BelföldSzerző: magyarnemzet 1 órával ezelőtt 16 percnyi olvasás
A választási vereség okairól, a jobboldal újjászervezésének feladatairól és a Tisza-kormány első öt hónapjáról is beszélt a Fidesz elnöke.
A Fidesz elnöke a választások óta eltelt időszak értékelésével kezdte felszólalását, és úgy fogalmazott, nehéz öt hónap van a jobboldali közösség mögött. A Vadhajtások közölte Orbán Viktor 2026-os kötcsei beszédének leiratát.
„Azt kértem a szervezőktől, mikor néhány héttel ezelőtt az iránt érdeklődtek, hogy kiket hívjunk meg, mondtam, hogy azokat, akiket tavaly. Akkor látjuk, hogy mekkora az élőerő veszteség. És jelentem, az élőerő veszteség minden várakozást alulmúló. Úgy látjuk, hogy 5 és 10 százalék között van. Tehát akik tavaly itt voltak, azok 90 százalékukban ma is itt vannak. Isten hozta önöket! Öt hónap telt el a választások óta, és azt hallottam, hogy mindenki kíváncsi, hogy mit fogok mondani. Én is. Majd a végén meglátjuk. Azt tudom mondani, hogy a választási ciklus, az 48 hónapból áll. Öt hónap eltelt, több mint az egytizede, jelentem. Az öt hónap, amely mögöttünk van, nehéz öt hónap volt a közösségünk számára. Egyszerre jelentett politikai próbát, jellempróbát és egzisztenciapróbát is sokak számára. Akik ma itt vannak, azokról okkal föltételezhetjük, hogy azok a bajtársaink, híveink, támogatóink, akik ezeket a próbákat kiállták. Ezért ma kellő szerénységgel azt mondhatom, hogy nem lehetne Magyarországon ennél a társaságnál jobbat összetrombitálni, akikkel érdemes beszélni Magyarország jövőjéről.”
„Miről érdemes beszélni a mai délután? Először is arról, amiről önök szeretnének. Az én véleményem szerint egyetlen dologról érdemes, ez pedig az, hogy mit kell tenni ebben a helyzetben itt és most.”
„Ma egy dologról érdemes beszélni, hogy itt és most mit kell tenni a magyar jobboldalnak. Először is pontosan kell meghatároznunk a kiindulópontunkat. Ez pedig úgy hangzik, hogy választási vereség után vagyunk. Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy 20 éve vesztettünk utoljára. És most persze nem bagatellizálva azokat az egzisztenciális nehézségeket, amelyekkel sokan küzdenek, meg azokat a személyes lelki fájdalmakat sem alábecsülve, amitől oly sokan szenvedünk, tehát minden nyegleséget és nagyképűséget mellőzve azt tudom mondani önöknek, hogy azt kívánom a magyar jobboldalnak, hogy 20 évente egyszer veszítsen el egy választást.”
„Ha választási vereség van, akkor a következő sorrendben kell eljárni. Először is a halottakat el kell temetni. Mert a földrengés már csak ilyen, ez egy földrengésszerű vereség, úgy kell eljárni, mint a földrengés idején szoktunk. A halottakat el kell temetni. A ténylegeseket ténylegesen, akik pedig elárultak bennünket, azokat meg a lelkünkben kell eltemetni. Ha ezen túl vagyunk, ezek fájdalmas veszteségek, mert minden temetés fájdalmas, de át kell rajta esni. Ha ezen túl vagyunk, akkor a sebesülteket el kell látni. Ki kell menteni a romok alól és el kell őket látni. Ha ezen is túl vagyunk, akkor a kárt fel kell mérni. Most vagyunk nagyjából itt. És ha a kárt felmértük, akkor tervet kell készíteni a jövőre. Ennek ez a sorrendje” – fogalmazott Orbán.
„Röviden akarok valamit mondani önöknek a vereség okairól. Leginkább azért, mert itt érzek zavart az erőben. Először is fontosnak érzem, hogy különbséget tegyünk két dolog között. Van a vereség, és van az, hogy mi volt jó, meg mi volt rossz. Ez két különböző dolog, nem keverendő össze. Tehát: rossz dolgok akkor is voltak, amikor győztünk. És most, amikor vesztettünk, akkor sem volt minden rossz. Tehát a 16 évnek az értékelése, hogy mi volt jó, meg mi volt rossz, az teljesen különböző dolog a választási vereség értékelésétől, hiszen négyszer nyertünk, egyszer meg vesztettünk. Ezért a két dolgot nem szabad összekeverni.”
