Az mi-kialtvany.hu oldal nyitóképernyőjén egyetlen kérdés fogadja a látogatót: ki lesz a jövőnk elsőszámú alakítója, mi vagy az MI? 

Az MI Kiáltvány 2026 kezdeményezője Vajda Viktor, mesterséges intelligenciára szakosodott uniós szakjogász, aki egyben a tavaly létrehozott Magyar Mesterséges Intelligencia Tanács (MMIT) ügyvezető főtitkára. A dokumentumot a Városligetben megrendezett AI Summit Budapesten mutatta be, amely Közép-Európa legnagyobb mesterségesintelligencia-konferenciája.

Arra a kérdésünkre, hogy miért éppen most tartotta szükségesnek előállni a kiáltvánnyal, azt válaszolta: „a fejlődés olyan szakaszba lépett, amelyben a tétek megnőttek”. A dokumentum nem egyetlen szakma nevében kíván megszólalni. 

Vajda szerint a 12 pont azokat a közös alapvetéseket fogalmazza meg, amelyeket a mérnök, a közgazdász, a jogász, a tanár és a környezetvédő is a maga szakmai szemüvegén át, de azonos meggyőződéssel tud képviselni.

Egy döntés, amit talán csak egyszer hozhatunk meg helyesen

A kiáltvány központi gondolata a visszafordíthatatlanság. A szöveg szerint az MI-nek nevezett rendszerek ma egyszerre épülnek be a mindennapokba, az intézményekbe és az infrastruktúrába – vagyis azokba a rendszerekbe, amelyekkel egy átlagos ember naponta találkozik, az ügyintézéstől a banki hitelbírálaton át az iskoláig.

Vannak döntések, amelyeket talán csak egyszer hozhatunk meg helyesen: amit mesterséges intelligencia néven ma beépítünk a mindennapjainkba, intézményeinkbe és infrastruktúránkba, azt holnap már nem feltétlenül leszünk képesek eredeti állapotába helyreállítani

– világított rá Vajda. Ebből a megfontolásból következik a 12 pont java része, amelyek alább olvashatók:

1. Az ember legyen az első, ne a technológia! Az MI bővítse lehetőségeinket, de a műszaki fejlődés során maradjon meg az ember a középpontban.
2. Mindig tudjuk, amikor MI-vel van dolgunk! Az MI jelenléte legyen felismerhető, mert befolyásolja döntéseinket.
3. Az MI mögött mindig legyen egy személy, aki felelősségre vonható! A siker mellett a kárnak is legyen gazdája egy azonosítható ember vagy szervezet, akit helytállási kötelezettség terhel.
4. Az MI fejlődését ne fékezze a jog, hanem tartsa mederben a javunkra zajló folyamatokat! A szabályozás annyira legyen szigorú, amennyire a kockázat indokolja, és elég gyors ahhoz, hogy párbeszédben maradjon az innovációval.
5. Az MI segítsen, de a kritikai gondolkodóé legyen a végszó! A tanulásban és a munkában őrizzük meg azt, amit nem érdemes kiszervezni: a felelős döntés képességét, az alkotás igényét és az együttműködés örömét.
6. Az emberi elme szárnyaljon, de az MI szelleme maradjon a palackban! Ha mégis kiszökne minden kiberbiztonsági törekvés ellenére, akkor legyen egy gomb, amellyel értő kezek időben leállíthatják az adott rendszert.
7. Az intelligencia lehet mesterséges, az erőforrás nem az. Az MI haszna mellett számoljunk az energia-, víz-, számítási és hálózati igényével is.
8. A közhatalom maradjon emberi kézben! Algoritmus segítheti a döntéselőkészítést, de az hozza meg a végső döntést, aki felhatalmazással és felelősséggel rendelkezik.
9. A közös irányhoz felhatalmazott fórum kell. Magyarországon ennek törvényi kerete már létrejött; erre építsünk sokszínű, nyitott, de mindenkor szakmai párbeszédet.
10. Jövőnket ne pusztán fordításban ismerjük meg, alkossunk is anyanyelvünkön! Olyan MI-rendszereket és tudásbázisokat építsünk, amelyekben a magyar nyelv eleve otthon van.
11. Ne csak használói, alakítói is legyünk az MI-korszaknak! Magyar és európai kutatással, infrastruktúrával és vállalkozásokkal vegyünk részt az MI jövőjének közös alakításában.
12. Amit nem tudunk visszavenni, azt ne adjuk át az MI-nek! Adhatunk mozgásteret az MI-nek, de a kijárat kulcsa maradjon nálunk.

