GazdaságSzerző: portfolio 1 órával ezelőtt 7 percnyi olvasás
Az idősebbek azt mondogatják, hogy gyerekkorukban és fiatal felnőttként egészen más volt a nyár, mint amilyet ma tapasztalunk. Ma pedig már a fiatalabbak is úgy érzik, hogy egyre elviselhetetlenebbek a hőhullámok, hőkupolák, és egyéb olyan jelenségek, amelyek élvezhetetlenné teszik a vakációt. Ez sajnos nem nosztalgia vagy megszépülő múlt: az elmúlt évtizedek hőmérsékleti adatai azt mutatják, hogy Magyarország éghajlata – különösen a nyári időszaké – alapvetően megváltozott, és minden jel szerint a következő évtizedben tovább romlik a helyzet. Ez nemcsak a mezőgazdaságban vagy az energiaellátásban okoz gondot, hanem sokaknak az életét is lerövidíti.
Az 1970-es évek Magyarországán a nyári középhőmérséklet évtizedes átlaga 19,3 °C környékén alakult. Ma 3 fokkal van melegebb, mint akkor volt. Az egész éves hőmérséklet pedig a mai, 1991–2020-as átlaghoz képest közel egy fokkal alakult alacsonyabban akkoriban.
Az 1970-es évek nemcsak a jelenlegi évtizednél voltak hűvösebbek. A 20. század korábbi évtizedeihez képest sem látszott egyértelmű melegedés. A mai negyvenes-ötvenes éveiben járó generáció valóban olyan gyerekkori nyarakra emlékezhet vissza, amelyek sokkal hűvösebbek voltak, mint a mostaniak.
Az adatok mélyére nézve egy elsőre meglepő jelenséget látunk: a felmelegedés előtt még volt egy lehűlési szakasz. Magyarországon nagyjából 1950 és 1986 között a nyári hőmérséklet ténylegesen csökkenő trendet mutatott, méghozzá 0,3–0,4 °C-os ütemben évtizedenként.
Ez a hűlési korszak nem magyar különlegesség. A klímatudomány global dimmingnek, vagyis globális elhomályosodásnak nevezi azt a jelenséget, amikor a második világháborút követő gyors iparosodás – szénerőművek, üzemek, fűtés – hatalmas mennyiségű kén-aeroszolt, füstöt, koromrészecskéket és kén-dioxidot juttatott a légkörbe. Ezek a részecskék visszaverik a napsugárzást, illetve elősegítik a felhőképződést, így hűtő hatást fejtenek ki. Olyan erőset, hogy átmenetileg még a szén-dioxid okozta melegedést is képesek voltak felülírni.
A hűlési korszak az 1980-as években látványosan véget ért. Európában ekkor kezdtek egyre szigorúbb légszennyezés-csökkentő szabályozásokat bevezetni, amelyek drasztikusan visszaszorították a kén-aeroszolok kibocsátását. Ahogy a levegő fokozatosan kitisztult, a global brightening korszaka, az égbolt „kivilágosodása” következett. A korábban elfedett, valójában folyamatosan jelen lévő üvegházhatású melegedés pedig egyre láthatóbbá vált. Ez segít megmagyarázni, miért éppen az 1980-as évek közepe-vége óta gyorsult fel látványosan a felmelegedés.
Magyarországon a nyári középhőmérséklet emelkedési üteme 1986 óta körülbelül 0,65–0,70 °C évtizedenként. Ez közel kétszerese annak, amit egy egyszerű, a teljes 20. századra illesztett egyenes mutatna. Ezt a hibát sokan elkövetik, ami azért is baj, mert a trend egyrészt beleveszi a lehűlési időszakot (amiről a cikk elején írtunk), másrészt nem képes megfogni a hőmérséklet emelkedésének gyorsuló ütemét sem. Így az évszázados lineáris trend sokkal alacsonyabb ütemű felmelegedést mutat, mint ami az elmúlt évtizedeket jellemezte. Ahogy az alábbi ábrán látható, ez a trend az elmúlt 10 évben már eléggé "vakvágányon van", 21 °C körüli nyári középhőmérsékletnél.
A 2020-as évek nyarai eddig átlagosan azonban 22,3 °C-osak. Az 1970-es évek 19,3 °C-os átlagához képest ez több mint 3 fokos elmozdulás. Ráadásul az elmúlt öt évből három – 2022, 2024 és 2026 – az eddig mért legmelegebb magyarországi nyarak közé tartozik.