„Mindenkit emlékeztetnék arra, hogy luxizás akkor is volt, amikor nyertünk. A luxizásra vonatkozó vád akkor is volt, amikor nyertünk. Akkor is volt simicskázás, amikor nyertünk. Úgy is nyertünk választást, hogy mészárosoztak. Úgy nyertünk választásokat, hogy végig korrupcióról volt szó. Mégis nyertünk. Olyan is volt, de megnyertük a választást, hogy a miniszterelnök öreg, kövér és fáradt. Kellene egy fiatal és változtatni kellene. Ilyen is volt. Mégis nyertünk. Ha tehát ezek mellett tudtunk nyerni, akkor nem ezért veszítettünk. Ezek nem feltétlenül jó dolgok, sőt biztosan nem, de nem ezért veszítettünk. A választási vereségnek az az oka, hogy volt egy politikai feladvány, amit nem tudtunk megoldani. A politikai feladvány, az úgy hangzott, hogy 16 év kormányzás után kormányzati pozícióból növekedés, gazdasági növekedés nélküli Európában, gazdasági növekedés nélküli hazai gazdasági környezetben, korábban nem kormányzó kihívóval szemben, Brüsszel zsarolása alatt, német, francia és brit titkosszolgálati beavatkozás mellett a Soros-hálózattal szemben, kormányzati pozícióból hogyan lehet választást nyerni. Ez volt a feladvány. Ezt kellett volna megoldani. Hálával tartozunk az egyébként sokszor méltánytalanul és túlzó mértékben kritizált Orbán Balázsnak, hogy ilyen körülmények között, miközben senki nem tudta a választ a feladványra, elvállalta a kampányfőnökséget, hogy megpróbálja megtalálni a választ. Jelentem, nem sikerült neki megtalálni. De ennél van egy nagyobb baj is. Mert mi van akkor, ha egy kampányfőnök nem találja meg a választ, és a helyére hozott kampányfőnök se találja meg a választ, itt a baj, akkor az elnöknek kell megtalálnia a választ. De sajnos a miniszterelnök sem találta meg a választ. Ezért nem nyertük meg a választást. Ezért veszítettük el. Nem tudtuk, hogy hogyan kell gazdasági növekedés nélkül, a mindennapi gazdasági életben a fejlődés jelei nélkül, a mindennapi gazdasági életben jelentős számú társadalmi csoport számára nehezülő életkörülmények között hogyan lehet választást nyerni. Nem találtuk meg a választ. Ezért veszítettünk.”
Orbán Viktor arról is beszélt, hogy „számot kell vetni azzal a ténnyel, hogy egy választási vereséget lelkileg sohasem lehet lezárni. Mert a választási vereség az folyamatos önvád is és mardosás is. Az ember azon gondolkodik, hogy mit kellett volna másképp csinálni, és erről beszél újra és újra. És ezzel az ellenfél érdekét szolgálja. Ahogy a saját köreinken kívül erről beszélünk, az azt jelenti, hogy a politikai diskurzus rendelkezésére álló teret olyan témával töltjük ki, ami az ellenfélnek jó, nekünk meg rossz. Arra kell mindenkinek magának válaszolni, hogy értelmes dolog ez? Nos, tehát az a helyzet, hogy a vereségre nincs fájdalomcsillapító. Akárhányszor fognak, fogtok önök egymással beszélni a vereségről, nem lesz jobb. Pont ugyanolyan rossz lesz a beszélgetés végén, mint az elején volt, vagy még rosszabb. Mert választási vereségre nincs fájdalomcsillapító. Választási vereségre csak orvosság van. Egy orvosság: a győzelem. És még nem lesz újabb győzelem, ez mindig mardosni fog bennünket. Csak az a kérdés, hogy értelmesen tudunk-e viszonyulni ehhez a helyzethez?”
Orbán Viktor a vereség értékelésekor egy új társadalmi jelenségre is kitért. Mint mondta, a nyáron elolvasta a témával foglalkozó angolszász tanulmányok jelentős részét, és másokat is arra biztatott, hogy foglalkozzanak a kérdéssel.