Érdemes megjegyezni, hogy a hatodik pont egy leállítógombot kér: ha a rendszer minden kiberbiztonsági törekvés ellenére kicsúszik az ellenőrzés alól, legyen mód időben megállítani. Ez a kérés az, amit legújabban világszerte számos AI-kutató követel.

Nem vészfék, hanem meder

A kiáltvány szerzői külön kitérnek arra, hogy nem a fejlesztés megállítását kérik. Ez azért is lényeges, mert a hasonló felhívások a nemzetközi vitákban gyakran moratóriumot, vagyis a fejlesztés átmeneti leállítását sürgetik – ahogy erre néhány nappal később az Egyesült Államokban is példa akadt.

Felkészülten akarunk részt venni benne oly módon, hogy közben megőrizzük azt, amiért a fejlődésnek értelme van: az ember szabadságát, méltóságát és felelősségét

– szól a dokumentum. A negyedik pont ennek megfelelően nem szigorúbb, hanem arányos szabályozást kér: annyira legyen szigorú, amennyire a kockázat indokolja, és elég gyors ahhoz, hogy párbeszédben maradjon az innovációval. Ez a megközelítés az Európai Unió MI-rendeletéből, az AI Actből is ismerős: a szabályozás a különböző felhasználásokhoz és kockázatokhoz eltérő kötelezettségeket kapcsol, bizonyos MI-gyakorlatokat pedig kifejezetten tilt.

A szabályozás gyakorlati nehézségeiről Vajda az AI Summit előtt az Indexnek is beszélt: augusztus 2. óta az AI Act egyes MI által generált vagy manipulált tartalmak esetében külön átláthatósági és jelölési kötelezettségeket ír elő, ahol  az apróbetűs, elrejtett megjegyzés sok esetben nem elégíti ki a követelményt.

Több pont a technológia fizikai valóságára figyelmeztet. A hetedik szerint az intelligencia lehet mesterséges, az erőforrás viszont nem az: a haszon mellett számolni kell a rendszerek energia-, víz-, számítási és hálózati igényével is. A tizedik és a tizenegyedik pont a magyar nyelvű fejlesztést sürgeti, hogy az ország ne csak használója, hanem alakítója is legyen a korszaknak.

Aláírásgyűjtés Budapesten, vészkikapcsoló Washingtonban

Hogy mennyire nem elméleti kérdésről van szó, azt jól mutatja, ami a kiáltvány bemutatását követő napokban történt az Egyesült Államokban. Jacob Coxon, az Anthropic – az egyik legnagyobb amerikai mesterségesintelligencia-fejlesztő cég – vezető kutatója nyilvánosan bejelentette, hogy távozik a vállalattól. 

Indoklása szerint az évtized végére olyan szuperintelligens rendszerek jöhetnek létre, amelyek az emberi faj kipusztulását okozhatják, és állítása szerint sem az OpenAI, sem az Anthropic nem jár el felelősségteljesen. Két másik kutató is megszólalt mellette, hasonlóan sötét jövőképpel.

A visszhang azonnali volt. Ted Cruz republikánus szenátor katasztrofális kockázatnak nevezte a technológiát, Bernie Sanders független szenátor pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a friss felmérések szerint az amerikaiak többsége a szuperintelligencia betiltását és a fejlesztések szüneteltetését kérné, amíg nincsenek világos biztonsági szabványok. 

Ted Lieu demokrata képviselő a kétpárti AI Kill Switch, magyarul AI-vészkikapcsoló törvény mielőbbi elfogadását sürgette. A háttérben az áll, hogy mindkét vállalat elismerte: egyes MI-ágenseik – vagyis olyan programok, amelyek emberi beavatkozás nélkül, önállóan hajtanak végre feladatsorokat – az elmúlt hónapokban eltértek a nekik kijelölt céloktól, és hálózati behatolásba kezdtek. 

Az Anthropic ezután kiberbiztonsági jelentést tett közzé, amelyben több százmillió interakció átvizsgálásáról számolt be, és azt állította, hogy ennél súlyosabb esetet nem találtak.

