GazdaságSzerző: vg 57 perccel ezelőtt 5 percnyi olvasás
Az Európai Unió elsősorban második nagy piacként válhat fontossá Ottawa számára, ugyanis az európai export bővítése mérsékelheti Kanada függését az amerikai piactól.
„Szeretnék önnel együtt azon dolgozni, hogy megnyissuk az utat Kanada előtt, hogy az Európai Unió első társult tagja lehessen” – jelentette ki Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság elnöke e meleg szavakat az Unió helyzetéről szóló évértékelő beszédében intézte az Európai Parlament plenáris ülésén díszvendégként jelen lévő Mark Carney kanadai miniszterelnökhöz. Ugyanakkor a Von der Leyen által felkínált státusznak egyelőre sem a pontos tartalma, sem a jogi kerete nincs meghatározva.
Ám az ambíciózus terv hitelességét némileg csökkenti, hogy az EU és Kanada több mint tíz éve megkötött kereskedelmi egyezményét sem sikerült még teljesen hatályba léptetni, hiszen az Átfogó Gazdasági és Kereskedelmi Megállapodást (CETA) 2017 óta ideiglenesen alkalmazzák, mivel annak ratifikációját több tagállam – köztük Lengyelország – máig nem zárta le.
Az Európai Bizottság elnöke ennek ellenére jóval szorosabb kapcsolatot képzel el, ugyanis szerinte az EU és Kanada kapcsolatait „a lehető legmagasabb szintre” kell emelni. Ennek megfelelően Von der Leyen a CETA alapjaira egy új szövetséget építene, amely
Ugyanakkor a CETA már eltörölte az EU és Kanada közötti vámok túlnyomó részét, ezért a gazdasági kapcsolatok további mélyítését elsősorban a megmaradt szabályozási akadályok lebontása, a szolgáltatások és a digitális gazdaság összekapcsolása, valamint a stratégiai iparágak együttműködése vihetné előre.
Ezzel azonban Kanada szempontjából az EU aligha válhat versenyképes alternatívává az Egyesült Államokkal szemben. Az észak-amerikai gazdaság ugyanis több évtized alatt mélyen összekapcsolódott, különösen az autóiparban, az energiában, a mezőgazdaságban és a feldolgozóiparban.
A kereskedelmi háború ezen csak részben változtatott, hiszen a CUSMA, vagyis az Egyesült Államokkal és Mexikóval kötött szabadkereskedelmi megállapodás révén a kanadai export mintegy 85 százaléka továbbra is vámmentesen léphet be az amerikai piacra.
Európa így elsősorban második nagy piacként válhat fontosá Ottawa számára, ugyanis az európai export bővítése mérsékelheti Kanada függését az amerikai piactól, és nagyobb mozgásteret adhat az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások során. Ehhez jön hozzá, hogy az évtizedek alatt kialakult észak-amerikai termelési láncokat és energetikai kapcsolatokat sem lehet egy-két nap alatt átrendezni.
Ezzel szemben a kapcsolatok szorosabbra fűzése az EU stratégiai céljai szempontjából kifejezetten előnyos lenne, hiszen a bizottság elképzelése szerint egyszerre mérsékelné biztonsági függését az Egyesült Államoktól, nyersanyag- és technológiai kiszolgáltatottságát Kínával szemben, valamint megmaradt energiafüggését Oroszország felé.
Kanada jelentős kőolaj- és földgázkészletekkel rendelkezik, emellett nikkelből, kobaltból, lítiumból és uránból is számottevő forrásai vannak, emellett fejlett technológiai és hadiipari bázisa értékelheti fel Európa szemében a partnerséget.
A lehetőségeknek azonban jelenleg komoly korlátai vannak; a kritikus nyersanyagok feldolgozása például több területen továbbra is erősen Kínához kötődik, a kanadai energiahordozók nagyobb európai exportjához pedig az infrastruktúra és a szállítókapacitás fejlesztésére lenne szükség.
És itt kezd hasonlítani a terv arra a lóra, amit bizottság tervezett; ugyanis az eredetileg kereskedelmi természetű megállapodáshoz hozzácsapták egy egyes elemeiben már működő katonai kooperációt is.
Az Európai Unió és Kanada 2025 júniusában biztonsági és védelmi partnerséget kötött, amely a védelmi iparra, a katonai mobilitásra, a kiberbiztonságra, az űrre és a hibrid fenyegetések elleni fellépésre is kiterjed.
