A legutóbbi, 2017. szeptember 3-án végrehajtott kísérlet különösen jelentős volt, hiszen a hirosimai atombombánál akár tizenötször erősebb, 100–250 kilotonna energiát szabadított fel, amely egy 6,3-as erősségű földrengéssel egyenértékű szeizmikus jelet keltett. Bár a robbanás közvetlen hatásai, például az üreg összeomlása, azonnal érzékelhetők voltak, a kutatók megdöbbenésére a szeizmikus aktivitás nem csökkent, hanem évekig fokozódott, és több száz földrengést idézett elő a régióban – írja a ScientAlert.

A dél-koreai és kínai szeizmológiai állomások adatait elemezve, a kutatók 1 399 földrengést azonosítottak, amelyek közül sok a korábbi megfigyelések során elkerülte a figyelmet. A földrengések térbeli eloszlása két, párhuzamos törésvonal-szerű szerkezetet rajzolt ki a Mantap-hegy körül, amelyek közül az egyik egy már ismert törésvonal folytatásának tűnt, míg a másik egy eddig ismeretlen, de geológiailag egyértelműen törésvonalra utaló mintázatot követett. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a nukleáris kísérletek megzavarták a kéregben már meglévő gyenge pontokat, és olyan mechanikai egyensúlytalanságot idéztek elő, amely évekig tartó szeizmikus aktivitást váltott ki.

A Mantap-hegy alatti nukleáris robbantások hatásai nem csupán a közvetlen környezetükre korlátozódtak. A kutatók szerint az ismételt robbanások halmozódó hatásai megváltoztatták a kéreg mechanikai állapotát, amely már eleve a töréshatár közelében volt. Ez a folyamat hasonló ahhoz, mint amikor egy instabil téglahalom rázkódás hatására fokozatosan összeomlik. A hegy meredek és egyenetlen domborzata tovább súlyosbította a helyzetet, mivel a felszíni feszültségek eloszlását is befolyásolta, kedvező feltételeket teremtve a törésvonalak mentén történő csúszásokhoz.

A kutatók szerint a földalatti nukleáris kísérletek hatásai nemcsak rövid távon, hanem hosszabb időn keresztül is jelentős geológiai következményekkel járhatnak. Bár a Mantap-hegy környéke korábban szeizmikusan inaktív területnek számított, a 2017-es robbantás óta a földrengések gyakorisága és intenzitása folyamatosan nőtt. A kutatók becslése szerint a kialakult törésvonalak akár egy 6,4-es erősségű földrengést is okozhatnak, bár ez egyelőre csak elméleti lehetőség, és nincs bizonyíték arra, hogy ilyen esemény küszöbön állna.

A punggye-ri-i kísérletek tanulságai túlmutatnak Észak-Korea határain. A kutatók szerint a földalatti nukleáris robbantások hosszú távú szeizmikus hatásait alaposabban kell vizsgálni, különösen olyan helyszíneken, ahol már meglévő törésvonalak találhatók. A kutatás eredményei arra is rávilágítanak, hogy a nukleáris kísérletek által kiváltott földrengések megkülönböztetése a természetes tektonikus aktivitástól rendkívül összetett feladat, amely új megközelítéseket igényel. Ahogy Kwang-Hee Kim szeizmológus fogalmazott, a kísérletek „megzavarták a már a töréshatárhoz közeli kőzetréteget, és elősegítették vagy megkönnyítették a korábban is létező törésvonalak mentén történő csúszást”. A kutatás eredményeit a Science című folyóiratban publikálták, és ezek új megvilágításba helyezik a nukleáris kísérletek geológiai hatásait, amelyek akár évtizedekig is éreztethetik hatásukat.