A Fidesz elnöke felidézte: az elmúlt 15–20 évben a demokráciákban választókorúvá vált egy nemzedék, amelynek gyermekkorát a játék helyett egyre inkább a mobiltelefonok képernyője határozta meg. Úgy vélte, ez másképpen „huzalozza be az agyakat”, ezért a jelenségre a jövőben kiemelt figyelmet kell fordítani, mivel ezek a fiatal választók más elvárásokat támasztanak a politikával szemben.
„Mi fölépítettünk egy nemzeti rendszert, amelynek a középpontjában a szuverén magyar állam állt. Ennek védvonalai voltak. A hatalmi rendszer az egy védvonalrendszer, van egy szándékot megtestesítő központi akarat, amelyet védvonalak vesznek körül. Ennek a nemzeti rendszernek az első védvonala az maga az alkotmányos intézményrendszer volt. Ezt a védvonalat szétverték. Az elnök, aki ennek a védvonalnak fontos szereplője volt, elmenekült. Az alkotmánybírók egy része, akik szintén ennek a nemzeti rendszernek a védvonalához tartoztak, első védvonalához, a Mérei-Szabó paktum eredményeképpen becstelenül átálltak. Egy másik részét eltávolították, a becsületesebbjét, és maradt egy-két becsületes ember, aki ott van, de már kisebbségben. Ezért az alkotmányos védvonalunkból az elnök is és az alkotmánybíróság is kiesett.”
Orbán Viktor a személyi változtatások lehetőségéről is beszélt: „ezeket mind úgy fogjuk kitenni, ahogyan kitették az elődjeiket. Mindet.”
„És ez nem egy nehéz feladat, mert a cselekvési terünket az ellenfelünk kitágította. Mert ha mindent csak jogállamilag csináltak volna, akkor most szűkebb lenne a visszacsinálás lehetősége. De miután jogállamisági kereteket szétrúgták, ezért szabad a pálya. Csak szavazattöbbség kell hozzá, meg erős szív, meg erős elszántság. Utóbbi az van, szavazatról meg majd mindjárt beszélünk.”
A védvonalak második elemét a civil világ, az alapítványok, a kutatóintézetek és az egyetemek jelentették – sorolta a Fidesz elnöke. Úgy vélte, ezek felszámolását megkönnyítette, hogy az új parlamenti többség kétharmaddal megszüntethette a közérdekű vagyonkezelés konstrukcióját. Orbán Viktor ezt fájó veszteségnek nevezte.
A harmadik védvonalnak a médiát nevezte. Mint mondta, ezen a területen világszerte jelentős változások zajlanak, ezért komoly kihívásokra kell felkészülni.
A negyedik védvonalat a politikusok mentelmi jogon alapuló, konszenzusos védettsége jelentette, amely azt szolgálta, hogy a közéleti szereplőket ne lehessen jelentéktelen ügyek miatt bíróság elé állítani.
Orbán Viktor úgy vélte, erre mostantól nem számíthatnak.
„A mentelmi jog kétharmadhoz van kötve, az meg most odaát van, ezért gyakorlatilag minden politikusunk védtelen, és mindegyikre vadásznak is, attól függően, hogy milyen szerepet játszott. Ezért elsősorban természetesen rám vadásznak, de vannak itt még néhányan, akik ebben a vadasparkban vannak” – mondta erről.
Orbán Viktor hét pontban foglalta össze, miként kerülhet vissza a jobboldal ellenzékből a kormányra. Felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az egyes lépéseknek szigorúan egymás után kell következniük.
A jobboldalon belüli vitákra is kitért, és megfontoltabb megszólalásokra kérte a szereplőket. Mint mondta, a mozaiknak csak akkor van értelme, ha egységes egészet alkot.
„Az első, ahogy mondtam, a romeltakarítás, ezen nagyjából túl vagyunk. A második leltár. Mi marad? Ezen is nagyjából túl vagyunk. Három: stabilizáló döntések a szervezeteinkben. Most a Mi Hazánkról nem beszélek, az egy másik kávéház, csak a KDNP és a Fidesz ügyére látok én rá eléggé. Most itt vagyunk, mint említettem, jövő héten pontosan ezeket a stabilizáló döntéseket hozzuk majd meg. Utána negyedik lépésként stabilizálni kell a jobboldali szavazók körében a pozícióinkat. A hatodik dolog, ami a kormányra kerüléshez szükséges menetrendben olvasható, az az, hogy meg kell szerezni mindezek után a társadalmi többséget a közvéleményben. A társadalmi többség. Most nagyon messze vagyunk, majd beszélek arról, hogy miért fog ez sokkal gyorsabban történni, mint mi gondoljuk, de most csak annyit rögzítenék, hogy ettől messze vagyunk, tehát meg kell szerezni a társadalmi többséget a közvéleményben. Vagyis az elégedetlenkedőknek a száma, amikor meghaladja az elégedettek számát, akkor nyílik esély, hogy a társadalmi többséget megszerezd. Ha ez megvan, akkor a társadalmi többséget majd át kell fordítani szavazattöbbséggé. Ez az utolsó feladat, ez a hetedik. A sorrend bármilyen megsértése súlyos következményekkel jár. Ezért az összes olyan, erről majd beszélek hosszabban, agyalás, ami arról szól, hogy akkor hány pártban, hány platformon, hogy kell majd fölállni, meg milyen jelölt, ezek mind feje tetejére állítják a helyes sorrendet, mert az a legvégén jön. Erről majd beszélhetünk, hogy hogy indulunk a választáson, ha lesz választójogi törvény.”
