KülföldSzerző: index 1 órával ezelőtt 8 percnyi olvasás
Háború, infláció és fásultság: így indul pénteken a háromnapos orosz törvényhozási választás.
Szeptember 18. és 20. között az orosz választópolgárok az Állami Duma 450 képviselői helyéről dönthetnek a háromnapos voksoláson. A kimenetel felől azonban senkinek sincs kétsége: az új parlamentet ismét a mostani kormánypárt, az Egységes Oroszország fogja dominálni, a képviselőház pedig továbbra is hűséges marad Vlagyimir Putyinhoz.
Bár a független elemzők és a nemzetközi megfigyelők egyértelműen állítják, hogy a voksolás sem nem szabad, sem nem tisztességes, Moszkvát ez a legkevésbé sem zavarja. Ahogy Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő fogalmazott: „Megvan a saját politikai rendszerünk és a saját politikai folyamatunk.” Ebben a folyamatban pedig nincsenek váratlan fordulatok.
Azonban hiba lenne azt hinni, hogy a parlamenti választásnak nincs tétje a hatalom számára. Ez ugyanis az első általános parlamenti választás Oroszország Ukrajna elleni inváziójának kezdete óta. A Kreml arra használja fel a választást, hogy kifelé és befelé is demonstrálja a narratíváját, mely szerint az orosz társadalom egységesen áll az elnök és a „különleges katonai művelet” mögött.
Ennek érdekében az állami apparátus igyekezett előtérbe tolni az ukrajnai frontról visszatért katonák politikai karrierjét. A hivatalos adatok szerint csaknem kétszáz háborús veterán indul a választásokon. Az Egységes Oroszország párton belüli előválasztásokon (amelyet idén kizárólag online bonyolítottak le, több mint 12 millió – gyakran kényszerített – résztvevővel) a háborút megjártak szavazatait automatikusan 25 százalékkal megemelték. Ennek ellenére a veterán jelölteknek alig kevesebb mint 10 százaléka (58 fő) aratott győzelmet az előválasztáson.
Mindez jól mutatja, hogy a katonák politikai beemelése inkább a központi propaganda egyik fogása, mintsem alulról jövő társadalmi igény.
Az Egységes Oroszország frakciójának jelentős frissítése várható. A Dumában jelenleg 311 képviselőjük van, közülük azonban csak 239 indult újra az előválasztáson, ami a képviselőcsoport legalább negyedének cseréjét vetíti előre.
A kampány időszaka ugyanakkor bepillantást enged Oroszország jelenlegi belső állapotába. A televíziós kampányműsorok néha szürreális képeket mutattak. Volt olyan választási körzet, ahol a tévé élő adásában hat üres előadói helyet lehetett csak látni, mert egyetlen jelölt sem jelent meg a vitán. Máshol a kommunista párt egyik jelöltje dalban adta elő pártja programját.
Ez a zenei betét meglepően hűen tükrözi a Duma belső működését is. A leköszönő parlament utolsó ülésén a képviselők felállva tapsoltak, miközben a házelnök ritmikusan skandálta: „Oroszország, Putyin, Győzelem!” Gennagyij Zjuganov, a Kommunista Párt veterán vezetője pedig egyenesen büszkén nyilatkozta, hogy a Duma valamennyi pártja, kivétel nélkül, megszavazta azt a 170 törvényt, amely a katonai műveletek támogatását szolgálta.
Bár a Dumában ülő pártok között vannak árnyalatnyi különbségek – a kommunisták baloldalibb, mások nacionalistább szólamokat hangoztatnak –, a Kreml kulcsfontosságú kezdeményezéseivel és a háború támogatásával 100 százalékban egyetértenek.
Ezek a lojális pártok tehát az orosz hatalmi gépezet nélkülözhetetlen fogaskerekei.
