Az új, a hazai mozikban szeptember 17-től vetített Resident Evil-film (magyarul A kaptár) főhőse márpedig egy ekkora baklövéssel kezd, az orvosi futárként dolgozó Bryan (Austin Abrams) hirtelen és nagyon zsíros melót kap: vigyen egy titokzatos dobozt Raccoon City kórházába. Hősünk autóján se hólánc, se semmi, nagy mellénnyel mégis nekiindul, és ekkor talán még nem is sejti, hogy micsoda pokoljárásnak lesz elszenvedője. Mondjuk, Raccoon Cityben mindenki, mert a világvége gyorsan kipattan, és nem kegyelmez. Na, de ne szaladjunk olyan messzire, a városig el is kéne jutni, Bryan azonban a havas-rideg erdő közepén jármű nélkül marad, nyakán a vérben forgó szemmel rohangáló zombikkal.

Szám szerint ez már a nyolcadik Resident Evil-film, a 2000-es évek elején a Milla Jovovich által játszott, amnéziás Alice-t kísérhettük figyelemmel, ám ezek a feldolgozások vajmi keveset emeltek át a Capcom játékaiból sikerrel. 2021-ig kellett várnunk egy közelebbi adaptációra, mondjuk a Raccoon City visszavárnak sem örülhettünk tiszta szívből, Jill Valentine ide, Claire Redfield oda, Leon S. Kennedy meg amoda... mert igazi zs kategóriás borzalmat álmodott meg nekünk Johannes Roberts író-rendező.

Úgy tűnik, napjaink egyik legizgalmasabb, a horroron belül alkotó szerzői filmes, a Fegyvereket és a Barbárt is készítő Zach Creggerre volt itt szükség, aki lehet, hogy az új Resident Evillel megint csak jócskán elrugaszkodott a játékoktól, de csak látszólag. Ha odafigyelünk a részletekre, igenis megtaláljuk ebben a filmben azokat az utalásokat, legyen szó egyértelműbb vagy kevésbé látványos kikacsintásokról, amelyek láttán gamer lelkünk elégedetten csettinthet. Végre sikerült fogást találni ezeken a végtelenül beteg és felkavaró videójátékokon.

Elrugaszkodik, mert a főszereplő, Bryan ebben a filmben debütál először, amit azonban Austin Abrams átél ebben a horrorsztoriban, az megpengeti bennünk azokat a húrokat, amelyeket a Capcom játékai jó párszor megpengettek. Az autós incidens az elején a Resident Evil 2 nyitányát idézi, míg amikor a pokoljárásra induló futár benyit a semmi közepén álló házba, az ember akaratlanul is összerezzen, néha-néha olyan, mintha a vírustól eszementté vált Baker család ódon házába toppannánk be kéretlenül.

Persze Zach Cregger nem várja el tőlünk, hogy közelebbről ismerjük az alapanyagot, sima horrorkedvelőként is egy-kettőre leesik, hogy a csáposfejű kutya nem normális, és amikor a Bryan által lepuffantott holttestek valamiféle groteszk szörnyeteggé állnak össze, akkor azért a testhorrorok atyja, David Cronenberg is elégedetten dörzsölheti a tenyerét, már ha a veterán rendező veszi rá a fáradtságot, hogy megnézze ezt az ötletes rebootot. Persze ezt a cikket nem fogja olvasni, de én jó szívvel ajánlom a mesternek megtekintésre a Resident Evilt, és mindenki másnak, aki nem fordul el viszolyogva attól, ha minden sarkon brutális, gyomorforgató szörnyetegek várják hősünket.

Amit a fény-árnyék hatásokkal művel a rendező, az valami fenomenális, a Resident Evil nézése közben akkor rázott ki először a hideg, amikor a sötét erdőben úgy vette fel a távolodó kocsit a készítő, hogy egy pillanatra mi, nézők is azon kaphattuk magunkat, hogy az a gondolat suhan át az agyunkon, hogy „a fenébe, ez itt hagyott minket a sötétben!”. Hasonlóképpen, a tetőkön rohanó, öngyilkos hajlamú zombik jelenete megrázó, és érdekes ötlet, hogy Cregger bevon minket a horrorba, esetenként belső nézetből mutatja a legfeszültebb pillanatokat, hogy csak a puska csövét látjuk. Egyszerű, mégis rettenetesen jól működő és hátborzongató húzás.

Őszintén nem számítottam rá, hogy az új Resident Evil ennyire vicces lesz, a film végére már jóformán én is haragudtam a rohadt lakatokra, míg néhány, a főszereplő videójátékos szeretetét hangsúlyozó kiszóláson azért húztam a szemöldökömet, mert erőltetetten hatottak a felesleges szájbarágások. Azon a kikacsintáson már jobban mosolyogtam, amikor Bryan egy szobába benyitva oldschool írógépet talált (ugye ezek a mentési pontok a játékokban), meg azt is értékeltem jócskán, hogy a túlélőhorror jelleget Cregger nagyszerűen hangsúlyozta. Azzal, hogy kedvenc futárunk végig számolgatta a golyókat, akárcsak a játékokban, ahol nagyon nem mindegy, hogy kettő vagy négy skuló lapul még a tárunkban, a túlélésünk múlhat rajta.

Nem csupán a direktor érdeme, hogy ez a film ennyire jól sikeredett, ráadásul eredeti alapötletre építve. Austin Abrams szó szerint kifutja a lelkét a Resident Evilben, minden odds és célzási képessége ellenére harcol, esik és kel, velünk együtt röhög és elborzad, nagybetűs elesett hősről van szó, aki egyben tragikus hős is. Tessék megnézni, mert nem egy tipikus plázahorrort kaptunk ezúttal, hanem egy nagyon véres, testhorrorba hajló zombi mókát, ami ügyesen kapcsolja be magát a Resident Evil-franchise vérkeringésébe. Talán spin-off, de remélhetőleg inkább egy hosszú filmsorozat kezdete. Semmiképp nem érződik mellékszálnak, mert Bryan küldetése, mint kiderül, igenis nagy hatással lehet a világra.

Cliffhangernek nem merném nevezni az utolsó jelenetet, de a befejezést kurta-furcsának igen. Egy kicsit kár érte, meg azért is, hogy a mellékszereplők úgy a háttérbe szorultak, főleg az Umbrella machináló ügynökei és tudósai, de én megértem, hogy a gonosz céget „csattanónak” használta inkább Zach Cregger. Mert, hát ez egy one-man-show lett, egy sokat szenvedő, sokat menekülő arccal a főszerepben, és ennek a rebootnak a zsenialitása, hogy végre sikerült a környezetnek, Raccoon Citynek is karaktert adni. Nekem legalábbis folyton az járt a fejemben, hogy ez tényleg a földi pokol, ahol öt percig sem húznám.

8,5/10

A Resident Evil (A kaptár) már látható a hazai mozikban.