GazdaságSzerző: portfolio 45 perccel ezelőtt 5 percnyi olvasás
Év végéig lezárják Paks II. felülvizsgálatát, és döntenek arról, szüksége van-e Magyarországnak az új atomerőműre – mondta Kapitány István gazdasági és energetikai miniszter a Telex interjújában. A tárcavezető 2030-ra 3000–4000 megawattos energiatárolói teljesítményt célozna meg, az áramimport arányát pedig a következő évtized elejére 5 százalék környékére csökkentené. Beszélt az orosz gáz kiváltásáról, a rezsicsökkentés jövőjéről és a szélerőművekhez kapcsolódó helyi bevételekről is.
A kormány Paks II. szerződései mellett a beruházás teljes üzleti modelljét és a magyar energiamixben betöltendő szerepét is felülvizsgálja. A Ságodi Attila vezette projektcsapat munkáját év végéig fejeznék be, Kapitány István pedig egyértelművé tette, hogy az értékelés az új blokkok szükségességére is kiterjed.
Akkor fogjuk meghozni azt a döntést, hogy az energiamixben erre az atomerőműre szüksége van-e Magyarországnak vagy sem
– fogalmazott.
A szerződéseket már megismerték: a miniszter szerint tudják, milyen áron, milyen feltételekkel és milyen tárgyalások nyomán kötötték meg azokat. A vizsgálat eredményét ugyanakkor nem akarta megelőlegezni.
Arra a kérdésre, hogy az előző kormány jó megállapodást kötött-e, Kapitány azt mondta, hogy "az eredeti időpontban, az akkori áron és ütemezéssel indokolható lehetett a beruházás - csakhogy nem valósult meg a tervezett módon". Azóta a projekt költségei és az alternatív energiatermelési lehetőségek árai is változtak, így ma már más feltételek között kell értékelni a megtérülést és az ellátásban betöltött szerepet.
Az emíltett év végi határidő egybeesik az új energiastratégia kidolgozásának korábban jelzett ütemezésével.
A nukleáris energia iránti elkötelezettség ugyanakkor nem változott
– hangsúlyozta Kapitány.
A már működő paksi atomerőmű további üzemidő-hosszabbítását is vizsgálják, amellyel a blokkok 2052–2055-ig termelhetnének. Külön kérdésre azt is leszögezte: nincs olyan döntés, hogy Paks I. üzemidejét meghosszabbítják, Paks II.-ből pedig kilépnek. Jelenleg a lehetőségeket mérlegelik, a beruházásból való esetleges kiszállás költségeinek elemzését sem zárták még le.
Az orosz földgáz kiváltásáról a miniszter azt mondta, hogy Magyarország képes biztosítani az ellátását más forrásokból a 2027-es uniós kivezetés esetén. Érvelése szerint a magas orosz részarány nem elsősorban fizikai kényszerből fakad, a határkeresztező vezetékek több irányból is lehetővé teszik a beszerzést.
A lehetséges alternatívák között a romániai Neptun Deep mező termelését és az LNG-beszerzéseket említette. Arról ugyanakkor nem mondott konkrét számot, hogy a kormányváltás óta mennyivel csökkent az orosz gáz aránya és elismerte, hogy továbbra is Oroszország a meghatározó beszerzési forrás.
Ugyanakkor válaszában nyitva hagyta annak lehetőségét is, hogy
a nemzetközi helyzet és az uniós feltételek változása esetén az orosz forrás megmaradjon a beszerzési lehetőségek között.
A hangsúlyt a minél több elérhető szállítási útvonalra és forrásra helyezte, miközben jelezte, hogy "természetesen Magyarország alkalmazkodik az uniós döntésekhez".
Az idei télre a tárolói készletek alapján felkészültnek tartja az országot. Közlése szerint a téli fogyasztás több mint 70 százalékának megfelelő gáz már a tárolókban van, amelyek töltöttsége jóval 60 százalék felett jár. A folyamatosan elérhető importlehetőségekkel együtt ez szerinte biztosítja a fizikai ellátást. Az áremelkedés hatását pedig az év végéig érvényes fedezeti megoldások is mérséklik.
A villamosenergia-rendszerben a miniszter a napenergia, a szélenergia, az atomenergia és a tárolás együttes fejlesztésére építene. 2030-ig 3000–4000 megawattra növelnék az energiatárolók összesített teljesítményét.
Kapitány a fejlesztésektől az importfüggőség jelentős csökkenését is várja.
A jelenlegi, általa 20–25 százalékosként leírt éves áramimportarányt 5 százalék környékére vinnék le a 2030-as évek elejére.
Ebben az új szélerőműveknek és a tárolóknak is szerepet szánnak, miközben a meglévő paksi blokkok továbbra is meghatározó termelők maradnának.
A szélerőművek telepítését helyi gazdasági előnyökkel is összekötnék. Kapitány szerint a pályázati konstrukció része a 25 százalékos energiaközösségi részvétel felajánlása, amelyen keresztül a környékbeli vállalkozások és lakosok is részesedhetnének a termelés hasznából.
"A beruházók egyszeri helyi hozzájárulást, majd a termelés után megawattóránként 2 eurót fizetnének" – ismertette a miniszter. A helyi közösségek támogatásánál a szélerőművek öt kilométeres környezetét említette. Példája szerint egy húszezres településnél 50–100 millió forintos, nagyobb település esetén akár 500 millió forintos bevétel is keletkezhetne. (Ezek települési, közösségi bevételek lennének, nem a környéken élőknek automatikusan járó közvetlen kifizetések).
A beruházások megvalósíthatóságáról ugyanakkor már elindult a szakmai vita:
A rezsicsökkentés rendszerének átalakításáról feltett kérdésekre Kapitány többször kitérő választ adott.
Úgy látja, hogy a problémát elsősorban az energiatermelés költségeinek leszorításával kell megoldani.
Szerinte először olyan energiamixet kell kialakítani, amely olcsóbban biztosítja az ellátást - az így keletkező költségek elosztását külön kérdésként kezelte. A rendszer szociális és gazdasági szempontjait egyaránt hangsúlyozta, miközben arra sem adott konkrét választ, hogy módosítanák-e a tehetősebb háztartások támogatását.
Ugyanakkor megemítette a rezsicsökkentés plusz program kapcsán a tűzifa áfájának csökkentését és a szociális tűzifakeret növelését emelte ki. Ezekkel azokat a háztartásokat is támogatják, amelyek tűzifával fűtenek, így a gázra és az áramra épülő rezsivédelemből kevésbé részesülnek.
Kiemelte:
hosszabb távon a saját áramtermelést, az energiatárolást és az energiahatékonyság javítását tartja meghatározónak.
A nyári paksi nehézségekre visszatérve a miniszter azt állította, hogy a lakosság 84 százaléka visszafogta a fogyasztását. Az interjúból nem derült ki, milyen mérés vagy felmérés alapján jutottak erre az arányra. A tapasztalatokat pozitívnak értékelte, a műszaki feladatok között pedig a hűtővízszivattyúk alacsonyabb szintre helyezését említette, hogy az erőmű jobban alkalmazkodhasson a Duna alacsony vízállásához.
A dízelautósok támogatásáról összesen 40 milliárd forintos költséget említett.
A célzott segítséget az általános árkorlátozásnál kedvezőbb megoldásnak tartja, mert szerinte így a piaci működés fenntartása mellett lehet enyhíteni az érintett háztartások terheit. A stratégiai készletek rendszeres, árleszorítási célú felhasználását ugyanakkor ellenezte.
Címlapkép forrása: MTI Fotó/Bodnár Boglárka