Annak érdekében, hogy a rendszerhű ellenzéki pártok mozgásterét még jobban beszűkítsék, a hatalom olyan jogszabályi korlátozásokat vezetett be, amelyek megtiltották az elhunyt személyek és a mesterséges intelligencia generálta karakterek felhasználását a kampányban. Ezt közvetlenül is megérezte a Kommunista Párt, amely így elveszítette Lenin és Sztálin mozgósító erejű képeinek bemutatását és a Liberális Demokrata Párt sem használhatja többet néhai alapítójának, Vlagyimir Zsirinovszkijnak a fotóit. Ezzel szemben az Egységes Oroszország korlátozás nélkül kiteheti az élő Vlagyimir Putyin portréit.
Feltehetjük a kérdést, hogy mi történik azzal a párttal, amelyik nyíltan szembemegy a háborús narratívával? A liberális Jabloko Párt „A békéért és a szabadságért! A félelem nélküli életért!” jelszóval vágott neki a választási évnek. Júliusban még ez volt az egyetlen bejegyzett háborúellenes párt az országban. Ám alig tizenkét nappal később az orosz Legfelsőbb Bíróság – a Duma egyik pártjának keresetére reagálva – törölte a Jabloko országos pártlistáját. A döntést széles körben úgy értelmezték, mint a Kreml félelmét, hogy a háborúellenes üzenetek széles körű társadalmi támogatottságra találhatnak.
A listás kizárás ellenére a Jabloko egyes jelöltjei egyéni választókerületekben próbáltak indulni, ám a hatóságok mindenütt utánuk nyúltak. Az elmúlt hetekben a párt tucatnyi politikusát őrizetbe vették, megbírságolták vagy bírósági eljárás alá vonták. A vádak leggyakrabban „szélsőséges szimbólumok használatára” vonatkoznak. Ez például a gyakorlatban azt jelentette, hogy korábbi közösségimédia-bejegyzéseikben megemlítették a börtönben - máig tisztázatlan körülmények között - meghalt ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij nevét.
A hatósági elnyomás következtében a Jabloko elnöke, Nyikolaj Ribakov nem indulhat a választáson, míg a párt alelnöke, Makszim Kruglov börtönben ül az orosz hadseregről szóló „álhírek terjesztése” miatt. Összesen 32 Jabloko-politikust tiltottak el az indulástól, 58 tagot bírságoltak meg, és 10 párttagot bélyegeztek külföldi ügynöknek.
Grigorij Grisin, a Jabloko egyik megmaradt egyéni jelöltje elmondta: a rendőrség politikai megrendelést hajt végre velük szemben.
Köztudott, hogy a vérontás mielőbbi befejezése rendkívül népszerű az emberek körében. Véleményem szerint az oroszok többsége békét akar, és a Jabloko segített ennek hangot adni. Ezért zárták ki a pártot
– fogalmazott Grisin, akit szintén beidéztek a rendőrségre Telegram-bejegyzései miatt.
Hasonló sorsra jutott az ellenzék többi kezdeményezése is. Jekatyerina Dunceva volt elnökjelölt „Hajnal” (Rasszvet) nevű pártjának bejegyzését az Igazságügyi Minisztérium kétszer is megtagadta, Borisz Nagyezsgyin békepárti politikus pedig szintén folyamatos adminisztratív akadályokba ütközött a kampány idején.
A szavazás lebonyolításának tisztaságáért felelős intézményrendszert is gyökeresen átalakították. A megújult Központi Választási Bizottság élén továbbra is a rezsimhez hű Ella Pamfilova áll. A testület új tagjai közé azonban bekerült egy ukrajnai háborús veterán, valamint Alena Bulgakova, a hatalmat végletekig kiszolgáló álcivilek vezetője, aki az online szavazás és az „választási szuverenitás” elvének elkötelezett híve.
Ugyanakkor a területi választási bizottságokból tömegesen szorították ki az ellenzéki delegáltakat. Moszkvában 33 év után először fordul elő, hogy a Jabloko egyetlen képviselővel sem rendelkezik a főváros 127 területi bizottságában. Karéliában és más régiókban a Kommunista Párt és az Igazságos Oroszország jelöltjeit is elutasították, a helyüket kormánypárti vagy ismeretlen civil szervezetek vették át.