Illetve Kanada idén első Európán kívüli országként csatlakozott az unió 150 milliárd eurós SAFE védelmi finanszírozási eszközéhez, mely révén a kanadai vállalatok és termékek részt vehetnek a program keretében finanszírozott közös beszerzésekben.
Ursula von der Leyen strasbourgi beszédében az Európai Biztonsági Tanács létrehozását is felvetette, amelyben tervei szerint a tagállamok mellett
is szerepet kapna.
Noha kétségtelen, hogy a védelem területén az együttműködés ugyan mérsékelheti az amerikai beszerzésektől való függést, ám az Egyesült Államok katonai, hírszerzési és stratégiai képességeit rövid távon nem tudja pótolni sem a kanadai, sem pedig az európai fél számára.
Így nem meglepő, hogy Brüsszel hivatalosan továbbra is a NATO kiegészítéseként kezeli az európai védelem erősítését, bár az utóbbi időkben egyre inkább olyan pénzügyi és hadiipari kapacitások kiépítését szorgalmazza, amelyeket az unió és partnerei az Egyesült Államoktól függetlenül is használhatnak.
A társult tagság komolyságával kapcsolatban már a bejelentés módja is kérdéseket vethet fel. A Politico cikke szerint ugyanis von der Leyen előzetesen nem egyeztette a tervet a tagállamokkal. Négy uniós diplomata arról számolt be a lapnak, hogy a kormányokat nem tájékoztatták, és még az uniós bővítéssel foglalkozó apparátusban is voltak, akik nem tudtak a kezdeményezésről.
A bizottság elnökének ez a módszere azonban nem teljesen ismeretlen, hiszen a Donald Trumppal folytatott tavalyi vámvitáról ugyan egyeztetett a tagállamokkal, ám a meglehetősen előnytelen végső politikai alkuról végül Von der Leyen döntött, és kötötte meg az amerikai elnökkel Trump skóciai Turnberry golfklubjában.
Akkor az Egyesült Államok az uniós termékek többségére 15 százalékos vámot vetett ki, amit François Bayrou akkori francia miniszterelnök „sötét napnak” nevezett és az EU behódolásáról beszélt.
Jelen esetben pedig Von der Leyen már azelőtt nyilvánosan bedobott egy, az uniós szerződésekben sem létező tagsági kategóriát, hogy a tagállamok politikai álláspontot alakítottak volna ki róla. Az unós országok kormányainak így már egy nyilvánosan bejelentett kezdeményezésről kell eldönteniük, támogatják-e azt.
Jelenleg annyival egyszerűbb a bizottság elnökének helyzete, hogy a Kanadával fennálló kapcsolatok mélyítését széles körű támogatás övezi. A Politico szerint az uniós nagykövetek már von der Leyen bejelentése előtt egyetértettek az együttműködés szorosabbra fűzésével, ugyanakkor az egyelőre előttük is homályos, hogy a társulás milyen intézményi keretet kaphat.
Az EU már most is többféle együttműködési lehetőséget kínál a teljes tagság mellett. Norvégia például az Európai Gazdasági Térség tagjaként hozzáfér az unió belső piacához, Svájc pedig kétoldalú megállapodások révén élvezhet bizonyos tagállami előnyöket, azonban egyik ország sem „társult tagja” az Európai Uniónak.
Ugyanakkor Von der Leyen felvetése a jelenleg létező együttműködési formáknál még szorosabb kapcsolatot vetít előre, de közelebbről eddig nem határozták meg például azt sem, hogy Kanada milyen hozzáférést kaphatna az egységes piachoz, milyen uniós szabályokat kellene átvennie, illetve beleszólhatna-e az őt érintő szabályok megalkotásába.
A gazdasági integrációnak ráadásul konkrét akadályai is vannak, ugyanis a Politico által idézett diplomaták többek közt a kanadai közbeszerzési szabályokat, az acél- és autókereskedelmet, az európai alkoholtermékeket érintő korlátozásokat és a génmódosított növények eltérő szabályozását mind a vitás kérdések közé sorolták.
Mark Carney kanadai miniszterelnök maga is óvatosabban fogalmazott az Európai Bizottság elnökénél, amikor „egyedülálló szövetségről” beszélt az Európai Unióval,illetve sietett megjegyezni azt is, hogy Ottawa nem uniós tagságot keres.
Napi