TechtudSzerző: Bodnár Zsolt 58 perccel ezelőtt 6 percnyi olvasás
Amikor az USA elvágja a kínai vállalatokat az amerikai chipektől, szoftverektől és alkatrészektől, azok kutatni kezdenek és innoválnak. Részben ez magyarázhatja, hogy a Huawei gyorsan kiheverte a szankciók okozta visszaesést, hogy a kínai AI-cégek szárnyalnak, és hogy már chipgyártásban is fejlődnek.
2019 májusában az amerikai kereskedelmi minisztérium felvette a Huaweit az úgynevezett Entity Listre, ami gyakorlatilag egy export-feketelista: aki rajta van, csak külön engedéllyel juthat amerikai eredetű technológiához, alkatrészhez vagy szoftverhez. A Huawei ezzel elvesztette a hozzáférést a Google Android-szolgáltatásaihoz és a legfejlettebb chipekhez, aminek következtében okostelefonos piaci részesedése a világ második helyéről évekre eltűnt a toplistákról, és csak 2024-ben tért vissza a nagyok közé. Közben saját operációs rendszert fejlesztett, és kínai egyetemekkel kezdett együttműködni a félvezetőgyártásban.
Csütörtökön a Science-ben jelent meg az a tanulmány, amely szerint a Huawei esete nem kivétel, hanem egy általános minta része. A Sencseni, a Hongkongi és a pekingi Csinghua Egyetem kutatói több mint 340 ezer vállalat adatait vizsgálták, és azt találták, hogy a feketelistára került kínai cégek a szankciók után látványosan felpörgették a tudományos tudás felhasználását és előállítását. Ezt a következményt az amerikai döntéshozók a szerzők szerint aligha láthatták előre.
A kutatók két dolgot vizsgáltak. Az egyik az volt, hogy hány olyan szabadalmat jegyeztek be a cégek, amely tudományos publikációra hivatkozik – ez jó jelzője annak, hogy egy találmány mennyire épít alapkutatásra. A másik vizsgált terület pedig az, hogy hány tudományos cikket írtak maguk a vállalatok kutatói, kínai nyelvű és nemzetközi folyóiratokban.
Az adatbázis 2010 és 2022 között minden szabadalmaztató kínai céget lefed, közülük 293 olyan vállalat került fel az Entity Listre, amelynek volt szabadalma. A listán 2024 júniusáig összesen 684 Kínához köthető bejegyzés volt, köztük 499 cég, 138 egyetem vagy kutatóintézet, valamint kormányzati szervek. Kínai cégek már 2000 körül is felkerültek a listára, de a nagy hullám 2017 után, az első Trump-kormányzat idején indult. A rekordév 2020 volt, és a tempó Joe Biden elnöksége alatt sem lassult.
A szankcionált cégek persze nem véletlenszerűen kerültek a listára. Többnyire nagy, csúcstechnológiás vállalatokról van szó, főleg Pekingből, Kuangtungból, Csiangszuból és Sanghajból, ezért a szerzők egy sor statisztikai módszerrel próbálták kiszűrni, hogy az eredményt ne a cégek eleve meglévő különbségei okozzák. Minden szankcionált céghez hasonló profilú, de nem szankcionált párt kerestek, emellett placebotesztekkel és instrumentális változóval is dolgoztak: abból indultak ki, hogy azok a cégek, amelyek korábban Iránba, Kubába, Észak-Koreába vagy Oroszországba exportáltak, 2017 után nagyobb eséllyel kerültek célkeresztbe.
Az elemzés szerint a feketelistára kerülés után a cégek tudományhoz kötött szabadalmazása jelentősen megugrott. A szankció előtt az érintett cégek és a hozzájuk párosított kontrollcégek még hasonló ütemben jegyeztek be ilyen szabadalmakat, utána viszont a szankcionált vállalatok elhúztak: míg korábban átlagosan 0,466 ilyen szabadalmat jegyeztek be, a szankció után a kontrollcégekhez képest évi 0,337-tel többet, ami 72,3 százalékos növekedést jelent. Más statisztikai modellekkel kisebb, de így is jelentős, 40 és 55 százalékos növekedés jött ki.
A növekedés azoknál a cégeknél volt a legnagyobb, amelyeket a szankció a legérzékenyebben érintett, vagyis amelyek fejlesztései korábban leginkább amerikai szabadalmakra épültek. Náluk a szankció után évente cégenként további 0,6 tudományhoz kötött szabadalommal nőtt meg a szám, mint az amerikai technológiától kevésbé függő szankcionált cégeknél. A szerzők szerint ez azt mutatja, hogy minél jobban támaszkodott egy cég az amerikai technológiára, annál erősebben fordult a tudomány felé, amikor elvágták tőle.