„És mi ennek a folyamatnak, a hét lépéses folyamatnak a dinamikája? És milyen gyorsan történik ez meg?” – tette fel a kérdés Orbán Kötcsén.
„Ez két dologtól függ. Az egyik, hogy mi magunk hogyan dolgozunk. A másik, hogy a kormányzat összeomlása milyen ütemben következik be. Ez bekövetkezhet gyorsan, bekövetkezhet lassan, bekövetkezhet középtempósan, zűrzavaros formában.”
Szerinte a kormányzati összeomlás alpontjai megjósolhatók: „No, milyen sorrendben fognak jönni a bajok? Tehát a kormányzati összeomlásnak milyen alpontjait látjuk majd? Ennek egy része természetesen hályogkovácsolás, mert nem matematika. Intuíció, megérzés, tapasztalat, ilyesmi. Első helyen az önkormányzati csődök következnek majd. Második helyen az agrárcsődök következnek. Harmadik helyen a KKV-csődök, negyedik helyen a nyugdíjasok problémái, és összességében a végén egy teljesen leblokkolt és makrogazdasági mutatóiban is megrendült gazdaság. Ez az a forgatókönyv, ami előtt állunk. Nem azért, mert ezt kívánjuk, nem azért, mert mi idézzük elő, mert sajnos ezt ha akarnánk, se tudnánk előidézni, ráadásul, nem is akarunk rosszat a hazánknak, egész egyszerűen ez a folyamatok előrejelezhető dinamikája. Ugyanis az a helyzet, hogy a kormányzat alkalmatlansága, ami 5 hónap után teljesen nyilvánvaló, legalábbis ebben a körben azt hiszem, hogy nyilvánvaló, még ha a nép számára nem is, és a kormányzati inkompetencia természeténél fogva csak ideiglenesen titkolható.”
Orbán Viktor a kormánypárti politikusokról azt mondta: „Ők félnek jobban. És minden reggel attól rettegnek, hogy az aznapi színpadi előadás nem fog sikerülni, és nem az ő témájukról, hanem a valóságról lesz szó, és minden hazugság ki fog derülni egymás után, és nekik ezt kell megakadályozni.”
Úgy vélte, ezért hoznak létre olyan, általa ÁVH-nak nevezett hivatalokat, amelyek jogkörei szerinte ismeretlenek a jogállamokban.
A szerinte lelepleződött valótlanságokról így fogalmazott: „Kiderült ugye, hogy az egész környezetszennyezéses kampány egy hazugság volt, ezt másnap jelentette be valamelyik zöld szervezet, hogy Gödön nincsen semmi baj, nincs is azóta gödi ügy. A másik nagy hazugság a pedofília volt, amit ránk akartak verni, amiről kiderül, hogy ők fizették a hamis vád és hamis tanúkat, semmilyen pedofília bűnünk nincs. Most van a harmadik nagy lebukás, ami arról szól, hogy az ígéretek nem tarthatók be. És a negyedik, amikor ki fog derülni, hogy korrupciót kiáltottak mindenhol, de nincs. De nincs. Egymás után fogjuk megnyerni a pereket. Ezt a kormányt én vezettem. Ebben a kormányban nem voltak korrupciós ügyek.”
Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy a jobboldal „krédója, a magja, a struktúrában, a politikai struktúrában a helyünket kijelölő dolog, az a szuverén Magyarország, és hogy nem leszünk gyarmat.”
„Mi a Tisza? És mi a Tisza küldetése?” – tette fel a kérdést.
