy évben szívós munkával kezdte visszanyerni, a kormánynak pedig jelen pillanatban szintén van hitelessége.
Ennél is fontosabbnak nevezte, hogy talán 1990 óta először nincs feszültség a jegybank és a pénzügyminisztérium vezetése között: egyik sem akarja lazítani vagy fegyelmezni a másikat.
„Ez most egy olyan történelmi pillanat, amikor meg lehet tenni a népszerűtlen lépéseket”
– mondta Király Júlia. A sorrendet is felvázolta: először „a piaci működést torzító támogatásokat” – köztük a rezsitámogatást – kell kivezetni, és csak utána következhetnek a különadók, mert a költségvetés egyensúlya közben nem borulhat fel. A kormány egyébként hivatalosan is vállalta, hogy 2030-ig teljesíti a maastrichti kritériumokat, vagyis az euró bevezetéséhez szükséges gazdasági feltételeket. Ez persze nem jelenti azt, hogy 2030-ban már euróval fizethetünk az országban.
Bod Péter Ákos szerint van egy irónia a mostani helyzetben. A magyar közgazdász-társadalomban most azon folyik a vita, teljesíthető-e a tartósan három százalék alatti hiány egy ilyen magas deficitről.
A volt jegybankelnök úgy látja: éppen azért lehet reménykedni, mert annyira rosszul gazdálkodott az előző kormányzat, hogy a működési elvek megváltoztatásával önmagában is javulhat a kép.
Egy jól működő gazdaságban egy ilyen nagy hiányt sokkal nehezebb volna lefaragni
– véli. Hozzátette, hogy a hagyományos közgazdasági logika szerint a hiány csökkentése visszafogja a keresletet, és recesszióhoz vezet, ezért a politikusok kerülik – de a gazdaság nem feltétlenül reagál ilyen mechanikusan, mert kínálati oldali ésszerűsítések is beléphetnek.
Ezért szerinte a kiigazításnak fejnehéznek kell lennie, vagyis a kormányzati ciklus elején kell megcsinálni.
A rezsicsökkentést szociálisan érzéketlennek, nagyon költségesnek és az energiatakarékossági szempontokat keresztezőnek nevezte.
Az ársapkánál viszont Bod Péter Ákos szerint egyszerű a helyzet, mert az Európai Bíróság ítéletét végre kell hajtani. A kivezetéshez ugyanakkor szaktudás is kell, az állami kapacitás nem csak azt jelenti, hogy az állam menedzseli a gazdaságot a piac helyett, hanem azt is, hogy a piacra való visszatérést le tudja bonyolítani – például az energiaszegénység kezelésével.
Azt hibának tartaná, ha a 2027-es évbe egyetlen „piactorzító” intézkedés is átmenne.
Korábban György László kutató, volt gazdaságstratégiai kormánybiztos is rámutatott, hogy három kívánság feszítheti a következő évek költségvetését: az Európai Bizottság ajánlásai, a kormánypárt választási vállalásai és az euró bevezetéséhez szükséges hiánycsökkentés. A közgazdász számításai szerint a három tétel együtt évente akár közel 5000 milliárd forintnyi igényt jelenthet, amit az érkező uniós források közel sem tudnak fedezni, így ezt máshonnan kell bevonni.
Oszkó Péter szerint fordulat eddig a kötvényhozamokban, a forint árfolyamában és az ország iránti bizalomban következett be, a reálgazdaságban viszont még nem.
A volt pénzügyminiszter úgy fogalmazott: a konkrét vállalkozók még nem hitték el, hogy érdemes beruházni és fejleszteni, ezért kivárnak. Nem is feltétlenül az uniós forrásokra várnak, hanem arra a kiszámíthatóságra és hosszú távú tervezhetőségre, amit egyelőre nem látnak.
Saját egyéves válságkezelésüket hozta példának. Hivatalba lépésükkor mintegy hétszázalékos recesszió volt, a kormányzást pedig másfél százalékos növekedés mellett adták át úgy, hogy közben költségvetési kiigazítás zajlott. Arra a kérdésre, mi volt a reálgazdasági szakpolitikájuk, egyetlen mondattal válaszolt: békén hagyták a gazdaságot.
„Az állami beavatkozás ritkán gyógyszer, inkább drog”
– foglalta össze az álláspontját Oszkó Péter. Azt is hangsúlyozta, hogy nem a gazdaságpolitika feladata a szociális intézkedések megvalósítása, mert az mindig rosszul céloz. Ami szociálisan érzékeny, azt szerinte külön szociális eszközökkel kell korrigálni.
Járai Zsigmond ehhez csatlakozva azt mondta, hogy a legfontosabb lépést a kormány már megtette azzal, hogy a nyugati világhoz akar tartozni, nem a keletihez. Ebből következik minden más. Helyre kell állítani a piacgazdaság és a versenyhelyzet összes feltételét, az államnak pedig ki kell vonulnia a gazdaságból, és olyan környezetet kell teremtenie, amelyben a vállalkozók biztonsággal tudnak előre látni.
A résztvevők közül egyik sem tartja reálisnak, hogy 2030-ban már euróval fizessünk. Oszkó Péter szerint csodával határos lenne, hogy addigra teljesüljön az összes kritérium, hiszen már az eurózóna előszobájába való belépés menetrendje is nehezen tartható – szerinte 2032 vagy 2033 viszont teljesen reális az euróbevezetésre.
Járai Zsigmond arra emlékeztetett, hogy amikor a mostani kormánypárt a 2030-as célt kitűzte, egészen más számok szerepeltek a papíron: 2026-ra 3,7 százalékos költségvetési hiány és 4,1 százalékos növekedés volt előrejelezve, most viszont 7,5 százalékos hiánnyal számol a kormány.
A volt pénzügyminiszter szerint az elmúlt 50-60 évben mindössze négy ország tudta négy év alatt négy százalékponttal csökkenteni a deficitjét, ezért a vállalás ma ambiciózusnak tűnik. A lakossági támogatottság viszont adott, a népesség mintegy 80 százaléka támogatja az euró bevezetését.
Bod Péter Ákos ugyanakkor nem tartja lehetetlennek, hogy a feltételek négy-öt éven belül teljesüljenek, és nem tartja könnyelmű ígéretnek a kormány vállalását sem. Szerinte a következő hetek sokat elárulnak majd: az inflációs jelentésből és a 2027-es költségvetés hároméves kitekintéséből kiderül, van-e egyáltalán pálya.
Napi