A chicagói Federal Reserve 2025-ös tanulmánya szerint a magántőke-tulajdonú életbiztosítók piaci részesedése az Egyesült Államokban értékesített járadékok terén 8,5 százalékról 18 százalékra ugrott 2017 és 2024 között. A növekedés 61 százaléka a magánhitelezési (private credit) befektetéseknek tudható be. A járadékpiac leggyorsabban növekvő szereplői ma olyan vagyonkezelők, amelyek saját biztosítót alapítottak vagy vásároltak. A hagyományos biztosítók hátrányba kerültek, mert házon belül nem férnek hozzá ezekhez a termékekhez.

Új jelenség az is, hogy hová áramlik a magánhitelezésből származó tőke. Ennek jelentős része a mesterséges intelligencia infrastruktúráját, így az adatközpontokat és a chipgyártást finanszírozza. A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) nemrégiben arra hívta fel a figyelmet, hogy a tőke egy része a nagy technológiai cégek mérlegen kívüli hitelfelvételén keresztül hasznosul, ami nehezen felmérhető kockázatokat jelent a biztosítók és a magánhitelalapok számára egyaránt.

A legfőbb aggály azonban nem az eszközök hitelezési minősége, hanem a likviditás időzítése. A nyugdíjígéret természeténél fogva hosszú távú kötelezettség, hiszen a kifizetéseket akkor kell teljesíteni, amikor esedékessé válnak, nem pedig abban bízni, hogy az eszköz majd felértékelődik, vagy a készpénz előbb-utóbb rendelkezésre áll – vélekedik a szakember.

Fennáll a veszélye annak, hogy a jelenleg piacon lévő, hosszú lejáratú eszközökből származó jövedelem évtizedek múlva nem lesz elegendő a nyugdíj-kötelezettségek fedezéséhez.

Az ágazatban elterjedt nézet szerint az illikvid eszközök és a hosszú lejáratú biztosítási kötelezettségek időben kiegyenlítik egymást, így a kamatkockázat semlegesítődik. Ez a feltételezés azonban sérülékeny, mivel a biztosítottak viselkedése nem kiszámítható. A piaci indexekhez kötött járadékok terjedésével a visszaváltási és a szerződés-megszüntetési ráták rendkívül volatilissé váltak. Egyre gyakoribbá válnak az úgynevezett sokk-visszaváltások, amelyek általában a visszaváltási büntetőidőszak lejárta után következnek be. Ha egy nehezen árazható, illikvid eszközökkel teli portfóliójú biztosítónál tömegesen váltják vissza a szerződéseket, az kényszerű értékesítéshez vezethet.

A szabályozó hatóságok évek óta figyelemmel kísérik a helyzetet. Az Amerikai Biztosítási Felügyelők Országos Szövetsége (NAIC) 2022 óta vizsgálja a magántőke jelenlétét az életbiztosítási szektorban, különös tekintettel az átláthatóságra, a kapcsolt ügyletekre és a vezetői javadalmazásra. Az amerikai pénzügyminisztérium az állami biztosítási felügyeletekkel közösen azt elemzi, hogyan strukturálható az életbiztosítási szektorban megjelenő, mintegy ezermilliárd dollárnyi magánhitel úgy, hogy a biztosítottak ne viseljenek túlzott veszteségkockázatot.

Az életbiztosítás lényege, hogy a hosszú távú ígéreteket akkor teljesítse, amikor azokra szükség van, így minden egyéb tényező, beleértve a hozamot is, ehhez képest másodlagos. A likviditási kockázatokat most kell kezelni, mielőtt a tömeges visszaváltások kényszerítenék a biztosítókat arra, hogy illikvid eszközeiket kedvezőtlen piaci környezetben értékesítsék – figyelmeztet Chak Raghunathan.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images

A jelen írás nem minősül befektetési tanácsadásnak vagy befektetési ajánlásnak. Részletes jogi információ

Ennek a cikknek az előkészítésében AI-asszisztens működött közre, a végleges tartalmat újságírónk szerkesztette és ellenőrizte.