„A Tisza küldetése, hogy ismét gyarmatot csináljon Magyarországból. Erről állapodott meg a külhatalmakkal. A gyarmattartó neve Brüsszel. Az eszközei: titkosszolgálati eszközök, Soros-hálózat, multicégek és Brüsszel zsarolása Magyarországgal szemben. Ez a helyzet. Ami most történik a Tisza kormányzása alatt, az nem más, minthogy ismét gyarmatot fognak csinálni Magyarországból.”
Orbán Viktor arról is beszélt kötcsei felszólalásában, miként látja Magyarország szuverenitásának veszélyeztetését: „meggyőződésem, hogy ezt ígérte meg a mostani kormány Brüsszelnek. Megígérte, hogy letakarítja a szuverenista, gyarmatellenes nemzeti erőket, Brüsszel ebbe nem szól bele, ezért nem mondanak semmit. Hiába nyilvánvaló, hogy jogellenes és minden európai normával ellentétes a köztársasági elnök, a politikai verseny kizárása, nem csak az én esetemben, képviselők esetében is. Brüsszel azért nem szól semmit, mert ez a deal része. Hogy ti, kedves Tisza, letakarítjátok a szuverenista nemzeti erőket Magyarországon. Elintézitek nekünk, hogy még egyszer az nem történhet meg, ami az elmúlt 16 évben volt. Mert az elején ez még csak bankadót jelent, aztán amikor komolyabbra fordulnak a dolgok, akkor majd kiderül, hogy a migráció se megy, ha még komolyabbakra, akkor kiderül, hogy háború van, és ezek a végén még kimaradnak belőle, miközben Európa háborúba akar menni. Odaküldtek nekünk egy miniszterelnököt, aki ott vétózgat nekünk olyan ügyekben, amiben egész Európa sorsa megfordulhat. Ez még egyszer nem fordulhat elő, és a Tisza ezt teljesíti. Elfoglalták a politikát."
"A megállapodás másik és nagyobb része az az, hogy elfoglalják a gazdaságot is. Át fogják adni a gazdaságot, a magyar gazdaságot, amit nagy nehezen visszamagyarosítottunk: energiaszektor, bankszektor, sorolhatnám tovább, telekommunikáció, ezeket vissza fogják adni a külföldieknek. Az Eon-nak adtak 230 milliárd forintot, miközben a Tigáznak meg nullát, 230 milliárd vissza nem térítendőt. Az általunk széndioxid-kvótával megvámolt cégeknek visszaadtak 100 milliárdot, csak most, az utóbbi napokban. Öt hónap se telt el. 230-100 milliárd, sorolhatom tovább. Megy ki a pénz. És tönkre fogják tenni a nagy magyar cégeket, és át fogják adni a külföldieknek. Ami teret mi elfoglaltunk a külföldiektől, mert 2010-ben, ne felejtsük el, hogy az energiaszektorban, a bankszektorban, a médiaszektorban 80%-os külföldi, azon belül is német tulajdon volt. Ezeket mi nem úgy, mint ők, nem újkomcsi módra, hanem polgári módon, szépen lassan 16 év alatt kivásároltuk, megvettük, betársultunk és így tovább. Ezt most mind vissza fogják venni. Ez a megállapodás lényege. Ez a gyarmati lét lényege. Úgyhogy elfoglalták a politikát és most át fogják adni a magyar gazdaságot is. Ha lenne kedvem humorizálni, mint ahogy nincsen, akkor azt mondanám, hogy Brüsszelben azt mondták, kaptok tőlünk pénzt, és ti lehettek a legvidámabb gyarmat. A baj az, hogy Brüsszelben sincs elég pénz. Úgyhogy vidámság nem lesz, gyarmat az meg van. Most itt tartunk.”
