Az Országgyűlés keddi döntése értelmében visszatérnek a megyék és a kormánymegbízottak, ezzel pedig pont kerül a vármegyék és a főispánok rövid életű reneszánszának végére. Magyar Péter miniszterelnök bejelentette, már dolgoznak azon a törvényjavaslaton, amely a megyei közgyűlések megszüntetését és a rendszer teljes átalakítását célozza. A sietség aligha véletlen.

A magyar politikatörténetben komoly hagyományokkal rendelkező átnevezgetésnek ugyan semmilyen gyakorlati jelentősége nincs, a megye–vármegye körüli vita mégis fontos politikai igazodási ponttá vált. Ez a polémia vélhetően most le is zárul. Már csak azért is, mert Magyar Péter gyakorlatilag a megyerendszer felszámolására készül. Másképpen fogalmazva: folytatja azt, amit a Fidesz elkezdett. És erre jó oka van.

Megyék funkció nélkül, önkormányzatok önigazgatás nélkül

A vármegyék, avagy megyék hatásköreinek elvonása 1945 óta gyakorlatilag folyamatos. A több évszázados vármegyei hagyományra épülő, önigazgató rendszer a második világháborút követően már csupán az államhatalom helyi szerveként működött. A rendszerváltás után megszűnt a települések és a megye közötti alá-fölérendeltség is.

Az eljelentéktelenedés a második Orbán-kormány alatt folytatódott: a megyéktől elkerült az egészségügyi, oktatási, szociális, gyermekvédelmi és kulturális intézmények fenntartása, valamint az ezekhez kapcsolódó vagyon jelentős része.

Vagyis a folyamatosan terjeszkedő, egyre több hatáskört és bevételt központosító állam hosszú évtizedeken át módszeresen nyirbálta a megyék feladatait és forrásait, a nagy múltú magyar (vár)megyerendszert pedig lassan szinte puszta földrajzi fogalommá tette.

Ilyen előzmények után hozta vissza a Fidesz 2023-ban a vármegye és a főispán elnevezést, ám esze ágában sem volt ezeket legalább részben valódi tartalommal is megtölteni. A vármegyék egyetlen korábbi érdemi jogkört sem kaptak vissza, így valódi önigazgatásról továbbra sem beszélhettünk.

A Fidesz tartalom nélküli nosztalgiája után most a tartalom nélküli modernizálás következik. Miközben valójában egyetlen métert sem jutottunk előre.

A lényegről még egy szó sem esett

Bár a közvélemény jelentős részét láthatóan jobban foglalkoztatja a (vár)megye-táblák kicserélése, Magyar Péternek a közgyűlések megszüntetéséről szóló kijelentése ennél jóval fontosabb. „A megyei önkormányzatokat a Fidesz teljesen kiüresítette. Ma már csak a szétesett ellenzék tízmilliárdos kifizetőhelyeként szolgálnak. Jelen formájában a rendszer teljesen feleslegessé és okafogyottá vált” – írta Facebook-bejegyzésében a miniszterelnök, amit később a parlamentben is megerősített. A miniszterelnök tehát különösebben nem is titkolja, mi a valódi célja a közigazgatási reformmal.

A megyei közgyűléseknek nincsenek tiszás tagjai, a párt ugyanis nem állított vármegyei listákat, csak a fővárosi közgyűlésbe jutottak be a képviselői. Magyar Péter pontosan tudja, hogy a korábbi kormánypártok és az óellenzék számára a települési önkormányzatok mellett ezek jelentik az utolsó jelentősebb politikai bástyákat, saját, egyre elégedetlenebb hátországa viszont joggal várja el az elmúlt években végzett kampánymunka kompenzációját.

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy tömegek vonulnak utcára a testületek védelmében. Különösen azért, mert megszüntetésük könnyen beilleszthető az elszámoltatás politikai narratívájába. Hasonlót láthattunk Sulyok Tamás esetében is.

A látszólag súlytalan közgyűlések azonban más miatt is útban lehetnek. A már említett területfejlesztési feladatok, vagyis részben a pályázati források fölötti rendelkezés mellett kevésbé ismert tény, hogy a választási igazgatás területi és helyi szintje szorosan kapcsolódik az önkormányzati hivatali rendszerhez, gyakorlatilag erre épül.

A (vár)megyei illetőségű területi választási irodák vezetői ugyanis a megyei jegyzők, akiket a megyei közgyűlés elnöke nevez ki, pályázat útján, határozatlan időre.

Azért, mert megyei jegyzők készítik fel a települési jegyzőket a választásokra és felelnek a választások lebonyolításának rendkívül összetett feladatáért, így tehát a települési jegyzők mellett – a választási igazgatás területi szintjének kulcsszereplői.

Vagyis a megyei önkormányzati rendszer átalakítása szükségképpen magával hozza a választási igazgatás területi rendszerének átalakítását is – s így a közgyűlések megszüntetése már egészen más színezetet kap.

Végső soron tehát egyetlen miniszterelnöki Facebook-bejegyzésből számtalan további kérdés merül fel:

• Mi lesz a megyei jegyzőkkel?
• Ki választja vagy nevezi ki őket?
• Ki és milyen kritériumok alapján dönt majd a személyükről?
• Mi lesz magukkal a megyékkel? Ki irányítja majd őket?
• Egyáltalán megmaradnak-e a megyék, vagy a kormány a magyar közigazgatás regionalizálására készül?
• És mi lesz a települési önkormányzatokkal, illetve a kormányzat által többször megígért forrásrendezéssel?

Rengeteg kérdés, bonyolult válaszokkal. Olyanokkal, amelyek már nem férnek bele egy jól eltalált Facebook-posztba.

Addig persze lehet tovább vitatkozni azon, kell-e a megye elé a „vár”, vagy sem. A valódi kérdés viszont lassan már az, hogy egyáltalán váras, vagy vármentes megyék lesznek-e.

A szerző újságíró.

Az alábbi cikk az ÖT és az Index szerkesztőségi együttműködése keretében került az oldalunkra. Ha megosztaná, kommentelné, vagy még több hasonló tartalmat olvasna, keresse fel partnerünk, az ÖT oldalát!

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Magyar Péter 2026. szeptember 14-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)