A cégek saját tudományos publikációinál is hasonló a kép. Ezt azok között a cégek között vizsgálták, amelyek a 2010 és 2022 közötti időszakban legalább egyszer publikáltak. A szankcionált vállalatok cikkeinek száma a szankció után a kontrollcégekhez képest a hazai, főként kínai nyelvű folyóiratokban a saját korábbi átlaguk 33,3 százalékával, a nemzetközi folyóiratokban pedig annak 85,2 százalékával nőtt. A szerzők elemzése szerint a szankciók után a nagyobb presztízsű, magasabb impaktfaktorú folyóiratokban is többet publikáltak.
A tanulmány egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a szankcionált cégek mindettől függetlenül nem fordultak el az amerikai tudománytól. Ha egy cég nem vehet amerikai chipet, attól a kutatói még elolvashatják az amerikai pályatársak cikkeit. A szankciók után mindhárom forrásra hivatkozó szabadalmak száma nőtt: a kínai kutatásokra épülőké cégenként évi közel egy darabbal, a nem amerikai külföldi kutatásokra épülőké 0,27-tel, az amerikaiakra épülőké 0,2-vel. Arányaiban viszont csak a kínai és a nem amerikai külföldi tudomány súlya nőtt érdemben – a cégek tehát erősítik hazai tudományos kapcsolataikat, de közben nem vágják el magukat a nemzetközi tudománytól.
Időben is tágabb lett a merítés. A szankcionált cégek szabadalmai a kontrollcégekéhez képest régebbi, alapozó munkákra és frissebb eredményekre is hivatkoznak: a legrégebbi idézett cikk átlagosan 1,9 évvel korábbi, a legújabb pedig 0,8 évvel frissebb. Az idézett cikkek átlagos megjelenési éve közben a frissebb kutatások felé tolódott. A szerzők ezt úgy értelmezik, hogy a cégek egyszerre keresik az elméleti mélységet és a legújabb technológiai eredményeket.
A szerzők szerint a válasz abban rejlik, hogy a tudományos cikkek másképp osztják meg a tudást, mint a szabadalmak. Egy szabadalom ugyan nyilvános, de a gyakorlati megvalósításhoz szükséges részleteket a cégek gyakran üzleti megfontolásból visszatartják. Egy tudományos cikktől viszont elvárás, hogy a módszereket is leírja, hogy mások ellenőrizhessék és megismételhessék az eredményt. Emiatt a szerzők szerint a cikkek térképként működnek: megmutatják, mi lehetséges és mi nem, és segítenek visszafejteni azokat a technológiákat, amelyekhez a cégek már nem férnek hozzá közvetlenül.
Hogy egy tudományos tanulmányban mennyi részletet kell feltárni, azt jól mutatja a kínai AI-fejlesztőcég, a DeepSeek esete. Bár a cég nincs az Entity Listen, az amerikai chipexport-korlátozások őt is érintik. A kínai vállalat R1 nevű modelljéről szóló tanulmány 2025. szeptember 17-én a Nature címlapjára került, és a folyóirat szerint ez volt az első olyan tanulmány egy széles körben használt nagy nyelvi modellről, amelyet a megjelenés előtt független szakértők lektoráltak. A cikk főszövege 11 oldal volt, a kiegészítő anyag viszont 83 oldalas, a lektorokkal folytatott vita dokumentációja pedig további 64. Ez az átláthatóság a tudományos publikálás lényege, és ugyanez teszi a cikkeket értékes forrássá azoknak is, akiket elvágtak más csatornáktól.
A tőzsdén jegyzett cégek pénzügyi adatai alapján a szerzők azt találták, hogy a hatás egyik közvetítője az állami támogatás lehet. A logika szerint a szankció után egy cég stratégiai jelentőségűvé válik Peking szemében, így könnyebben jut forrásokhoz, a tudományra épülő fejlesztésekhez pedig éppen hosszú távú finanszírozás kell. A szerzők szerint azonban a támogatások csak részben magyarázzák a hatást, a mechanizmus többi része egyelőre nem ismert.
A Huawei itt is kézenfekvő példa. A cég okostelefonos üzletága drámaian visszaesett, miután az amerikai szankciók elvágták a fejlett chipektől és az Androidtól, és 2021-ben teljes árbevétele 29 százalékkal csökkent. Azóta viszont négy egymást követő évben nőtt, és 2025-ben 880,9 milliárd jüanos árbevétellel a cég történetének második legjobb évét zárta a 2020-as rekord után. Közben rekordösszeget, 192,3 milliárd jüant fordított kutatás-fejlesztésre, ami az árbevétele közel 22 százaléka, és a pénzt nagyrészt szoftverekbe, chipekbe és gyártóeszközökbe fektette, hogy csökkentse függését a korlátozott amerikai technológiától.