Orbán Viktor úgy vélte, mindebből két eltérő világkép rajzolódik ki: „ha meghatározzuk a politikai teret, akkor azt látjuk, hogy itt van két stratégia, két kultúra, két világkép. Egy baloldali, meg egy jobboldali. A baloldali elfogadja, sőt közreműködik abban, hogy Magyarország gyarmat legyen, a jobboldal pedig szuverén Magyarországot akar. A baloldal önkényt akar, a politikai ellenfelek fölszámolását és a verseny kiiktatását. A jobboldal politikai versenyt akar. A baloldal radikális, erőszakos és újkommunista. A jobboldal békés, nyugodt és polgári. A semlegesség föladása a baloldal identitásának lényege. A mi szuverén identitásunk fontos része az volt, hogy az Európai Unió és Oroszország közötti proxy háborúból, a nyílt háborúba haladó helyzetből mi kiléptünk, és semleges pozíciót vettünk föl. Ma azért nincs külpolitikája Magyarországnak, és azért egy Orbán Anita nevű és képességű hölgy a külügyminiszter, mert a gyarmatoknak nincs külpolitikája. Hát milyen dolog is lenne az? Majd a gyarmattartó megüzeni, hogy melyik ügyben melyik fontos ügyben, hogy mit kell csinálni. De hogy a gyarmatnak önálló külpolitikája legyen, olyan még sosem volt. Nem is lesz. Ezért van az, hogy volt egy amerikai politikai védőhálónk Brüsszellel szemben, azt azonnal föladták. Volt egy megállapodásunk az energiáról az oroszokkal, azt azonnal föladták. Volt egy szuverén megállapodásunk a kínaiakkal, hogy a legmodernebb elektromobilitási technológiákat behozzák Magyarországra, és egy ipari korszakváltásban a kínai tőkére fogunk támaszkodni. Ezt most számolják föl. És volt egy megállapodásunk a türk világgal, hogy megnöveljük a kereskedelmet, hogy ne a 85 százalék menjen a jövőben is mind az Unióba, hanem másik irányba is, és cserébe ők beengednek bennünket az árupiacaikra, az olajmezőikre és a gázmezőikre. Halkan mondom, az elmúlt években Azerbajdzsánban olajpiacot, olajmezőket, gázmezőket vásároltunk Kazahsztánban szintén, Üzbegisztánban pedig az OTP privatizálta az egyik legfontosabb bankot. Ez mind nincs. A Türk Tanács legutolsó ülésére Magyarország nem küldött képviselőt. Hiszen a gyarmatnak nincs saját külpolitikája. Ez a helyzet. A baloldal elfogadja, hogy ha a világ blokkosodik, akkor Magyarországnak valamelyik blokkhoz kell tartoznia. A szuverén jobboldal ezt nem fogadja el, hanem egy reláció-mintázatot hoz létre, és a fontos szereplőkkel különutas megállapodásokat köt. Különösen így van ez, így kell ennek lennie, így kellene ennek lenni most, amikor a világban egyébként blokkosodás van. A gazdaságban a baloldal elfogadja, hogy az európai gazdaság tartósan hadiipari átállást hajt végre, ez történik most Európában. A jobboldal, legalábbis bennünket illet, mi ragaszkodunk a béketervhez és a békegazdasághoz, már csak azért is, mert amikor Németország átalakítja a gazdaságát hadiiparrá, akkor elveszítjük azokat a kapcsolódási pontokat, ami a német növekedés jótékony hatását adta meg nekünk Magyarországra, mondjuk az autóipart, de a német fegyveriparba mi nem vagyunk beszállítók. A német mesterséges intelligencia rendszerbe nem vagyunk beszállítók. A német IT rendszerbe mi nem vagyunk beszállítók. Tehát egy német vagy európai hadiipari átállás, az azt fogja eredményezni, hogy a német gazdaság esetleges megindulása, ami felettébb kétséges, az olyan szegmensekben történik, amihez nincs kapcsolódása a magyar gazdaságnak, ezért nem fogja húzni a magyar gazdaságot. Ami a politika lényegét illeti, arról a baloldal azt gondolja Magyarországon, hogy a politika az nem más, mint egy kommunikációs túlélési stratégia, a jobboldal pedig azt gondolja, hogy a politika a valóság művészete. A baloldal érzékelésmenedzsmentet csinál, a jobboldal pedig azt állítja, hogy a valóságot nem lehet legyőzni.”
A volt miniszterelnök úgy vélte, a jobboldalnak nem a kormányzati kommunikációra, hanem a valóságra kell összpontosítania: „A miniszterelnököt nem szabad komolyan venni, mert össze-vissza beszél. Minden nap van egy színházi előadás, pont annyi figyelmet is érdemel. Ezzel szemben itt van a valóság, arról meg beszélni kellene. Nincs jelentősége annak, hogy mit mond a miniszterelnök. Egyetlen dolognak van jelentősége. Mi történik? Az történik, hogy 700 forint a gázolaj, az egy valóság. Az, hogy az agrárium tönkrement és nincsen semmilyen segély. Az, hogy a forint árfolyama megerősödött, és az exportra termelő kis- és középvállalkozók semmilyen támaszt nem kaptak. Ez a való. Erről kéne beszélni.”
