Egy rosszul lerakott burkolat, hibás szigetelés vagy félbehagyott felújítás 2026-ban átlagosan 688 345 forintot vitt el a megrendelők pénzéből. Hat éve nem volt ilyen alacsony az egy káreseményre jutó összeg, ám a kedvezőnek tűnő adat mögött gyenge konjunktúra rajzolódik ki: nem feltétlenül a kontár lett kevesebb, hanem a munka kisebb.

Kisebb lett a kár, nem ritkább a kontár

A Mapei 2026. augusztusi Építőipari Bizalmi Indexe szerint az elmúlt egy évben építőipari munkát megrendelők 15 százaléka szenvedett el kontárkárt. Ez 0,46 százalékponttal meghaladja az egy évvel korábbi 14,54 százalékot, vagyis a gyakoriság lényegében nem változott. A felnőttek 38 százaléka pedig arról számolt be, hogy élete során már érte anyagi veszteség kontármunka miatt; 2025-ben még 40 százalék volt ez az arány.

A teljes idősor is jól mutatja a hullámzást: 2021-ben 753 320, 2022-ben 738 001, 2023-ban 820 236, 2024-ben 814 791, 2025-ben pedig 842 137 forint volt az egy kontármunkára jutó átlagos veszteség.

„A csökkenésnek több oka is lehet. Az elmúlt év visszafogottabb kereslete miatt kevesebb nagy értékű felújítás valósult meg, és több lett a kisebb munka. Ha kisebb értékű munkákat rendelnek meg, egy hibás kivitelezésből származó kár is kisebb lehet. Közben azonban egy kedvező folyamatot is látunk: a megrendelők tudatosabbá váltak. Több információt gyűjtenek, megnézik a szakemberek korábbi munkáit, összehasonlítják az árakat és a műszaki megoldásokat” – mondta Markovich Béla, a Mapei Kft. ügyvezetője.

A területi különbségek rendkívül nagyok. Közép-Dunántúlon 1 559 539 forintra nőtt az átlagos kár, ami 872 693 forintos emelkedés 2025-höz képest, Dél-Dunántúlon pedig 1 362 759 forintot mértek, 523 559 forintos növekedéssel. Közép-Magyarországon 864 325 forint volt az átlag, 82 869 forinttal több az egy évvel korábbinál, míg Budapesten 512 225 forintra, 199 927 forinttal esett vissza. Nyugat-Dunántúlon 496 881 forintot mértek, 331 301 forintos csökkenéssel; Dél-Alföldön 576 386 forintot, 190 114 forintos mérséklődéssel; Észak-Magyarországon 455 416 forintot, 159 584 forintos visszaeséssel; Észak-Alföldön pedig 422 576 forintot, 43 115 forintos emelkedéssel.

A bizalom is megbillent

Az építőipari szakemberek lakossági megítélését mérő index az ötfokú skálán 3,60-ról 3,54 pontra süllyedt. A válaszadók 12 százaléka mestermunkának, 42 százaléka jónak, 38 százaléka átlagosnak, 6 százaléka gyengének, 2 százaléka pedig kontármunkának minősítette a szakemberek teljesítményét.

Valamennyi vizsgált szakma értékelése romlott. A villanyszerelők 3,76, a víz- és gázszerelők 3,68, a gépészek 3,66 ponttal vezetik a rangsort, míg a burkolók 3,43, a kőművesek 3,36, a generálkivitelezők pedig 3,29 pontot kaptak. Az ácsok 3,60, a festők 3,56, a bádogosok 3,53, az épületszigetelők 3,52 ponton állnak. A legnagyobb, 0,24 pontos éves visszaesést a festőknél mérték.

Az elmúlt egy évben ténylegesen munkát megrendelők szigorúbbak voltak: a generálkivitelezőket 2,91-re, a kőműveseket 2,70-re, a festőket 2,86-ra értékelték. Nógrád vezetett 3,97 ponttal, Heves 3,82-vel követte, a legalacsonyabb értéket Veszprémben mérték 3,21 ponttal. Budapest 3,41, Pest vármegye 3,58 pontot kapott.

A bizalmatlansághoz pénzhiány társul. A 18–65 évesek 36 százaléka egyáltalán nem tudna finanszírozni egy felújítást, energetikai korszerűsítést vagy bővítést, 25 százaléknak nagy, 27 százaléknak közepes nehézséget jelentene. Mindössze 8 százalék számolt be kis teherről, és csak 4 százalék mondta azt, hogy nem okozna gondot a beruházás. Az ágazat jövőjét 6 százalék látja nagyon rossznak, 32 százalék rossznak, 43 százalék nem vár változást, 18 százalék jó, 2 százalék pedig nagyon jó irányra számít.

