BulvárSzerző: blikk 1 órával ezelőtt 5 percnyi olvasás
Müller Péter író, aki tavaly októberben veszítette el a 95 éves korában elhunyt feleségét, Ágit, egy évvel a tragédia után új fejezetet nyithat az életében. Hetven év házasság és egy életre szóló szerelem emléke mellett is úgy érzi, van hely a szívében egy új kapcsolat számára. Az író nem titkolja, hogy a hosszú gyászfolyamat után ismét társra vágyik, akivel megoszthatja a mindennapjait, és aki segíthet enyhíteni az egyedüllét fájdalmát.
Müller Péter egész életében fontosnak tartotta a nőket, és gyakran emlegeti, hogy mindent nekik köszönhet: a nagymamájának, az édesanyjának, a feleségének és azoknak a női alakoknak, akik végigkísérték az életét. A szerelemről nemcsak írt, hanem annak minden árnyalatát átélte. Bár a nejével, Ágival 70 évig voltak egymás társai, a házasságuk történetéhez egy nehéz időszak is hozzátartozott, amikor a felesége hat évre elhagyta.
Ez is érdekelheti
Müller Péter, a decemberben a 90. születésnapját ünneplő író az élete szinte minden fontos mozzanatáról mesélt. A háborúk, halálközeli élmények, közel hetven év szerelem és a legnagyobb veszteség mind-mind olyan tapasztalatok, amelyek mély nyomot hagytak benne, mégis megőrizte az életkedvét és a derűjét.
– A feleségemmel, Ágival hat év kimaradt a közös életünkből. Elhagyott, hat évig nem volt mellettem, nem voltunk együtt. Én akkor is kerestem valakit, mert nem akartam és nem tudtam egyedül élni – mesélte az író.
Az elválás időszaka fájdalmas felismeréseket hozott számára, és megtanította, hogy vannak élethelyzetek, amelyek ellen nem lehet küzdeni, mert azok a sors részei. Az író szerint az ember ilyenkor kénytelen szembenézni azzal, hogy mennyi a kapcsolatban a vágy, a szenvedély, az érzékiség és a szerelem, és mennyi az, ami egyszerűen a sors által meghatározott. Bár az író decemberben tölti be a 90. életévét, úgy érzi, a lelke egészen más életkorban jár.
– Nekem ez az öregkor szokatlan, olyan, mintha fölvettem volna egy rossz kabátot, ami szűk, ami nem rám van tervezve – mondta.
Ennek ellenére ma is terveket sző, álmodozik, és nem mondott le arról, hogy újra szerelmes legyen.
– Egy kilencvenéves férfi is tud nagyon szerelmes lenni – szögezte le a Best magazinnak.
Határozott elképzelése van arról, milyen társat szeretne maga mellé.
– Először is legyen szép. Az nekem nagyon fontos. A szépség alatt értem azt a szexepilt, ami nem biztos, hogy a divatlapok meg az újságok címlapján szerepelhetne, de legyen benne valamilyen olyan fajta sugárzás, ami vonzó. És legyen humora. Ha nincs derű és humor benne, az a leginkább életidegen állapot. Ha nem tud nevetni, derülni ezen az egész csődbe ment világon, nem lehet az én társam. Velem kapcsolatban legyen megértő, mert bizonyos szempontból egy őrült vagyok, rendetlen, nem tudom, mit hova tettem – mondta.
A felesége halála után Müller a munkába menekült, és az önéletrajzi könyvének megírásába kezdett, amely sokat segített neki a veszteség feldolgozásában. Az alkotás kapaszkodót adott a nehéz hónapokban, amikor egyedül maradt és gyászolt. Ági életének utolsó éveit a súlyos betegsége árnyékolta be, és a házaspárnak volt ideje felkészülni az elkerülhetetlenre. Sokszor beszélgettek arról, mi történjen azután, amikor az asszony elmegy. Péter szerint a felesége azt szerette volna, ha a halála után sem marad magányos, és újra rátalál a szerelem.
– Most újra nyitott a szívem egy új szerelemre, vágyom egy társra. Remélem, nem kell sokáig várnom rá. Ági is ezt akarta, hogy a halála után ne maradjak egyedül, találjon rám az újabb szerelem – tette hozzá.
Az író ma is őrzi a felesége emlékét, és biztos abban, hogy ez az emlék örökre része marad az életének. Úgy véli, annak a nőnek, aki egyszer majd belép az életébe, el kell fogadnia ezt a múltat, amelyet soha nem enged el. Egy különösen megható emléket is felidézett, amikor a felesége már nagyon elfáradt a küzdelemben, és együtt imádkoztak Istenhez.
– Imádkozott Istenhez, hogy hagyja őt meghalni. Engedje el, oldozza fel. Fogtam a csonttá soványodott kezét, s én is imádkoztam vele – emlékezett vissza az író.
Napi