Orbán Viktor a Tisza-kormány gazdaságpolitikusait is bírálta: „Tehát abban a helyzetben vagyunk, hogy nehéz időkben van egy inkompetens kormányunk, nehéz időkben vannak rossz kormányzati döntések, nehéz időkben vannak gyenge kormányzati emberek, amiért a gazdaság lebénult, az egész gazdaságban jó esetben kivárás van, vagy teljes leállás. És ennek súlyos következményei lesznek, és ők attól rettegnek minden nap, hogy ez mikor fog kiderülni. Mikor derül fényre az igazság, illetve a valóság. A gyenge emberekről csak annyit szeretnék mondani, a kormányzati hibáktól függetlenül, meg koncepciótlanságtól függetlenül is nagyon nehéz helyzetben: olajválság, egy gyengélkedő Németország, egy rossz állapotban lévő Európai Unió, ilyen körülmények között, még ha jól csinálod is, nagyon nehéz eredményeket elérni. Nos, egy ilyen helyzetben a magyar gazdaságpolitika élén egy energiakereskedő áll, egy tréder. Egy olyan ember, ez a Kapitány nevű ember, aki életében makrogazdasággal nem foglalkozott. Azzal foglalkozott, hogy eladjon valamit. Ez gazdaságfilozófiának, gazdaságstratégiának kevés. Fogalma nincs arról, hogy mi a makrogazdaság. De fogalma nincsen. Jól főz kávét. Decens ember. A Nagy Marcinál ötször kedvesebb, de lehet, hogy tízszer. Sőt, mézes szagú és bülbül, különösen a Marcihoz képest. Ez mind igaz. De a Marcinak volt fogalma a makrogazdaságról, még ha nem is volt mindig igaza.” Kapitány István mellett Kármán Andrásról is bírálóan szólt. „Gyenge embernek” nevezte, akibe – mint fogalmazott – „beletörlik a lábukat”, miközben a pénzügyminiszternek kellene a kormány egyik legerősebb tagjának lennie.
„A mi válaszunk az volt először is, hogy rendben, átadtuk a kormányzást. Megadtuk a 100 napot. Türelmesek voltunk, tán még a kelleténél jobban is, és méltányosak is voltunk. Ahhoz képest, ahogy ők viselkedtek, talán még a kelleténél is jobban. De megadtuk a 100 nap méltányos türelmi időt. És lenyeltük az összes sértésüket. Eltelt öt hónap. Ez a szakasz véget ért. Ennek vége van, ezt nem lehet folytatni. Eljött a nemzeti ellenállás ideje. Vége a türelemnek, vége a méltányosságnak, vége minden egyoldalú gesztusnak. Föl kell venni a kesztyűt és harcolni kell.”
„Fontos dolog, hogy az ember tudja, hogy pontosan miért is harcol. Fontos tudnunk, hogy mi nem a kormánytöbbség ellen harcolunk. Mert a kormánytöbbség az olyan, hogy aki hozta, az is viszi. A nép hozta, majd a nép elviszi. Tehát nekünk nem az a dolgunk, hogy mi valahogy valami ravasz trükkel vagy csellel kioperáljuk őket onnan, ezt felejtsük el. Ez nem a mi dolgunk. Aki hozta, az is viszi. A nép hozta, ő főzte, ő eszi meg, ő is viszi el. Tehát nekünk nem mindenfajta ravasz, furmányos, politikai, taktikai megoldásokon kell törni a fejünket, egyáltalán nem."
„Nekünk az a dolgunk, hogy meg nem alkuvó harcot folytassunk minden önkényuralmi megnyilvánulással szemben. Egyenesen beszéljünk, nyíltan beszéljünk, a valóságról beszéljünk, meg kell védeni mindenkit, akit megtámadtak, az mégsem járja, hogy egyébként, ha politikai hibát vagy szabálytalanságot követett el, köztörvényesek között üljön a Csillagban. Ez minden határon túl van, mint ahogy az sem járja, hogy egyébként nőket visznek el vezetőszáron, mint valami nagyon veszélyes dokumentumfilmben lehetett, hogy rendőrnek kell letartóztatnia. Az egész elfogadhatatlan, és mindenkinek tudnia kell, aki ezekben részt vesz, az mind meg fogja kapni azt, ami ezért jár. Nem az, aki kiadta a parancsot, az is, aki ezekben részt vett.”