A lakosság 76 százaléka legalább alkalmanként megnézi a szakember közösségimédia-oldalát, 43 százalék mindig vagy gyakran teszi ezt; 70 százalék bizalmát növeli a rendszeres szakmai jelenlét. Mesterséges intelligenciát 31 százalék használt már építőipari tájékozódásra: 55 százalék szakmai információt gyűjtött, 40 százalék költséget becsült, 38 százalék hibát azonosított, 34 százalék anyagokat és technológiákat hasonlított össze, a munka ellenőrzésére viszont csak 10 százalék használta.

A bizonytalanság lett a legnagyobb fék

A lakossági tapasztalatokat az ágazati statisztika is visszaigazolja. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2026 júliusában az építőipari termelés volumene éves alapon 12,2, júniushoz képest 4,6 százalékkal csökkent. Az épületek építése 10,7, az egyéb építményeké 14 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. Az épületek építése ágazat 12,6, az egyéb építmények építése 35,8 százalékkal esett, miközben a speciális szaképítés 0,5 százalékkal nőtt. Az út- és vasútépítés 26,2, a közműépítés 52,2 százalékos zuhanása rendre 14,5 és 19,5 százalékponttal húzta le az ágazati mutatót.

Az új szerződések volumene 24,8 százalékkal lett kisebb: az épületeknél 29,5, az egyéb építményeknél 20,2 százalékos volt a visszaesés. A július végi szerződésállomány ugyanakkor 0,8 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit; az épületeknél 1,9 százalékos csökkenést, az egyéb építményeknél ugyanekkora növekedést mértek. Az első hét hónap termelése 2,7 százalékkal maradt el a 2025-ös szinttől, júliusban pedig folyó áron 696,7 milliárd forintnyi teljesítményt regisztráltak.

Júliusban volt sorozatosan a harmadik olyan hónap, amikor mind havi, mind éves bázison csökkent az ágazat teljesítménye. „Az ágazat gyenge teljesítménye nem egyetlen tényezőre vezethető vissza, az állami és vállalati megrendelések egyaránt visszaestek. Állami oldalon a költségvetés rossz helyzete, az ebből fakadó beruházás-elhalasztások, illetve a kormányváltás miatti természetes beruházáslassulás okozhatta a problémát. Az ágazat erősen függ a kormányzati megrendelésektől, így egy választási év mindig erősen befolyásolja a teljesítményét” – kommentálta az adatokat Regős Gábor.

Vállalati oldalról az ágazat magas termelési árai, a gazdasági helyzet bizonytalansága (iráni háború, energiaárak, gyenge külső kereslet), illetve az uniós forrásokkal való kivárás jelenthet problémát – a beruházásokat inkább majd akkor hajtják végre, ha lesz hozzá támogatás. A nagyberuházások egy része is már kifutott, újak pedig még nem indultak. Kevés tehát egyelőre az olyan tényező, amelyek az elmúlt hónapokban pozitívan befolyásolhatták az ágazat teljesítményét – tette hozzá a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza.

Rövidtávon a kép nem különösebben kedvező, Regős Gábor szerint a fenti tényezők egy jelentős része a következő hónapokban még fennmarad. Ez támasztja alá az új rendelések volumenének mintegy negyedével való csökkenése, amelyben szintén egyaránt szerepe van az épületek és az egyéb építmények területén a megrendelések csökkenésének, azaz itt sem egyetlen tényezőre vezethető vissza a csökkenés. Kevésbé borús a kép a teljes rendelésállomány területén, ahol stagnálást mért a KSH.

Ami az építőiparon belül kedvezően teljesíthet, az a második negyedévhez hasonlóan a lakásépítések területe lehet – itt az Otthon Start új lendületet adott a piacnak, ami végre nemcsak az árakban, de az építkezésekben is megjelenik” – mondta az elemző.

Középtávon már kedvezőbb a kép: a Magyarországnak járó uniós forrásokhoz való hozzáférés segítheti az ágazat teljesítményének növekedését egyrészt a bérlakások, másrészt a vállalati beruházások terén. Előbb-utóbb remélhetőleg a geopolitikai helyzet is javul, ami szintén kedvezne az ágazat számára. Ami kockázatot jelent, az a nagy lakásépítési projektek engedélyeztetésének szigorítása, ez vélhetően fékezőleg hat majd a lakásépítésekre, de még nem a következő 1–2 negyedévben – zárta gondolatait Regős Gábor.