A legnagyobb kérdés, hogy mit hoznak a következő évek. Nem vagyunk meteorológusok, sem klímakutatók, de a múltbeli adatok alapján nem sok okunk van az optimizmusra. Kilenc különböző matematikai trendformát – egyszerű egyenest, mozgóablakos lineáris trendeket, másodfokú görbéket különböző kezdőévekkel, egy- és kétszeres töréspontos szakaszos modelleket, valamint klasszikus idősor-előrejelző módszereket – versenyeztetve úgy tűnik, hogy sok okunk nincs az örömre. A trend további felmelegedést vetít előre. Ez persze tisztán statisztikai, adatokra épülő elemzés, nem fizikai klímamodell.
Ahogy a fenti ábrán látható, egy két törésponból álló lineáris, illetve egy gyorsulást feltételező trendet választottunk. Az 1970-es évektől illesztett gyorsuló görbének van fizikai háttere, ez a görbe azt a mintázatot írja le, amelyet a global dimming, majd a brightening utáni felszabaduló melegedés is sugall. Mindez összhangban van azzal a fizikai képpel, hogy az aeroszolok hűtőhatásának fokozatos visszaszorulásával egyre kevésbé érvényesült ez a korábbi „fék”. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben is pontosan ugyanezt a matematikai görbét kell követnie a felmelegedésnek.
Az aeroszolok hűtő hatásának visszaszorulása ezekben az években is alakítja a klímát, jó példa erre a tengeri hajózás. 2020-tól a nemzetközi szabályozás a hajóüzemanyag megengedett kéntartalmát 3,5%-ról 0,5%-ra csökkentette. Ezzel a hajózás kén-dioxid-kibocsátása nagyságrendileg 80%-kal esett vissza. Mindez levegőminőségi szempontból egyértelműen kedvező, ugyanakkor kevesebb kén-aeroszol került a légkörbe, így csökkent a hajózás (nem szándékolt, de létező) hűtőhatása is. Bár a hatás bizonyított, annak a mértéke vitatott.
De rengeteg faktor van, amivel nem igazán lehet kalkulálni. A nyári középhőmérsékletek alakulását a természetes éghajlati változékonyság is befolyásolja. Magyarország esetében szerepet játszhat az Atlanti Multidekadikus Variabilitás vagy Oszcilláció (AMV/AMO), amely több évtizedes időskálán módosíthatja az Európát érintő hő- és nedvességszállítást, ezáltal átmenetileg erősítve vagy gyengítve a felmelegedési trendet. Ez az észak-atlanti térség felszíni tengerhőmérsékletének egy olyan természetes, hosszú távú ingadozása, amely több évtizedes ciklusokban változik a meleg és a hideg fázisok között.
Az Észak-atlanti Oszcilláció (NAO) – az azori-szigeteki magasnyomás és az izlandi alacsonynyomás közti légnyomás-különbség váltakozása – elsősorban a légköri cirkuláció változásain keresztül hat, és befolyásolhatja a meleg, száraz vagy éppen hűvösebb, nedvesebb nyarak gyakoriságát.
Bár az El Niño–Déli Oszcilláció (ENSO) Magyarországtól távol zajlik, európai hatása pedig jóval gyengébb és közvetettebb, de globális légköri kapcsolatok révén időnként az európai nyári időjárásra is hatással lehet. A futóáramlás helyzetének, a blokkoló anticiklonok gyakoriságának és más légköri mintázatoknak a természetes ingadozásai szintén jelentős évközi és évtizedes változékonyságot okozhatnak.
A talajnedvesség állapota fontos visszacsatolást jelent: a szárazabb időszakok felerősíthetik a nyári felmelegedést, míg a nedvesebb időszakok mérsékelhetik azt. A nagy vulkánkitörések (pl. Pinatubo, 1991) átmenetileg csökkenthetik a felszínre jutó napsugárzás mennyiségét, ami néhány évre hűtő hatást eredményezhet. A naptevékenység változásai szintén hatnak az éghajlati rendszerre, bár a 20-21. századi hőmérséklet-változásokhoz képest viszonylag csekély mértékben.
A klímarendszer azonban önmagában is változik. A melegebb levegő több vízgőzt képes megtartani, és a légköri vízgőztartalom a felmelegedéssel együtt valóban növekszik. A vízgőz maga üvegházhatású gáz, ezért ez pozitív visszacsatolást jelent: a kezdeti melegedés további melegítő hatást vált ki. A felmelegedés mindeközben csökkenti a hó- és jégborítottságot, ami kisebb felszíni visszaverést, vagyis további felmelegedést jelent. A szárazodó talaj pedig a hőség idején önmagában is erősítheti a felmelegedést.