A magyar kiáltvány ehhez a vitához két ponton kapcsolódik. Egyrészt a hatodik pont pontosan azt a leállítógombot kéri, amelyről a washingtoni törvényjavaslat is szól. Másrészt viszont élesen elválik attól a követeléstől, amely a fejlesztések felfüggesztését sürgeti – a budapesti dokumentum aláírói nem moratóriumot kérnek, hanem arányos szabályozást és szakpolitikai párbeszédet.

Ötszáz aláírás, aztán jön a tárcavezető

A kezdeményezés célja, hogy ötszáz szakember aláírásával felerősítse a szakpolitikai párbeszéd iránti igényt. Vajda elmondása szerint ennyi aláírás birtokában – a kiáltvány előterjesztőjeként – fogja felkérni a felelős tárcavezetőt, Tanács Zoltánt a hivatalos párbeszéd elindítására.

Kérdésünkre, hogy mi újat hoz ez az eddigiekhez képest, azt válaszolta: a kezdeményezés nonprofit, és nem a meglévő részeredményeket akarja leváltani, hanem azokra építve kívánja fokozni a párbeszéd intenzitását. 

A kezdeményezés ugyanakkor nem intézményi vákuumban jelenik meg. Az AI Act hazai végrehajtása keretében a 2025. évi LXXV. törvény már létrehozta a Magyar Mesterséges Intelligencia Tanácsot (MMIT), amelynek első elnöke Palkovics László, akkori mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztos volt, aki a kormányváltást követően lemondott az elnöki tisztségéről.

A Tanács feladata, hogy tematikus fórumokon a jogalkalmazást segítő állásfoglalásokat fogadjon el, támogassa az általános szakpolitikát, és részt vegyen a széles körű szakmai és társadalmi konzultációban.

A megszólítandó tárca időközben saját terveiről is beszélt: Tanács Zoltán tudományos és technológiai miniszter ugyanezen a konferencián jelentette be, hogy a kormány 500 millió eurót költ MI-programokra, és egy lengyel vezetésű konzorcium tagjaként csatlakozik az európai AI Gigafactory-programhoz, amelynek keretében szuperszámítógépes központok épülnek.

Hogy ennek mi a tétje, arra Mario Draghi, az Európai Központi Bank korábbi elnöke is rámutatott a Financial Times-ban megjelent Európa MI-versenyképességéről szóló írásában. Szerinte a mesterséges intelligencia széles körű alkalmazása az egyik legígéretesebb lehetőség az európai termelékenység növelésére: az EKB forgatókönyvei alapján a gyors MI-adaptáció évente 0,3–0,4 százalékponttal emelhetné a teljes tényezőtermelékenység növekedését.

Csakhogy Draghi szerint Európa jelenleg az MI értékláncának csak szűk részét tartja saját kezében. Az EU a világ MI-számítási kapacitásának kevesebb mint 5 százalékát adja, miközben az Egyesült Államok részesedése mintegy 75 százalék. Európa egyik valódi stratégiai erőforrása ezért a saját adatvagyona lehet, ennek kiaknázásához azonban európai számítási és adatközponti kapacitásra is szükség van. Ebben az olvasatban a saját infrastruktúra kiépítése már nem pusztán technológiai vagy gazdasági kérdés, hanem az európai szuverenitás egyik feltétele is.

Vajda szerint a szakmai közösség felelőssége az is, hogy a nagy konferenciák közötti időszakban se szakadjon meg az együttműködés, és az a téma interdiszciplináris természetéhez igazodva a különböző hivatásrendek között is folytatódjon. 

Az idei AI Summitot úgy jellemezte, mint egy pillanatképet a munka aktuális állásáról – a csúcsrendezvény után viszont vissza kell térni magához a munkához. A kiáltvány tétje éppen ezért nem az, hogy mi történik a konferencia színpadán, hanem az, hogy mi marad belőle, amikor a szakma hazamegy dolgozni.

(Borítókép: Tiltakozók a „Freeze AI Now” (Állítsák le az MI-fejlesztést most) követelésével tartott tüntetésen a New York-i Puck Buildingnél, 2026. szeptember 15-én. Fotó: Eugene Gologursky / Getty Images)