• A Bermuda-háromszög rejtélyét elsősorban a sajtó teremtette meg, nem földrajzi tényeken alapul
• Az első híres eltűnések, köztük az 1945-ös repülőrajé, valós tragédiák voltak
• A média egymástól független eltűnéseket kezdett összekapcsolni, később születtek elnevezések és legendák
• Kutatók szerint sok történetet kiszíneztek, több baleset nem is a háromszögben történt

Napra pontosan 76 évvel ezelőtt, 1950. szeptember 17-én ment körbe a világon az újságcikkekben a hír, amely egymással összefüggő rejtélyként kezdte kezelni a Bermuda-háromszög térségének eltűnéseit. 1950-ben még maga a Bermuda-háromszög elnevezés sem létezett. E. V. W. Jones, az Associated Press újságírója azonban felfigyelt arra, hogy Florida és Bermuda térségében az előző években több hajó és repülőgép is eltűnt. Amikor ezeket egyetlen történetben egymás mellé helyezte, lényegében megteremtette a világ egyik leghíresebb modern legendájának alapját.

Az eltűnések között azonban nem volt valódi összefüggés?

Az alapanyag nagyon is valóságos volt. A legismertebb eset az amerikai haditengerészet öt torpedóbombázójának, a 19-es repülőrajnak az eltűnése. A gépek 1945. december 5-én indultak gyakorlórepülésre Floridából 14 emberrel a fedélzetükön, de soha nem tértek vissza. A keresésükre indított repülőgép is odaveszett.

Volt tehát minden, ami egy jó rejtélyhez kellett: eltűnt emberek, katonai gépek, hatalmas óceán és megválaszolatlan kérdések.

Jones cikke után a sajtó egyre több, korábban egymástól független eltűnést kezdett összekapcsolni. 1952-ben a Fate magazin már egy nagyjából háromszög alakú területhez kötötte a különös eseteket. Maga a „Bermuda-háromszög” név csak 1964-ben született meg, amikor Vincent Gaddis amerikai író megjelentette The Deadly Bermuda Triangle című cikkét.

Innentől a legenda szinte önmagát táplálta. Egy újabb baleset már nem egyszerű hajó- vagy repülőgép-szerencsétlenségként került be a hírekbe, hanem a Bermuda-háromszög újabb rejtélyeként. Az 1970-es évekre megjelentek a földönkívüliekről, Atlantiszról, időkapukról és különös mágneses erőkről szóló magyarázatok is. Charles Berlitz 1974-es, világsikert arató könyve pedig végleg a popkultúra részévé tette a háromszöget.

Amikor valaki ellenőrizte a történeteket

A legenda akkor kezdett repedezni, amikor Larry Kusche amerikai kutató visszament az eredeti forrásokhoz. Korabeli újságokat, meteorológiai adatokat és hivatalos jelentéseket ellenőrzött. Arra jutott, hogy több történetet az évtizedek során kiszíneztek, lényeges körülményeket hagytak ki belőlük, sőt egyes, a Bermuda-háromszöghöz sorolt balesetek nem is azon a területen történtek.

A rejtély egyik motorja tehát maga az ismétlés lehetett: az egyik szerző átvette a másik történetét, majd a következő már az előzőt használta forrásként.

Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatala (National Oceanic and Atmospheric Administration, NOAA) szerint nincs bizonyíték arra, hogy a Bermuda-háromszögben gyakrabban történnének rejtélyes eltűnések, mint más nagy és forgalmas tengeri területeken. Ráadásul a háromszögnek hivatalosan meghatározott határa sincs.

Valós veszélyek viszont akadnak bőven. A térséget trópusi viharok és hurrikánok érintik, a Golf-áramlat rendkívül erős, és ehhez jönnek a navigációs hibák, műszaki problémák és emberi tévedések.

A Bermuda-háromszög legérdekesebb rejtélye így talán nem is az, hogy mi tüntette el a hajókat és repülőgépeket, hanem az, hogyan épített fel a sajtó néhány valódi tragédiából egy olyan legendát, amelyet 76 évvel később is az egész világ ismer.