Orbán Viktor Kötcsén kijelentette: az általa illegitimnek nevezett hivatalban vállalt szerep büntetőjogi és pénzügyi felelősséggel járhat: „És egy dolgot világossá kell tenni, különösen most, hogy az ÁVH nevű intézmény föláll. Tehát a dolog az úgy van, hogy a felelősségre vonás elkerülhetetlen. Nem tudjuk majd felelősségre vonni a politikusokat, mert a politikusok, akik az ÁVH-t felállították, azok politikai felelősséggel tartoznak. De az biztos, hogyha valaki fölállít egy illegitim, törvénytelen ÁVH-t, és abban valaki jelentkezik és munkát vállal, és ott döntéseket hoz, mindenki, aki oda bement és döntéseket hozott, büntetőjogi és pénzügyi felelősséggel tartozik, és a felelősségre vonása nem lesz elkerülhető. Ezért ennek az ÁVH-nak a működését minden nap nyomon követjük.”
A volt miniszterelnök hangsúlyozta, hogy bár a Fidesz vezeti az általa nemzeti ellenállásnak nevezett mozgalmat, szerepe nem kizárólagos, a jobboldali erőknek pedig nem egymással kell küzdeniük.
„A Fidesznek meg azt kell megértenie, hogy az a tény, hogy a nemzeti ellenállásnak ő a vezető ereje, az nem jelent kizárólagosságot. És aki ezt így értelmezi, azonnal rá kell ütni a kezére. Az felelősséget jelent, mindenkit támogatni kell. Az a lényege, a Fidesznek az a dolga, hogy aki az önkény ellen hajlandó felemelni a hangját és hajlandó harcolni, azt nemzeti alapon, még a baloldalt is ideértve, azt támogatni kell. És aki egy másik jobboldali csoport ellen harcol, azt tilos támogatni. Egy fillért nem lehet adni, semmilyen erőforrást nem lehet neki adni, mert az kártékony. Ma az önkény ellen harcolunk. Az újkommunista baloldal ellen harcolunk.”
„Tehát az ősz feladata: közös ügyek, közös nyelv, kölcsönös lojalitás, egységes nemzeti tábor, nagy mozaikkép. Ígéretek valóságpróbája, a kormány szembesítése a valósággal. Hazugságok lebuktatása és az újkommunista rendszer valódi természetének a felrajzolása. A digitális részben, digitális térben is dolgoznunk kell, de meg kellett tanulnunk a kampányban, hogy a digitális tér nem helyettesíti a közösségeket, különösen most, hogy egy digitális tanácsköztársaságban élünk.”
Orbán Viktor az ősszel várható gazdasági folyamatokról is beszélt: „Ami jön az ősszel, az az, hogy a kormányzati felelősség elől való menekülés lehetőségei korlátozottak, a gazdaság szereplőitől kapott információk szerint biztosnak mondhatjuk, hogy ha valami csoda nem történik, a gazdaság az falnak megy. Ennek eredményeképpen a kormány dezintegrációja sokkal gyorsabb lesz, mint mi azt gondoljuk. Nekünk készen kell állnunk, mert amikor azt mondtam önöknek, azt mondtam nektek, hogy aki hozta, az viszi, a nép hozta, majd a nép viszi, de ha nem mi buktatjuk meg, akkor mi a dolgunk? Az a dolgunk, hogy mikor a nép majd jön és viszi, akkor mi készen álljunk. Sajnos tudomásul kell vennünk, hogy a nép egy részének és a jobboldalnak a kapcsolata nem szerelmi jellegű. Nem szerelmi jellegű. Van egy nagy része a magyar társadalomnak, aki csak akkor jön a jobboldalhoz, amikor a normális emberek orvoshoz meg paphoz mennek. Ez a helyzet. Nekünk egy dolgunk lesz, hogy akkor rendeljünk. A rendelő ajtaja legyen nyitva. Műszerek kikészítve. És amikor a kedves beteg megérkezik, akkor megkérdezzük: hol fáj? Tehát nekünk arra kell készen állni, hogy amikor jönnek az orvoshoz, akkor tudjuk, hogy mit kell csinálni. Ha a paphoz jönnek, akkor sem kell megijedni, ezért vagyunk koalícióban a KDNP-vel, majd ők tudják, mi a teendők, és ezzel megvagyunk.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.”
A beszéd vissza is hallgatható:
Napi