Egy nemzetközi politológiai elemzés szerint a Huawei túlélésében és újbóli növekedésében az állami pénzügyi támogatás is szerepet játszott, a hazai technológiai fejlődés és az alternatív piaci stratégiák mellett. A legnagyobb meglepetést 2023-ban okozták: a TechInsights elemzőcég szétszedte a Huawei Mate 60 Pro telefonját, és megállapította, hogy a processzort a kínai SMIC gyártotta, méghozzá fejlett, 7 nanométeres eljárással, holott az amerikai szankciók célja részben az volt, hogy a kínai chipgyártást a nagyjából két generációval régebbi, 14 nanométeres szinten tartsák.
Hasonló utat járt be a vuhani YMTC memóriachipgyártó cég is, amely 2022 decembere óta van az Entity Listen, mert az USA a Huawei beszállítói láncához sorolja. Az első csapás súlyos volt: az Apple elállt attól, hogy a YMTC-t beszállítóként vegye fel, a cég pedig elbocsátotta a dolgozói tíz százalékát. Ezt követően azonban hétmilliárd dolláros tőkeinjekciót kapott államilag támogatott befektetőktől, és felgyorsította az amerikai gyártóberendezések hazaira cserélését. Idén már az egész NAND flashmemória-piac leggyorsabban növekvő szereplője: globális részesedése egy év alatt 8-ról 13 százalékra nőtt, 2026 első negyedévében pedig közel 445 százalékkal több bevételt ért el, mint egy évvel korábban.
A mesterséges intelligencia területéről a Zhipu AI esetét lehet kiemelni, amely 2019-ben a Csinghua Egyetem egyik kutatócsoportjából vált ki, és mára Kína egyik vezető AI-fejlesztőjévé vált. Az Egyesült Államok 2025 januárjában vette fel az Entity Listre, azzal az indokkal, hogy fejlett AI-kutatással segíti Kína katonai modernizációját – a cég így elvesztette a hozzáférést az Nvidia gyorsítóihoz, és saját modelljeinek tanítását és futtatását a Huawei és a Cambricon kínai chipjeire helyezte át. Egy évvel később már a hongkongi tőzsdén volt, az első nagy kínai nyelvimodell-fejlesztőként, amelynek részvényei nyilvános forgalomba kerültek.
A Science-tanulmányból az is kiderül, hogy a szankciók a közvetlenül érintett cégeken túl is hatnak, és azok a nem szankcionált cégek is jobban támaszkodni kezdtek a tudományra, amelyek hasonló méretűek és ugyanazon a technológiai területen működnek, mint a feketelistára került versenytársuk. A szerzők szerint ennek oka lehet, hogy a cégek maguk is tartanak a listára kerüléstől, vagy hogy a nemzetközi partnerek az egész iparággal szemben óvatosabbá válnak. A feketelistázástól való félelem nem elméleti: idén júniusban a Reuters arról számolt be, hogy egy amerikai tárcaközi bizottság tavaly jóváhagyta a DeepSeek, a CXMT memóriachipgyártó és más cégek felvételét az Entity Listre, ám a kereskedelmi minisztérium azóta sem tett közzé ilyen döntést. Egyébként 2025 októbere óta egyetlen új céget sem vettek fel a listára, ami több mint egy évtizede a leghosszabb szünet.
A szerzők szerint a szankciók rövid távon valóban hátráltatják a célzott cégeket, közben viszont arra ösztönzik őket, hogy saját képességeket építsenek ki. Hosszabb távon ez oda vezethet, hogy Kína nem beépül a globális innovációs rendszerbe, hanem egy vele versengő, saját rendszert épít fel.
Mindez komoly dilemma elé állítja az Egyesült Államokat. A chipeket, a szoftvereket és a gyártóberendezéseket vissza lehet tartani, a tudományos cikkeket viszont nem, hiszen azokat bárki elolvashatja. Márpedig az elemzés szerint a szankcionált kínai cégek a korlátozások után is ugyanúgy építettek az amerikai kutatók eredményeire, mint korábban. Ezt csak úgy lehetne megakadályozni, ha az USA a nyílt tudományt is korlátozná, ez azonban a nyugati tudományos világra is súlyos csapást mérne, hiszen annak ereje éppen a szabad tudásáramlásban rejlik.
Kapcsolódó cikkek:
Napi