Hasonló tendenciákat lát Markovich Béla, aki szerint a magyar építőipar helyzete rövid távon kifejezetten kedvezőtlen. Az ágazat teljesítménye nemcsak csökken, hanem a visszaeséshez erős lakossági és vállalati bizonytalanság is társul.

– szemléltette az ágazat helyzetének mélységét.

Az ügyvezető szerint az állami beruházások elhalasztása különösen azokat a nagyobb vállalatokat érinti érzékenyen, amelyek közvetlenül részt vettek ezekben a projektekben. A hatás azonban nem áll meg náluk: a munkák visszafogása a közepes és kisebb alvállalkozókhoz is gyorsan elér, amelyek közül sokan korábban kifejezetten az állami megrendelésekre építették működésüket. Ha ezek a projektek késnek, leállnak vagy teljesen elmaradnak, a kivitelezői kapacitások jelentős része munka nélkül marad.

Markovich Béla szerint a vállalati oldal sem képes ellensúlyozni az állami megrendelések visszaesését. Az általa ismertetett adat szerint 2025-ről 2026-ra mintegy 15 százalékkal csökkent a cégek beruházási szándéka. „Ez azért különösen aggasztó, mert hosszabb távon nem az állami építkezéseknek, hanem a vállalati fejlesztéseknek kellene stabil keresletet biztosítaniuk az ágazat számára” – jelezte.

Az építési költségekkel kapcsolatban árnyaltabb képet vázolt fel. Elismerte, hogy a kivitelezési munkadíjak az elmúlt időszakban jelentősen emelkedtek, ezek szintje azonban régiónként erősen eltér. A munkadíjak növekedése időközben mérséklődött, az építőanyagok drágulása pedig szerinte lényegében megállt, sőt egyes termékcsoportokban árcsökkenés is bekövetkezett. A magas költségek mellett ezért jelenleg nem az árakat, hanem a kiszámíthatatlanságot tartja a beruházások legfontosabb akadályának.

A magyar építőipar legnagyobb fékje jelenleg a bizonytalanság. Bizonytalan környezetben az emberek, a vállalatok, de még az állam sem akar beruházni. A kivitelezői kapacitás megvan, a cégek képesek lennének építeni, csak nincs elegendő munka. Ez pedig tovább erősíti a bizonytalanságot, és egyre nehezebb helyzetbe hozza a vállalkozásokat

– fogalmazott a Mapei ügyvezetője.

A geopolitikai kockázatok szintén két irányból nehezednek az ágazatra: növelhetik az energia- és alapanyagárakat, miközben lefelé húzzák a beruházási hajlandóságot. Az orosz–ukrán háború, a közel-keleti konfliktusok, valamint az uniós források körüli bizonytalanság miatt a cégek és a háztartások is hajlamosabbak elhalasztani a fejlesztéseiket. Az előkészítés nélkül maradó beruházások pedig akkor sem indulnak el egyik napról a másikra, ha időközben javul a gazdasági környezet.

Markovich Béla ezért 2027 közepéig nem vár érdemi fordulatot. Rövid távon inkább stagnálással, illetve további teljesítménycsökkenéssel számol, miközben hosszabb távon továbbra is kedvezőnek látja az építőipar lehetőségeit. A következő időszak legnagyobb veszélye szerinte az, hogy a tartós megrendeléshiány leépítésekhez, kapacitásvesztéshez és vállalkozások megszűnéséhez vezethet. Saját becslése alapján elhúzódó visszaesés esetén az építőipari cégek 5–10 százaléka is eltűnhet a piacról, a foglalkoztatotti létszám pedig körülbelül 5 százalékkal csökkenhet.

A feketegazdaság a válság árnyékában

A gyenge kereslet nemcsak a legális piacot szűkíti. Markovich szakmai becslése szerint a lakossági felújítások 25–30 százaléka fekete vagy szürke lehet, ez azonban nem hivatalos statisztika. Úgy vélte, a probléma pontos, anonim felmérésére lenne szükség, majd az áfaszint mérséklésével és a szabályszegők szigorú ellenőrzésével lehetne fehéríteni a piacot. A Mapei korábbi felmérésére hivatkozva azt mondta:

A kontárkár csökkenése így nem sikertörténet, hanem látlelet. A tudatosabb ügyfelek mellett benne van a kisebb volumenű felújítás, a pénzhiány és a beruházások elmaradása is. Az ágazatnak egyszerre kell visszaépítenie a keresletet és a bizalmat, láthatóbbá tennie a tisztességes vállalkozásokat, valamint kockázatosabbá a kontármunkát és a számla nélküli kivitelezést.

(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: Tom Weller / picture alliance / Getty Images)