Mindezek azért fontosak, mert megmutatják a statisztikai trendek korlátait is. A múlt hőmérsékleti adataiból lehet következtetni a jövőre, de nem biztos, hogy egy múltbeli görbe változatlan alakban folytatódik tovább, éppen a fenti, fizikai folyamatok miatt. Ráadásul, ha egy másodfokú görbét minél messzebbre extrapolálunk, annál gyorsabb felmelegedést jósol, ami egy ponton már fizikailag irreális ütemhez vezetne. Ezzel szemben a lineáris trend konzervatívabb, a jelenlegi felmelegedési ütemet állandónak feltételező modell, vagyis nem gyorsul a felmelegedés.
Pontosan természetesen nem lehet megmondani, hogy milyen hőmérsékleti viszonyok várnak ránk, hiszen ahogy fent is említettük, csak múltbeli adatokra támaszkodtunk. A klímát hagyományosan 30 éves időszakok átlagával jellemezzük, de a klímaváltozás jelei ennél rövidebb idősorokban is kimutathatók. Egy dolog azonban a forgatókönyvektől függetlenül világos: a következő évtized nyarai nem lesznek könnyebbek annál, mint amilyeneket az elmúlt évtizedben megtapasztalhattunk.
Az idei forró nyár hatására a mezőgazdaság termelése drasztikusan visszaesik. Olyannyira, hogy még a GDP-növekedést is szemmel látható mértékben fogja lehúzni egy kis súlyú, a teljes gazdaság 4%-át kitevő szektor. Ahhoz, hogy a GDP-t visszahúzza a mezőgazdaság, gyakorlatilag a szektor hanyatlására van szükség. És ez éppen így is történik.
A szántóföldi növénytermesztés – amely évtizedekig a tavaszi vetésű kukoricára és napraforgóra épült – a jelenlegi nyári hőhullámok és aszályok mellett működésképtelenné válik. A kukorica virágzása idején fellépő 35 °C feletti hőség és a talaj kiszáradása miatt egyes években a termés döntő része megsemmisül.
A nyári hőhullámok az energiarendszert egy veszélyes paradoxon elé állítják: akkor van a legnagyobb szükség villamos energiára, amikor a legnehezebb azt megtermelni és szállítani. A hazai áramtermelés gerincét adó Paksi Atomerőművet idén csaknem teljesen le kellett állítani, ami az energiaválság küszöbére sodorta Magyarországot.
A legsúlyosabb és legközvetlenebb következmény azonban az emberi egészségre gyakorolt hatás. Magyarországon 2005 óta működik az Országos Meteorológiai Szolgálat előrejelzésére épülő, háromfokozatú hőségriasztási rendszer, amelyet az országos tisztifőorvos rendel el. A riasztási küszöb a napi 25 °C-os középhőmérséklet.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ szakértői elemzése szerint – budapesti adatok alapján – a napi halálozás már a 20–22 °C-ot meghaladó középhőmérsékletű napokon emelkedni kezd, 25 °C fölött pedig a napi többlethalálozás rendszeresen meghaladja a 15–30 százalékot.
Vagyis minél melegebb lesz a klíma, annál többször lesz hőségriasztás – 22, illetve 25 °C feletti hőmérséklet –, érdemben növelve a halálozást.
Mindezt az elmúlt évek adatai is visszaigazolják. A hőségriasztási napok és a többlethalálozás kapcsolata egy 2011–2025 közötti országos adatsoron is nagyon erősen kimutatható. Az időszakban összesen 12 640 többlethalálozás társítható a forrósághoz, ami évente átlagosan közel ezer embert jelent. A két legsúlyosabb év (2015 és 2024) pontosan egybeesik a rekordmeleg nyarakkal.
A 3 fokos nyári felmelegedés nem kellemes mediterrán nyarakat hozott hazánkba, hanem kiégett szántóföldeket, lefojtott erőműveket és több halálesetet. John Keynes szerint hosszú távon mind halottak vagyunk, de a klímaváltozás hatásai már rövid távon is ijesztően gyorsan utolérnek minket. Minél később kezdjük meg a fájdalmas alkalmazkodást, annál súlyosabb árat fizetünk érte.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
Napi