A választások független megfigyelésének rendszere gyakorlatilag nem létezik Oroszországban. A legismertebb jogvédő szervezet, a Golosz működését leállították 2025 júliusában, miután vezetőjét, Grigorij Melkonyancot öt év börtönbüntetésre ítélték „nemkívánatos szervezetben való részvétel” vádjával.
A Moszkvától 80 kilométerre fekvő Dmitrov városában az emberek mindennapjait a háború közvetlen hatásai határozzák meg - írja összeállításában a BBC.A városközpontban a „különleges katonai művelet hőseinek” emlékműve áll, a helyiek pedig a fronton harcoló rokonaikért aggódnak. A választások iránti lelkesedés és a fiatalok választási kedve azonban nagyon alacsony.
Túl a háború negyedik évén az orosz társadalmat, beleértve a fiatalabb generációkat is, mély fásultság és szorongás jellemzi. Az ukrán dróntámadások következtében felrobbantott orosz olajfinomítók miatt az ország több régiójában üzemanyaghiány lépett fel, miközben az infláció és a megélhetési költségek növekedése elviselhetetlen terheket ró a lakosságra.
Bármennyit is keresel, nem elég. Az árak sokkal gyorsabban emelkednek, mint a bérek. Tudom, milyen nehéz helyzetben vannak az emberek”
– mondja egy helyi fodrász. A fiatalabb szavazók körében a legfőbb vágy, hogy béke és biztonság legyen, illetve az, hogy ne kelljen attól rettegni, hogy mikor hullik egy drón az ember fejére.
A választásoktól azonban senki sem vár érdemi változást. Ahogy a Jabloko egyik jelöltje mondta: „A nyugati és az oroszországi választások teljesen eltérő dolgok. Nyugaton a választás a kormányalakítás és a számonkérés eszköze. Oroszországban a választás soha nem hoz kormányváltást. Legjobb esetben is csak a hatalom befolyásolásának, egyfajta jelzésadásnak az eszköze.”
A szövetségi Duma-választással egy időben tartományi szintet is teljes ellenőrzés alá vonták a voksolást. A háromnapos szavazás során:
A regionális szinteken a hatalom még keményebben lépett fel a rendszerhű ellenzékkel szemben is. Az Altaj vidékén és Omszkban a Kommunista Párt több helyi képviselőjét és tisztségviselőjét tartóztatták le, illetve tiltották el az indulástól koholt bűncselekményekre vagy tiltott szimbólumok használatára hivatkozva. Omszkban például két kommunista politikus bűne az volt, hogy 2019-ben egy tüntetésen Facebook-logós transzparens előtt fotózkodtak, viszont a Meta platformjait 2022-ben szélsőséges szervezetté nyilvánítottál.
Szeptember 20-án este, amikor a szavazóhelyiségek bezárnak, a Kreml pontosan azokat a számokat fogja felmutatni, amelyeket előre megtervezett. Az Állami Duma új összetétele pedig garancia lesz arra, hogy Vlagyimir Putyin komolyabb belső ellenállás nélkül folytathassa politikáját és a háborút.
A választás Oroszországban nem a hatalomváltásról szól, hanem a meglévő autoriter rendszer legitimációs színjátékáról. Bár a háborúellenes hangokat elfojtották, az infláció és az üzemanyaghiány sújtotta lakosság mélyén jelen lévő fásult békeválgy jelzi: az irányított demokrácia felszíne alatt az orosz társadalom mélyreható válsággal küzd.
(Borítókép: Gyalogosok haladnak el az orosz külügyminisztérium épülete és az orosz Állami Duma (az orosz parlament alsóháza) választására buzdító kampányplakát mellett Moszkvában, 2026. szeptember 7-én. Fotó: Alexander Nemenov / AFP)
Napi